Kozmann eredetileg Kolonics Györggyel indult volna a játékokon, kettősük mindkét távon  dobogóesélyesnek számított, a legendás, kétszeres ötkarikás bajnok társ azonban július 15-én, edzés közben elhunyt. A tragédia sokkolta az egész csapatot, különösen Kozmannt, aki néhány napig nem is tudta, folytassa-e egyáltalán a felkészülést és pályafutását, végül azonban úgy döntött, hogy a Kolonics által is kedvelt Kiss-sel elindul Pekingben, és megpróbál méltóan tisztelegni sporttársa és barátja emléke előtt.

Az idő igencsak kevés volt a felkészülésre, így Kozmann azt tűzte ki maguk elé célul, hogy jussanak be a döntőbe, s ezt a középfutamban nyújtott remek produkcióval sikerült is elérniük.

Ott aztán a papírforma alapján már kevés esélyük volt a jó szereplésre, a dobogóra ugyanis 5-6 egység is pályázott. Ők azonban rácáfolta az előzetes várakozásokra, hiszen remek, taktikus versenyzéssel megszerezték a bronzérmet!

Kolonicsra emlékezve fekete gyászszalaggal versenyző magyarok óvatosan rajtoltak, féltávnál még csak a hetedik helyen haladtak át, de ezután fokozatosan léptek előrébb olyannyira, hogy az utolsó méterekre már dobogósként érkeztek. Bár az élen ádáz küzdelmet vívó fehéroroszok és németek csatájába nem tudtak beleszólni, harmadik helyük így is szinte csodaszámba megy. Még saját magukat is meglepték, mert amikor az eredményjelző kiírta a helyezésüket, szinte nem is akartak hinni a szemüknek.

Kozmann György: "Tamás mondta, hogy harmadikok vagyunk, én nem tudtam, mert nem néztem ki. Ha nyolcadikok lettünk volna, én azt is elfogadom, azt láttam ugyanis, hogy az oroszokat megelőztük. Valahol a mennyekben érezzük magunkat. Nagyon sokat dolgoztunk az utolsó egy hónapban is. Amikor először betérdeltünk a hajóba, mindjárt éreztük az összhangot, de amikor kijöttünk ide, az átállás mellett a stílust is meg kellett találnunk."

Kiss Tamás: "Óriási meglepetés ez az eredmény. Még nem is tudom elmondani, mit érzek."

(MTI)