Kivonja katonáit Oroszország Grúziából, a megállapodásnak megfelelően - jelentette ki csütörtökön Szocsiban az orosz külügyminiszter. Szergej Lavrov szerint Moszkva ezt már három napja megkezdte, ám "egyes országok ezt nem akarják észrevenni".
Újabb orosz ígéret: péntek estére kivonulnak Grúziából
Az orosz fegyveres erők egységei péntek estére visszavonulnak a Dél-Oszétiát övező grúz területekről a békefenntartók hatáskörébe tartozó területekre, de jó néhány egység már elhagyta a konfliktus övezetét Észak-Oszétia felé - jelentette be csütörtökön Moszkvában a vezérkari főnök helyettese. Anatolij Nogovicin beszámolt arról, hogy ezt lehetővé teszi a visszavonás üteme, valamint az, hogy az orosz békefenntartó erők hatáskörébe tartozó terület határa és a posztok vonala mostanra világos, s a posztok kiépülőben vannak. Oroszország tartja magát vállalt kötelezettségeihez - hangsúlyozta Nogovicin. (MTI)
Bár a Kreml egyértelműen grúz agresszióról beszél, amit a dél-kaukázusi ország elnöke indított el, Moszkvának - még ha valóban Mihail Szaakasvili kezdeményezte a Grúziától elszakadást követelő terület fegyveres visszaterelését -, keveseket sikerült a saját oldalára állítania. Támogató nyilatkozattal Mongólia, Kuba és Líbia lépett fel, majd e heti látogatásán a szíriai elnök, Basar Asszad állt ki az orosz beavatkozás mellett. Még Belarusz elnöke is több mint tíz napot várt az állásfoglalással, noha az ország Oroszországgal együtt - igaz, inkább csak papíron létező - államszövetséget alkot. Alekszandr Lukasenko végül csak Dmitrij Medevegyev orosz elnökkel találkozva támogatta az 58. hadsereg dél-oszétiai bevetését.
Moszkva Berlinben sem talált partnerre: a Balti-tenger alatt futó Északi Áramlat gázvezeték építésében együttműködő Németország kancellárja Moszkvában járva az orosz erők mielőbbi visszavonása és nemzetközi békefenntartók megjelenése mellett állt ki. (Grúzia régóta követeli a békefenntartók "nemzetköziesítését", mivel a grúz vezetés szerint Oroszország a konfliktus fenntartásában érdekelt félként a szakadár Dél-Oszétiát és Abháziát támogatja.) Angela Merkel hangsúlyozta: Grúzia előtt továbbra is nyitva a lehetőség, hogy a NATO tagjává váljon.
Az orosz vezetésnek nem sikerült Párizzsal sem egy platformra kerülnie, noha Nicolas Sarkozy a helyzet rendezésére Moszkvába utazott. A francia elnök azonban csalódottan érkezett augusztus 12-én a Kremlbe, mivel útközben Medvegyev a harcok befejezéséről tett bejelentést, így megfosztotta Sarkozyt attól, hogy "békecsinálóként" jöjjön el Moszkvából. Ez is közrejátszhatott, hogy a kettejük által akkor aláírt hatpontos elvi egyezmény a helyzet rendezéséről végül olyan formában került határozattervezetként az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé, hogy maga Moszkva utasította vissza. Emellett nem sikerült a grúz támadás okozta veszteségek meggyőző tálalása sem: míg Moszkva 1600 civil áldozatról beszél - a térségben járó újságírók és menekültek reálisnak tartják ezt a számot, ám ez meglepő összhangban van a dél-oszét vezető, Eduard Kokojti első napon megadott becslésével - míg a Human Right Watch alig tizedére teszi az áldozatok számát és az orosz főügyészség Nyomozati Bizottsága is ennyit bizonyított név szerint.
A szövetséges hiánya mellett azonban további dilemma várja Oroszországot: Abházia és Dél-Oszétia elismerésének kérdése. A Kreml ezt ugyan eddig elutasította, ám az orosz elnök nyilatkozatai után egyre nehezebb lesz megmagyarázni, miért nem ismeri el, különösen, hogy annak jogalapját épp Koszovó létrejöttével támasztja alá. (Ezzel viszont eltaszítja magától a most szövetségesnek kikiáltott Szerbiát.) Ráadásul ez megerősítheti az észak-kaukázusi szeparatista mozgalmakat is.
Emellett kérdéses a katonai akció hatékonysága is: a békefenntartók és a civilek - az elmúlt tíz évben zömmel orosz állampolgárságot kapott 70 ezer körüli oszét lakosság - védelmében bevetett 58. orosz hadsereg a vártnál nagyobb veszteséget szenvedett: hatvannégy katona mellett repülőgépeket és egy Tu-22 M-3-as stratégiai bombázót. A beavatkozás becslések szerint összesen 1 milliárd dollárba került, ami nem sokkal kisebb a grúz veszteségeknél. Nem elhanyagolhatók a makrogazdasági következmények sem: az orosz Smart Moneynak nyilatkozva az orosz Traszt Bank elemzője, Jevgenyij Narodsin szerint az idénre becsült 40 milliárd dollár külföldi beruházásból a konfliktus miatt 10 milliárddal kevesebb valósul meg.
Valószínűleg közvetlen célját sem érte el az orosz beavatkozás: Szaakasvili helyzete a várakozásokkal ellentétben nem gyengült meg, sőt, miután Moszkva dél-oszétián kívüli grúz területekre is behatolt, egyesítette a Kremlből oroszellenességgel vádolt grúz elnököt, aki támogató nyilatkozatot söpörhetett be Washingtonban is. Az sem tűnik már biztosnak, hogy Tbiliszi elvesztette az esélyét a NATO-tagságra, de még fontosabb, hogy felgyorsíthatja Ukrajna csatlakozását. A kijevi vezetés régóta tart attól, hogy Oroszország idővel hivatalosan is kétségbe vonja a Krím félsziget hovatartozását, valamint erősítené a megosztottságot az oroszajkúak lakta Kelet- és az ukránul beszélő Nyugat-Ukrajna között. (Kijev Grúzia mellett foglalt állást, sőt, kilátásba helyezte, hogy a Szevasztopolban állomásozó, majd grúzia partjaihoz hajózó orosz Fekete-tengeri Flotta erői nem térhetnek vissza állomásukra. Igaz, holnap a tervek szerint ezt megtehetik.) A konfliktus megelőzését sokan Ukrajna mielőbbi NATO-csatlakozásában láthatják.
Nyilas Gergely
Moszkvai tudósítónk
