A korábban zenei általánosként ismert iskolákat ma ének-zenét emelt óraszámban oktató alapfokú oktatási intézménynek nevezik. Az új elnevezés jól érzékelteti az iskolák státuszának változását. Korábban, ha valaki a gyermekét a megszokott tantervtől eltérő módszert alkalmazó iskolába szerette volna íratni, nem sok választása volt a zenei általánosokon kívül. Ma ez az iskolatípus csak egy a számos alternatív emelt óraszámos tanterv közül.

A zenei általánosok tehát versenyhelyzetbe kerültek, és a rendszerváltozás óta gyengült az az állami hátszél is, amelyet korábban megkaptak. Brassói Sándor, az OKM közoktatási főosztályának főosztályvezető-helyettese szerint többször érte a tárcát kritika amiatt, hogy "Kodály országában" keveset tesznek a zenei nevelés kiemelt szerepéért. Brassói Sándor szerint "a tárcának minden műveltségterület számára biztosítani kell a magas szintű megvalósítás lehetőségét, hiszen tudósok, művészek, feltalálók és sportolók országa is vagyunk egyúttal". Szerinte a jelenlegi közoktatási rendszerben az iskolák, vagy inkább a fenntartóik és persze a szülők döntenek arról, hogy milyen pedagógiai profilt válasszon egy adott iskola. Ha erre komoly igény mutatkozna, annak se lenne semmi akadálya, hogy akár az ország összes általános iskolájában ének-zenét oktassanak emelt óraszámban.

A szülők manapság azonban azon készségek fejlesztését várják az iskoláktól, amelyek közvetlenül segíthetik elő gyermekeik karrierjét: tehát a nyelvi, számítástechnikai vagy sporttal kapcsolatos "túlórázást" választják. Őri Csilla, a budapesti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium zenei igazgatóhelyettese szerint sokan nem ismerik fel az iskolai zeneoktatás igazi célját. "Az iskolánk évfolyamaiból általában legfeljebb ketten-hárman választják a zenei pályát. A zenei tagozat nem azt jelenti, hogy mindenkiből előadóművészt akarunk nevelni" - mondja.

Mára már köztudott, hogy abban, valaki hogyan boldogul az életben, nemcsak a matematikai, hanem az érzelmi intelligencia is döntő. Ezt viszont egyedülálló módon fejleszti a zenetanulás. Ezen felül pedig számos egyéb kompetenciára, például a kommunikációra, a mozgáskoordinációra is jótékony hatással van. Ezt azonban a szülők még nem ismerték fel, és Őri Csilla szerint nem is fog egyhamar megtörténni: "Kell hozzá vagy harminc év. De addig is át kell mentenünk ezt a hagyományt a jövőnek, hogy mire felismerjük a szükségességét, maradjon belőle valami."

Kodály halála óta is eltelt már négy évtized, jogos kérdés, hogy vajon nem kéne-e az iskolákban alkalmazott Kodály-módszert modernizálni. De a pedagógusok szerint a módszert minden tanár könnyen a kor igényeihez igazíthatja. Ami a másik népszerű vitakérdést illeti, az amúgy is kevés időt szerintük nem célszerű könnyűzenére fordítani: azt a gyerekek úgyis hallgatnak otthon. De ha jártasak a komolyzenében, könnyen ítéletet tudnak alkotni a hallgatott zene minőségéről.

1996-ban még 240 zenei általános volt Magyarországon. Ma nem tudni, mennyi van, ugyanis erről a tényről az iskolák nem szolgáltatnak információt a minisztériumnak, amely így nem is készít külön ezzel foglalkozó kimutatást. A szakmabeliek szerint ma nagyjából ötven klasszikus értelemben vett zenei általános iskola lehet hazánkban. A fennmaradásukért maguknak kell megküzdeniük, ugyanúgy, ahogy bármilyen más iskolának. Látva azonban, hogy Nyugaton már felismerték a művészetek fejlesztő hatásának fontosságát, remélhetjük: talán nem kell évtizedeket várnunk egy újabb fellendülésre.