Nem tetszik az üzleti szféra adójavaslata a kisvállalkozókat képviselő egyes szervezeteknek és a szakszervezeteknek sem. Ha a nagy tanácsadó cégek szakértői által összeállított anyag megvalósulna, az a kisvállalkozások bérkiadásai és az áfaemelés miatt a kis cégek versenyképessége szempontjából is hátrányos lenne - derül ki az Ipartestületek Országos Szövetségének (Iposz) állásfoglalásából. Vadász György, a Magyar Iparszövetség (OKISZ) ügyvezető elnöke az átalányadók (köztük az eva) megszüntetésére tett javaslatot is elfogadhatatlannak ítélte. A Pénzügyminisztérium azt jelezte: elutasítja a most havi 1950 forintos terhet jelentő egészségbiztosítási hozzájárulás 8000 forintra való emelését, mivel az a szaktárca értékelése szerint hátrányosan érintené a kisvállalkozásokat.

A szakszervezetek - papírforma szerint - a személyi jövedelemadót érintő javaslatokat utasítják el. A tanácsadók ugyanis évi 15 milliós jövedelemig 20, utána 30 százalékos szja-t vezetnének be, és megszüntetnék az adójóváírást. Ezt szociális kompenzációval pótolnák ott, ahol valóban rászorulóról van szó. Az alacsony keresetűek - illetve azok, akik kis munkabérre vannak bejelentve - adóterhelése így jelentősen emelkedne, ha nem kaphatnának a tanácsadók által nem részletezett kompenzációból. A szakszervezeti vezetők szerint szintén ezt a réteget sújtaná az - egyébként a munkáltató által fizetett - eho 8000 forintra való emelése, valamint a kispénzűek éreznék meg leginkább az egyszeri áfaemelés esetleges drágító hatását.

Hogy a ma alacsony jövedelem után adózók nagy része rosszul járna a javasolt módosításokkal, azt a szakanyagot jegyző tanácsadók sem vitatják. Mint mondják, munkájuk célja egy olyan adókoncepció elkészítése volt, amely megszüntethetné a ma jövedelmük kisebb-nagyobb részét eltitkoló magánszemélyek, vállalkozók "versenyelőnyét". Számukra megdrágítaná az életet, a tisztességes adófizető vállalkozások, magánszemélyek jó része számára viszont pozitív változást hozna, vagy nem járna érdemi következménnyel - állítják. Oszkó Péter, az anyag egyik szerzője, a Deloitte elnöke úgy fogalmaz, javaslatuk a ma minimális közteherviselést vállalóknak okozna problémát.

Márpedig a kisvállalkozók és munkavállalók jó része ilyen, alacsony bérre bejelentett adózó. Az már más kérdés, hogy ez a bejelentett bér valós vagy csak egy része a valós jövedelemnek.

A szakanyag szerint elméletileg annak, akinek valóban olyan kevés a jövedelme, a kompenzáció miatt nem kellene hogy jelentősen emelkedjen az adóterhe - igaz, a szociális támogatási rendszer ilyetén átszabására nagyon kevés az idő 2009-ig. Márpedig a javasolt 2009-es szja-változtatás felemás megoldás. S ott, ahol nem is járna ez a kompenzáció, valóban súlyos ezrekkel nőne az adóteher, jóllehet a javaslat kidolgozói éppen ezt a hatást kívánják elérni a jövedelmüket jelenleg részben vagy egészben eltitkolókkal szemben. Oszkó szerint azok, akik most rendesen fizetnek, jól járnának, azok viszont, akik eltitkolják jövedelmük egy részét, roszszul, így a versenyelőny átkerülne a tisztességes vállalkozókhoz. Ezenfelül az alacsonyabb adótételekkel (különadó, osztalékadó, járulékok) csökkenne a tisztességes adózás költsége, vagyis a jövedelemeltitkolás kockáztatásával kisebb lenne a vállalkozások relatív előnye, ami a szakértő szerint megint csak a fehéredés irányába hatna. Épp ezért csodálkozik Oszkó azon, hogy a szakszervezetek a különadó - egyébként is beígért - megszüntetése ellen ágálnak. Ez ugyanis - akárcsak az osztalékadó vagy a járulékok csökkentése - mérettől függetlenül minden vállalkozásnak jó.

A Pénzügyminisztérium (PM) a kispénzű adófizetők terhelése mellett a költségvetési kiadások javasolt csökkentését is kritikával fogadta - akárcsak az összes többi, eddigi szakértői javaslatban. A mostani anyag ezermilliárd forint nagyságrendű kiadáscsökkentést tart szükségesnek - hasonlóan számos, korábban megfogalmazott szakértői vélekedéshez. Azt azonban az adótanácsadók - köztük László Csaba volt pénzügyminiszter, a KPMG partnere - sem írták le, miből is faragnának le, csupán nemzetközi összehasonlításokon alapuló ötletekkel példálóztak. Oszkó azt mondja, szándékosan nem kívánnak olyan vitába bocsátkozni a szaktárcával, amely konkrét kiadási tételekről szól, mivel az ily módon hátrányosan érintett társadalmi csoportok érdekében már könnyen elvetné a politika az egész csomagot. A kiadáscsökkentéssel kapcsolatban a szakértők elsődleges célja az, hogy jelezzék: amíg nem apad a magyar államháztartás ilyen nagyságrendű összeggel, nem igazán lehet a versenyképességet javító adóváltoztatásról beszélni. Akkor sem, ha ez politikailag igen nehezen vállalható lépéseket feltételez.

Az anyag szerzői egyébként számítanak a parlamenti pártok megkeresésére és arra, hogy komoly szakmai vita alapját képezik majd javaslataik. (Az SZDSZ korábban üdvözölte a szakértők elképzeléseit.) A szerzők több gazdasági érdek-képviseleti szervezettel tárgyalnak az anyag támogatásáról - eddig négy, jobbára nemzetközi befektetőket képviselő szervezet csatlakozott az üzleti szféra adójavaslatához.

A pénzügyi tárca közleményében egyértelművé tette: a kormány nem kívánja előidézni azokat a szociális feszültségeket, amelyek egy ilyen adócsomag megvalósítása esetén valószínűsíthetők. (Tételesen az eho emelését, az adójóváírás megszüntetését és a kis jövedelműek helyzetét rontó, a magas bérűekét viszont javító szja-javaslatokat utasították el.) Ezzel együtt a PM a szakértők által vázolt irányokkal egyetért, és az anyagot felhasználja a jövő évi adótörvények előkészítéséhez.