- Húsz másodperccel a rakéták becsapódása előtt szólal meg a riadó, ilyenkor a pad alá bújunk vagy az iskola óvóhelyére futunk. De gyakran csak utólag halljuk a riasztást, akkor már csak egy imára van idő - mondja a 16 éves Noa. A 10.-es gimnazista lány egyike annak a harminchárom izraeli fiatalnak, akit az Iványi Gábor lelkész vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és az Oltalom Karitatív Egyesület látott vendégül Magyarországon.
Tanszünet rakéták miatt
Az iskolások, akik ma repülnek haza, a dél-izraeli Szderotból érkeztek. A kisváros a Gázából induló Kasszam rakéták első számú célpontja. Több mint 6000 rakéta hullott már a húszezer fős városra, tucatnyi ember életét oltva ki.
- Nyolcadikban csak három hónapig tartott a suli, mert egyszerűen nem tudtunk iskolába menni az állandó rakétaeső miatt - folytatja Noa. Az általánosban posztereken, oktatással készítik fel a tanulókat a veszélyekre, de van, hogy az sem elég, Noának két óvodáskori barátja halt meg rakétatámadásban. - A mi városunkban mindenki ismer mindenkit, nehéz lenne máshol, egy nagyvárosban újrakezdeni. Na meg ha mi elmegyünk, a térségben akkor mások is úgy érezhetik, nem kell kitartani, és elmennek - mondja halkan a 17 éves Alena. A tanár arról mesél, hogy egyszer riasztották mentős férjét, aki a romok között saját unokájukat találta, szerencsére a gyerek túlélte. Magyarországi indulásuk előtt egyébként egy iskolás sokkot kapott, és nem mert elindulni.
Iványi Gábor - aki úgy véli, ellentétben a sajtó általános véleményével, Izrael éppen hogy nem a támadó fél ebben a konfliktusban - már a harmadik izraeli gyerekcsoportot hozza Magyarországra. - A libanoni háború alatt mindenki a libanoniakon segített, én szerettem volna az izraelieknek segíteni - mondja. Akkor az északi Slomi városából hoztak "nyaralni", kikapcsolódni egy csoportot. Azóta ez már a második szderoti csoportjuk Magyarországon.