Ugyan a kerékpárosok nagy reménysége, a 23 esztendős Andy Schleck az első napon hajszálnyira volt az aranytól, mégis elmaradt a „duplázás” – utoljára (és először is) Josy Barthel nyert olimpiai aranyat 1952-ben 1500 m-es síkfutásban.

Favoritként emlegették még a szintén kerekező Kim Kirchent, aki Athénban az előkelő 5. lett az időfutam versenyben. Idén azonban képességei alatt teljesítve a mezőny hátsó felével ért célba. A triatlonos Liz May-t is lehetséges éremszerzőként emlegette a sportot kedvelő hazai közönség, és bár a fiatal versenyzőnő az első 10 hely valamelyikét célozta meg, csak 41. helyen végzett. Hasonlóan járt a Németországból honosított Dirk Bockel, aki szintén jobbat remélt 25. helyezésénél. Elvérzett az utolsó „luxemburgi” induló is, a kínai születésű, így szinte hazai pályán versenyző asztaliteniszező Ni Xia Lian is.

Nézem a luxemburgi híreket, olvasom a magyar tudósításokat. Henrik nagyherceg, aki a NOB tagjaként szinte valamennyi helyszínen végigkövette honfitársai küzdelmét, csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik a kis nemzet sportolóiról, akikre „három hétig figyelt a világ”. Hasonló szavakat hallani Marc Theisen, a Luxemburgi Olimpiai Bizottság (COSL) elnökének szájából is, és csak pozitívumokat emleget a legnagyobb támogató, a Fortis bank helyi első embere is.

Luxemburg is egy kis ország.