Korán, hat órakor kezdtek a nagyszínpad extrém-szeles emelvényén, ami nem igazán kedvezett Róisín bónusz divatbemutatójának, amit a koncert alatt egyre nagyobb lelkesedéssel igyekezett kivitelezni. Viszont ő érkezett a legkésőbb, mert először a szintetikus hangszerek és sampler-ek indultak el, utána vonult be a két, szaggatott mozgású vokalista lány, de a teljes zenekar csak dalokkal később állt össze, amellyel párhuzamosan a minimalista laptop-elektronika is egyre gazdagabbá vált a gitárok és szintetizátorok egyre intenzívebb használatával.

A Hősnő tehát rövid várakoztatás után lépett a színre, szemét futurisztikus napszemüveggel eltakarva, fodros fekete kabátban állt mikrofon elé bármiféle kontaktus vagy üdvözlet nélkül, amit csak később egy rövid "Are you OK?” felkiáltással próbált letudni a koncert második felében. Bár a fodrok - amelyeket egészen a torkáig fújt a szél - az éneklésben is gátolták egy pillanatra. Zavart mosollyal igyekezett túllépni ezen a kis incidensen és inkább arra gondolhatott, hogy kettő perc múlva már ezüst dresszben kéne pózolnia. Az öltöztetések nagy része egyébként túlságosan is vontatott volt a számok között, mert a vokalista duó valahogy nem volt elég erős jelenség ahhoz, hogy lekössék a várakozók figyelmet, ezért szerencsésebb volt, amikor szám közben oldották meg az átvedlést. Összességében tíz felett volt a viselt kollekciók száma és az egyszerű űrből jövő daraboktól egészen a rockos bőrdzsekiig minden megfordult Róisín testén.

Másik meghatározó elem a tánc volt, amely mindenféle koreográfia nélkül, szexuálisan túlfűtött energiával jelent meg a színpadon. Volt szaggatott robottánc, flört a zenész fiúkkal, kéjes vonaglás a földön és rögtönzött bokszmeccs táncos imitálása a többi lánnyal, szóval minden, amit egy popdívának tudnia kell megtenni éneklés közben, hogy igazi színpadi show táruljon a közönség elé.

Zeneileg hozta az elvárt minőséget, energikusan énekelt, organikusan összefonódva a zenekarral, akik nem csak támogatták őt, hanem szerves része és egyenrangú partnerei voltak a daloknak. Röpködtek a slágerek, finoman utalva a Moloko-s időkre, de igazából nem volt szükség segítségül hívni a régi nagy sikereket, mert a szóló szerzemények is találkoztak a jelenlévők ízlésével, ezért nagyon vidám, táncos buli alakult ki. Emiatt semmiképp sem volt csalódás, sőt, ő volt a Sziget negyedik napjának egyik legkiemelkedőbb megmozdulása.