Most már bizonyos, hogy Gyöngyösön nem építi fel gumigyárát az indiai Apollo Tyres Ltd. A cég augusztus 14-én bejelentette: nem akarja megosztani a gyöngyösi lakosokat, ezért elállnak a 300 milliárd eurós magyarországi beruházástól és más országban keresnek új helyszínt üzemüknek. Valójában elégedetlenek voltak a nehézkes és akadozó ügyvitellel, a rendezetlen telekhatárokkal és nem volt kedvük hozzá, hogy megvárják a helyi Fidesz által kezdeményezett népszavazás eredményét. „Kivonultak-kivonulnának”, de azóta, több tucat település jelezte befogadási szándékát – köztük Polgár, és a fideszes vezetésű Kaposvár is – közös nyilatkozatot aláírva, melyben tudatták: szívesen látnák városukban a gumigyárat.

Az, hogy mennyire illett bele a gumigyár a mátrai miliőbe, és mennyire felelt volna meg a környezetvédelmi előírásoknak, jelen pillanatban nehéz eldönteni, egy biztos: a Civilek a Mátraalján nevű civil szervezet féltette a Mátra és a Kékestető klímáját és féltette a mátraaljai borvidéket is. Lobbijukhoz megkapták a kellő politikai támogatást a helyi Jobbiktól és a Fidesztől. 

Ma már nem szokatlan hír, ha egy beruházás civil ellenállásba ütközik, és az is előfordult már, hogy a lakosok közvetlen környezetükben sikeresen megakadályoztak egy-egy tőkeerős nagyvállalkozás betelepülését. Ekkor a cégvezetés két dolgot tehet: vagy lemond a magyarországi telephelyről és külföldön keres új helyszínt, vagy nem adja fel, és hazánkban talál egy - lehetőleg ipari parkkal rendelkező - másik várost, ahol megvetheti a lábát. Ez utóbbra ékes példa a Becton Dickinson (BD) és az Élni Veresegyházon Egyesület története, melyben a BD fecskendőgyár telepítése céljából szemelte ki a pest megyei Csonkás nevű területet, majd később szembesülve a nagyméretű ellenállással, visszakozott, és a tatabányai ipari parkban vert gyökeret.

A multinacionális cégek hazánkba településükkor – a legjobb szándék ellenére is - gyakran figyelmen kívül hagyják a helyi sajátosságokat és rosszul mérik fel a politikai és társadalmi környezetet, amelyhez általában elhibázott kommunikációs stratégia párosul. A rossz és félreérthető kommunikációtól már csak egy lépés, hogy a lakosság végképp bizalmatlanná váljon a beruházással szemben, és ekkor már a befektetést ellenzők vitorlájából a szelet nagyon nehéz kifogni. A lehetséges tanulságokról, kudarcokról és a gyakori kommunikációs hibákról kérdeztük Zsolt Péter szociológust az Élni Veresegyházon Egyesület vezetőjét, aki jelentős szerepet játszó vezető volt a Becton Dickinson „elleni” küzdelemben. 

A szociológus a NOL kérdésére - hangsúlyozva, hogy a Gyöngyösre tervezett beruházással kapcsolatos vita konkrét részleteit nem ismeri - elmondta: - Több milliárdos beruházásokról van szó, mégis előfordul, hogy a cégek meg akarják spórolni a kommunikációra fordított költségeket, ami nagyon veszélyes, mert később hiába áldoznak erre súlyos eurókat – és általában áldoznak rá(!) – akkor már késő, mert a lakosok nem bíznak a cégvezetésben. Zsolt Péter azt ajánlja a beruházóknak, hogy a végleges helyszín kiválasztás előtt mindig mérjék fel a várható lakossági ellenállás mértékét, végezzenek közvélemény-kutatást és fókuszcsoportos beszélgetéseket. Ne csak hangoztassák, de tegyenek is azért, hogy jó kapcsolatot alakítsanak ki a környékbeliekkel. A kommunikációt a cég ne egy emberre (pl. projektmenedzser) bízza, mert a lakosok részéről feltett számtalan mérnöki, szociológiai, technológiai kérdésekre a projektmenedzser egy személyben nem tud kimerítően és megnyugtatóan válaszolni, pláne ha egy öntudatos polgárosodott ellenzéki értelmiségi csoport több tagja is szakember.

A civil vezető úgy gondolja, hogy egy önmagára valamit is adó cég soha nem jut el a válságkommunikációig, de ha már ott tart, akkor a legfontosabb, hogy beismerje hol tévedett korábban. A beruházónak mindig legyen részletes környezetvédelmi hatástanulmánya, mert ha ezt csak civil nyomásra hajlandó elkészíttetni az presztízsvesztéséget okoz számára, amely a polgárok számára azt bizonyítja: valami takargatnivalója van a cégnek – ajánlja Zsolt Péter.

Hangsúlyozta: a vállalkozás vezetőinek érdemes olyan városi vezetőkkel tárgyalniuk, akik reprezentálják a város arculatát és valós kapcsolatuk van a városlakókkal. A népszavazási kezdeményezéssel kapcsolatban pedig megjegyezte: nagyon kockázatos elindítani, mert a lehető legritkább esetben kecsegtet érvényes eredménnyel a csekély részvétel miatt. „A civil öntudat jelenleg nagyon kicsi, egy helyi népszavazásra ma minden második ember legyint, és ameddig megvan ez az attitűd, addig a kezdeményezők nem érik el a céljukat” mondta a NOL-nak Zsolt Péter.