TGM "az ellenforradalom lelki szegényeiről"

Tamás Gáspár Miklós filozófus hosszú elemzése az Élet és Irodalom Agora rovatában jelent meg. Egy részletet idézünk az írásból:

"Magyarországon hatalmas és - nézetem szerint - jogos ellenállást váltott ki a szociális leépítésnek minden aspektusa, amely a középosztályt is érintette (megszorítások az egészségügyben, egyetemi tandíj). Ugyanazok, akik hevesen, erőszakosan és fölöttébb hatékonyan tiltakoztak a szociális leépítés említett válfaja ellen, ugyanilyen hevesen, erőszakosan és hatékonyan SZORGALMAZZÁK a szociális leépítést, amennyiben az érintettek a szubproletariátus, az "underclass" - mélyszegénységben élő - tagjai. Ugyanaz a jobboldali sajtó, amely szinte szociálforradalmi hangolásban verte a tamtamot a szociális leépítés ellen az egészségügyben, a közoktatásban, most még hangosabban veri ugyanazt a tamtamot a szociális leépítés mellett, amikor ez a proletariátus, a szubproletariátus, a kiszolgáltatott járadékfüggők (nyugdíjasok, segélyezettek) érdekeit károsítja. (Van-e olyan naiv ember, aki elhiszi, hogyha a zsidók és a melegek körében olyan volna a vagyonosok és vagyontalanok, állásban lévők és állástalanok, diplomások és tanulatlanok aránya, mint a romák között, akkora lenne a fölháborodás az antiszemitizmus, rasszizmus, homofóbia, heteroszexizmus esetében, mint így? Fasiszták és antifasiszták, mind a középosztályt védik: természetesen a középosztály különböző alcsoportjait.
Efelől még a polgári antifasisztáknak igazuk van, de ez az igazság persze - mint mindig - osztályelfogultságtól színezett igazság, ennélfogva pedig részleges. A hamis tudat őszinte harcosai persze nem tudják, de teszik. A Magyar Gárda nem sejti, hogy a tőkés rendszer legfontosabb politikai funkcióját teljesíti: a tőketulajdon nélküliek munkára kényszerítését olyan társadalomban, amelyben nincs jogi munkakényszer, mint az úrbéri rendszerben a robot. Csak a polgári társadalmat védjük akkor, amikor a jogi munkakényszer ellen tiltakozunk. A munkakényszer törvényesítése és politizálása kifelé mutat a polgári liberális demokráciából - a fasizmus felé.)
Miután a "segélyt munkáért" nevezetű hazug és alantas demagógia látszólag a romák ellen irányul - hangsúlyoznunk kell, hogy csak látszólag, hiszen az érintetteknek a fele se roma -, a futótűzként terjedő fajgyűlölet elfogadtatja a tőkevagyon nélküli dolgozókkal, munkanélküliekkel, nyugdíjasokkal, tanulókkal, hogy értelmes és erkölcsileg helyes saját osztályérdekeik ellen cselekedniük. (Természetesen semminő osztálytársadalom nem maradhatna fönn egyetlen óráig se, ha a vagyontalan, dolgozó többség nem volna hajlandó osztályérdekei ellenére cselekedni - ezért ébredt rá Gramsci, hogy miért alapvető a kulturális küzdelem a kései kapitalizmusban.)
Ezért nem váltott ki semmiféle tiltakozást, hogy a szocialista kormány - engedve a "pártok fölötti", aktív rasszista-antiszociális közvélemény-töredék erős nyomásának, a félrevezetett többség értetlen tétovaságát pedig (rövidlátóan) politikailag használhatatlannak ítélve - csökkentette a segélyek összegét, hogy "munkára serkentse" azokat, akiknek persze nincs semmiféle munka. Ebben a kulcskérdésben a szocialista kormány, a populista-rasszista helyhatóságok és a Magyar Gárda között az égvilágon semmi különbség nincs. A parlamenti jobboldal - rendkívül okosan és ügyesen - nem ártotta bele magát ebbe a dologba, hagyta, hogy az MSZP agyonkompromittálja magát a bárminő "baloldalinak" címzett párt számára hosszú távon öngyilkos lépéssel. A jobboldali sajtó meg szerintem egyenesen zseniálisan taktikázik. Miközben persze fortissimo támogatja a "segélyt munkáért" nevű életveszélyes humbugot, meg sem említi természetesen, hogy az ötlet első hatásos fölvetője nem volt más, mint a jobboldal által csak mérsékelten kedvelt Gyurcsány; arról pedig mélyen hallgat, hogy a kormány már végre is hajtotta a követelés leglényegesebb részét (értéktelenné tette a szociális segélyt). Kit támad a jobb- és szélsőjobboldali sajtó avval, hogy elejét akarja venni ennek a roppantul erkölcsös, a dologkerülők, ingyenélők, csirketolvajok, szemtelen kódisok olcsó életét megkeserítő intézkedéssorozatnak?"
Az ellenforradalom lelki szegényei című írás itt olvasható>>>>>

Elavulttá teszi-e a tudomány az istenhitet?

- kérdezi ugyancsak az Élet és Irodalom hasábjain Marosán György.

"A Templeton Alapítványt - a nemrég, 95 éves korában, elhunyt befektető - Sir John Templeton hozta létre másfél milliárd dollár alaptőkével, hogy a tudomány és a vallás összebékítésén, valamint Isten létezése bizonyítékainak keresésén munkálkodjon. A szervezet konferenciákat szervez, kutatásokat támogat és díjakat alapít. Az egymillió dollárnál - presztízsokból a Nobel-díjnál is - magasabb díjat olyan személyeknek ítélik, akik jelentős eredményt értek el az élet "spirituális dimenzióinak" kutatásában, illetve sokat tettek a vallás és a tudomány összeegyeztetéséért. Az alapítvány néhány hónapja újabb érdekes kezdeményezést indított útjára: tizenhárom neves személyt kértek meg arra, válaszoljanak a kérdésre: elavulttá teszi-e a tudomány fejlődése az istenben való hitet? A tudósok rövid esszében foglalták össze nézeteiket, amelyeket az alapítvány publikált, illetve az interneten hozzáférhetővé (www.templeton.org/belief) tett. Emellett, az esszék rövidített változatát - fizetett hirdetésként - leközölte különböző folyóiratokban."
A pró és kontra érveket részletesen ismertető cikk itt olvasható>>>>>

Az SZDSZ súlyos dilemmáiról

Szentpéteri Nagy Richard "A cselekedetek programja" című elemzése a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján olvasható. Egy részlet ez írásból:
"Mióta a világ világ, és Magyarország a demokrácia vidám óráit éli, a magyar kormányok mindig is koalíciós kormányok voltak. Koalíciós kormány volt a 2008 tavaszáig kormányzó kabinet is, azóta azonban nem egyszerűen nem koalíciós, de nem is többségi kormánnyal van dolgunk, egyelőre aktuális kormányprogram nélkül, hiszen ennek az egypárti, kisebbségi kormánynak éppen ezekben a napokban készül az úgynevezett "cselekvési programja". E programírásra azért volt szükség, mert a koalíciós kormányt néhány hete látványosan odahagyó SZDSZ néhány hete ugyancsak látványosan megválasztott új elnöke néhány héttel ezelőtt azt kívánta a miniszterelnöktől, hogy a kormány cselekvési programját augusztusra "tegye le az asztalra".
        A majdan elkészült programot az SZDSZ idővel áttanulmányozza, és ha elfogadhatónak találja, akkor a kormánynak ennek mentén kell elkészítenie a részletesebb cselekvési programot, amelyre az SZDSZ annak véglegessé válásakor ugyancsak igent vagy nemet mondhat. Ez a taktika annyi előnnyel kétségtelenül jár az SZDSZ számára, hogy addig sem kell csinálnia semmit, vagyis a nyaralás közepette elegendő megvárnia, vajon az MSZP mivel áll elő, mire eljön a parlamenti évadkezdet. Gyurcsány Ferenc természetesen nem tehetett mást, minthogy belement az alkuba. (A kormánynak az a dolga, hogy nyáron is programpontokkal bíbelődjék, elvégre programadásban a Gyurcsány-kormány mindig is túlteljesített.)
        Ha azonban rápillantunk erre a ma még el sem készült dokumentumra, különös műfaji problémákkal találjuk szemben magunkat, és aligha tarthatjuk véletlennek, hogy Fodor Gábor - mikor nevet adott a gyereknek - a "cselekvési program" kifejezést használta. A legkevesebb, amit elmondhatunk a cselekvési programról, hogy az nem kormányprogram. Ugyanakkor a legtöbb, amit e dokumentumról elmondhatunk, hogy az maga a költségvetés. A költségvetési tervnek most a cselekvési program az "ünneplős neve" - mint Móricz szerint a bundáskenyér a hajában főtt krumplinak. Ez az, amihez az SZDSZ-nek viszonyulnia kell. Méghozzá nem 2008 telén, amikor a költségvetési törvény végszavazására sor kerül, hanem legkésőbb 2008 őszén, amikor a kormány szándékai világossá válnak.
Ha az SZDSZ - ellenzéki mivoltából adódóan - nemet fog mondani a kormány költségvetési törvénytervezetére, akkor ezt a nemet már az ősszel is kimondhatja, ez ugyanis azt jelentené, hogy a kormány képtelen lesz kormányozni a következő időszakban, és ezt jó, ha minél előbb megtudja. Ha azonban az SZDSZ igent mond a cselekvési programra - amelynek elkészítését maga követelte -, akkor igent kell mondania a költségvetésre is. Méghozzá azért, mert a megállapodás lényege éppen ez: az SZDSZ-nek azért kell tudnia a kormány szándékairól, hogy a kormány számára világos legyen, mi az SZDSZ szándéka."
A teljes elemzés itt olvasható>>>>>