Felfüggeszti együttműködését a NATO-val Oroszország, és ezt a döntését meg is küldte a szövetség brüsszeli központjába. Az amerikai válaszra nem kellett sokat várni. A Fehér Ház közölte: részéről sincs katonai együttműködés Moszkvával, amíg a grúziai válság nem rendeződik.
Moszkva sokat kockáztat
A megállapodásnak megfelelően Oroszország kivonja katonáit Grúziából - fogadkozott csütörtökön is az orosz külügyminiszter. Szergej Lavrov szerint Moszkva ezt már három napja megkezdte, ám "egyes országok nem akarják észrevenni". A politikus szavai jól tükrözik, hogy az orosz szempontból sikeres dél-oszétiai katonai akció valójában az orosz külpolitika hiányosságaira mutat rá. Moszkva hosszú távon többet veszíthet a grúz hadsereg által Dél-Oszétiában megkezdett hadműveletekre adott katonai válasszal, mint nyerhet.
Bár a Kreml egyértelműen grúz agresszióról beszél, amit a dél-kaukázusi ország elnöke, Mikhail Szaakasvili indított el, Moszkvának keveseket sikerült a saját oldalára állítania. Támogató nyilatkozattal Mongólia, Kuba és Líbia lépett fel, majd e heti látogatásán a szíriai elnök, Basar Asszad állt ki az orosz beavatkozás mellett. Még Minszk is több mint tíz napot várt az állásfoglalással.
Moszkva Berlinben sem talált partnerre: a Balti-tenger alatt futó Északi áramlat gázvezeték építésében együttműködő Németország kancellárja a Kremlben járva az orosz erők mielőbbi visszavonása és nemzetközi békefenntartók megjelenése mellett állt ki. Angela Merkel hangsúlyozta: Grúzia előtt nyitva a lehetőség, hogy a NATO tagjává váljon. Az orosz vezetésnek nem sikerült Párizszsal sem egy platformra kerülnie, noha Nicolas Sarkozy a helyzet rendezésére Moszkvába utazott. A francia elnök azonban csalódottan érkezett augusztus 12-én a Kremlbe, mivel útközben Medvegyev a harcok befejezéséről tett bejelentést, így megfosztotta Sarkozyt attól, hogy "békecsinálóként" léphessen fel. Ez is közrejátszhatott, hogy a kettejük által akkor aláírt hatpontos elvi egyezmény a helyzet rendezéséről végül olyan formában került határozattervezetként az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé, hogy maga Moszkva utasította vissza. Emellett nem sikerült a grúz támadás okozta veszteségek meggyőző tálalása sem: míg Moszkva 1600 civil áldozatról beszél, a Human Right Watch alig tizedére teszi az áldozatok számát. Az orosz főügyészség nyomozati bizottsága is mindössze ennyit bizonyított név szerint.
A szövetséges hiánya mellett azonban további dilemma várja Oroszországot: Abházia és Dél-Oszétia elismerésének kérdése. A Kreml ezt ugyan eddig elutasította, ám az orosz elnök nyilatkozatai után egyre nehezebb lesz megmagyarázni, miért nem ismeri el, különösen, hogy annak jogalapját épp Koszovó létrejöttével támasztja alá.
Emellett kérdéses a katonai akció hatékonysága: a békefenntartók és a civilek - az elmúlt tíz évben zömmel orosz állampolgárságot kapott 70 ezer körüli oszét lakosság - védelmében bevetett 58. orosz hadsereg a vártnál nagyobb veszteséget szenvedett: hatvannégy katona mellett repülőgépeket és egy Tu-22 M-3-as stratégiai bombázót. A beavatkozás becslések szerint összesen egymilliárd dollárba került, ami nem sokkal kisebb a grúz veszteségeknél. Nem elhanyagolhatók a makrogazdasági következmények sem: az orosz Traszt Bank elemzője, Jevgenyij Narodsin szerint az idénre becsült 40 milliárd dollár külföldi beruházásból 10 milliárddal kevesebb valósul meg. Az orosz tőzsde napok óta mélyrepülésben van.
Valószínűleg közvetlen célját sem érte el az orosz beavatkozás: Szaakasvili helyzete a várakozásokkal ellentétben nem gyengült meg. Miután Moszkva Dél-Oszétián kívüli grúz területekre is behatolt, újra megerősödött a Kremlből oroszellenességgel vádolt grúz elnök, aki támogató nyilatkozatot söpörhetett be Washingtonban is. Sőt az sem tűnik biztosnak, hogy Tbiliszi elvesztette az esélyét a NATO-tagságra.
The New York Times: Amerikának van félnivalója Oroszországtól
- Washington attól tart, hogy ha Grúzia orosz megszállása tartós ellenségeskedést szül Oroszország és a Nyugat között, akkor a felbátorodott és elhidegült Moszkva Washington ellen használhatja fel befolyását - írta a pénteki The New York Times.
- Moszkva pénzét, energiaforrásait, ENSZ BT-beli vétójogát, sőt, még hadiiparát is annak szolgálatába állíthatja, hogy aláaknázza az amerikai érdekeket világszerte - olvasható a liberális újság elemzésében. Oroszország például mindeddig nem adott el korszerű föld-föld osztályú rakétákat Szíriának, amely azonban arra számít, hogy a Nyugat és Moszkva közötti kiújult szembenállás nyomán hozzájuthat ilyen fegyverekhez. A napokban Oroszországba ellátogató szíriai elnök, Bassár el-Aszad világossá tette ezen szándékát, amikor Dmitrij Medvegyev orosz elnökkel találkozva támogatásáról biztosította az orosz álláspontot Abházia és Dél-Oszétia ügyében.
A The New York Times szerint egy ellenséges Oroszország Szírián és a Kaukázuson túl, sokkal szélesebb fronton is borsot törhet az Egyesült Államok orra alá. Kiterjesztheti fegyverszállításait olyan Amerika-ellenes államok esetében, mint Irán és Venezuela, sőt megszakíthatja az együttműködést a terrorizmus elleni küzdelemben és az atomfegyverek terjedése elleni harcban. Moszkva ezenkívül visszaélhet az olaj- és gázszállításokkal, felléphet Közép-Ázsiában az amerikai katonai bázisok ellen és megtagadhatja az együttműködést a hidegháborús fegyverzetkorlátozási egyezmények terén.
Irán, az ENSZ, a terrorizmus elleni küzdelem, a kábítószer-ellenes programok, Szíria, Venezuela, a Hamász - sorolja Angela Stent, az amerikai nemzetbiztonsági tanács volt vezető orosz referense, jelenleg a washingtoni Georgetown Egyetem professzora mindazokat a területeket, ahol Moszkva megtagadhatja az együttműködést.
Michael McFaul, a Stanford Egyetem professzora, Barack Obama, a leendő demokrata párti elnökjelölt első számú Oroszország-tanácsadója szerint Moszkva "felboríthatja a nemzetközi rendet", és esélye van arra, hogy ez sikerüljön. Leszögezte, hogy Oroszország hegemóniát élvez a közép-ázsiai térségben, az Egyesült Államok pedig nem.
Több washingtoni elemző úgy látja: Moszkva még nem szánta el magát arra, hogy bomlasztó módon lépjen fel nemzetközi téren. Sok amerikai elemző szerint Oroszország már csak önös érdekből sem akarja atomfegyverhez juttatni Iránt, és az sem célja, hogy a tálibok ismét hatalomra kerüljenek Afganisztánban.
Mint Angela Stent megjegyezte: "a Szovjetunió összeomlása óta a Nyugat mindig aggódott amiatt, hogy Oroszország rombolóvá válik, és most valóban fennáll ennek a lehetősége".
(MTI)
- Washington attól tart, hogy ha Grúzia orosz megszállása tartós ellenségeskedést szül Oroszország és a Nyugat között, akkor a felbátorodott és elhidegült Moszkva Washington ellen használhatja fel befolyását - írta a pénteki The New York Times.
- Moszkva pénzét, energiaforrásait, ENSZ BT-beli vétójogát, sőt, még hadiiparát is annak szolgálatába állíthatja, hogy aláaknázza az amerikai érdekeket világszerte - olvasható a liberális újság elemzésében. Oroszország például mindeddig nem adott el korszerű föld-föld osztályú rakétákat Szíriának, amely azonban arra számít, hogy a Nyugat és Moszkva közötti kiújult szembenállás nyomán hozzájuthat ilyen fegyverekhez. A napokban Oroszországba ellátogató szíriai elnök, Bassár el-Aszad világossá tette ezen szándékát, amikor Dmitrij Medvegyev orosz elnökkel találkozva támogatásáról biztosította az orosz álláspontot Abházia és Dél-Oszétia ügyében.
A The New York Times szerint egy ellenséges Oroszország Szírián és a Kaukázuson túl, sokkal szélesebb fronton is borsot törhet az Egyesült Államok orra alá. Kiterjesztheti fegyverszállításait olyan Amerika-ellenes államok esetében, mint Irán és Venezuela, sőt megszakíthatja az együttműködést a terrorizmus elleni küzdelemben és az atomfegyverek terjedése elleni harcban. Moszkva ezenkívül visszaélhet az olaj- és gázszállításokkal, felléphet Közép-Ázsiában az amerikai katonai bázisok ellen és megtagadhatja az együttműködést a hidegháborús fegyverzetkorlátozási egyezmények terén.
Irán, az ENSZ, a terrorizmus elleni küzdelem, a kábítószer-ellenes programok, Szíria, Venezuela, a Hamász - sorolja Angela Stent, az amerikai nemzetbiztonsági tanács volt vezető orosz referense, jelenleg a washingtoni Georgetown Egyetem professzora mindazokat a területeket, ahol Moszkva megtagadhatja az együttműködést.
Michael McFaul, a Stanford Egyetem professzora, Barack Obama, a leendő demokrata párti elnökjelölt első számú Oroszország-tanácsadója szerint Moszkva "felboríthatja a nemzetközi rendet", és esélye van arra, hogy ez sikerüljön. Leszögezte, hogy Oroszország hegemóniát élvez a közép-ázsiai térségben, az Egyesült Államok pedig nem.
Több washingtoni elemző úgy látja: Moszkva még nem szánta el magát arra, hogy bomlasztó módon lépjen fel nemzetközi téren. Sok amerikai elemző szerint Oroszország már csak önös érdekből sem akarja atomfegyverhez juttatni Iránt, és az sem célja, hogy a tálibok ismét hatalomra kerüljenek Afganisztánban.
Mint Angela Stent megjegyezte: "a Szovjetunió összeomlása óta a Nyugat mindig aggódott amiatt, hogy Oroszország rombolóvá válik, és most valóban fennáll ennek a lehetősége".
(MTI)
