Az események 40. évfordulója kapcsán a nagykövet az Interfax hírügynökségnek nyilatkozva leszögezte: 1968 ma történelem, és Csehország nem szándékozik sem átírni, sem állandóan felidézni. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha ilyesmi többé nem fordul elő.

A csehszlovákiai orosz bevonulás tragédia volt a diplomata szerint, éppen olyan, mint az 1938-as müncheni szerződés, mivel demokratikus folyamatot szakított meg, és kioltotta nem csupán Csehszlovákia állampolgárainak, hanem az orosz embereknek a reményeit is, és mély nyomot hagyott a cseh és orosz emberek közötti kapcsolatokon.

A diplomata hangsúlyozta, hogy országa pragmatikus kapcsolatokat kíván ápolni Moszkvával és úgy érzi, Oroszország is erre törekszik. "Természetesen emlékszünk az 1968-as eseményekre, de csupán mint történelmi tényre, és nem akarjuk, hogy ilyesmi bárhol, bármikor még egyszer megtörténjen" - mondta.

Hangsúlyozta, hogy a cseh emberek világosan látják, hogy az Oroszországi Föderáció és a Szovjetunió nem ugyanaz. "Nagyra értékeljük, hogy Vlagyimir Putyin kormányfő, volt elnök legutóbbi prágai látogatásán bocsánatot tudott kérni a történtekért, s tiszteljük ezért, bár úgy gondoljuk, hogy ez elkerülhetetlen volt" - mondta.

A Novaja Gazeta című lap Pavel Litvinov visszaemlékezéseit közölte csütörtökön. Litvinov - Makszim Litvinov egykori külügyi népbiztos unokája - azon nyolc ember között volt, aki az 1968-as bevonulás miatt kiment tüntetni a Vörös térre, s ezért száműzetés lett az osztályrésze. A lapnak a történet kapcsán nyilatkozott Václav Havel volt ellenzéki politikus, Csehszlovákia és később Csehország első szabadon választott elnöke, aki a Varsói Szerződés csapatainak bevonulása kapcsán a tüntetőkről megállapította: hihetetlen emberi szolidaritást és személyes bátorságot tanúsítottak, s a csehszlovákiai emberek számára ők jelentették annak a Szovjetuniónak a lelkiismeretét, amelynek vezetése aljas módon katonai támadást intézett egy szuverén állam ellen.

A Kommerszant című lapnak Václav Klaus cseh elnök adott interjút. Visszaemlékezett a bevonulás előtti csehszlovákiai hangulatra, és megállapította: "Az emberarcú szocializmus önmagában értelmetlenség, és a projekt minden bizonnyal hamarosan feledésbe merült volna, vagy felszámolták volna, ami végül is megtörtént." Klaus is hangsúlyozta: "Kategorikus különbséget kell tenni a Szovjetunió és a mai Oroszország, s még inkább a Szovjetunió és az orosz nép között, az oroszok ugyanis maguk is a totalitárius kommunista rendszer áldozatai. Semmiféle személyes gyűlöletet nem érzek irántuk, s remélem, ez a hozzáállás fokozatosan felülkerekedik az országban. Oroszország más, más a politikai rendszere, más mértékű ott a politikai pluralizmus, a demokrácia, és nem cserélnék vele, de ma Oroszország részéről semmiféle veszélyt nem érzek" - mondta.