- Tavaly körülbelül 260 napot töltöttem külföldön. Én érkezek először a helyszínre, és én távozom legutoljára - mondja Doromby Zoltán, a Stromboly Event Kft. tulajdonosa, ám nem azért, hogy sajnáltassa magát. - Ha utálnám a versennyel járó rengeteg utazást és hercehurcát, akkor abba kellene hagynom - mondja a rendezvényszervező üzletember. Cége a Red Bull Air Race 2001-es kezdete óta a versenyek főszervezője, sőt Doromby maga már annál az asztalnál is ott ült, ahol Dietrich Mateschitz Red Bull-főnök és kollégái egyáltalán kitalálták az Air Race-t. Amikor pár éve a cég egyik vezetője a repülés Forma-1-ének nevezte a versenysorozatot, sokan megmosolyogták, pedig senki nem tagadhatja: most már nagy a hasonlóság - idén például kilenc "futamból" áll a sorozat.

A világ nagyvárosai már sorban állnak a rendezvényért, s a Red Bull szakemberei dönthetik el, hol is rendezzék meg a versenyt. Egyrészt marketingszempontok alapján, s ha ezen a rostán átment a város, akkor jönnek Dorombyék: ők rendezvényszervezési és repülésbiztonsági szempontból elemzik a területet. - Szükség van egy közel két kilométeres, pár száz méter széles légi útra, amely maga a versenypálya. A legtöbb helyen ezért rendezzük víz fölött a versenyeket, mert a nagyvárosokban csak a vizek fölött van ekkora üres terület. Környezetvédelmi és takarékossági okok miatt kell egy közeli repülőtér, amely a gépek bázisaként és starthelyeként is szolgál, s természetesen a város adottságainak lehetővé kell tennie a rendezvényhelyszín környékén a zavartalan közlekedést - részletezi a feltételeket Doromby. Budapesten a reptér határeset: a tökölit veszik ilyenkor bérbe, de a többi városban közelebb van a TRW (Temporary Runway), azaz az ideiglenes kifutópálya. Bár baleset a versenyeken még nem történt, az is fontos, hogy a nézőtér megfelelő időn belül kiüríthető legyen, mondjuk egy vihar vagy bármilyen más vészhelyzet esetén. E feltételek biztosítása igen drága, sok engedélyre van szükség, ráadásul fizetni kell az adott ország légi forgalmi irányításának is, amely segíti a verseny saját irányítóit, és koordinálja a versenygépek és a polgári repülők forgalmát. Isztambulban például az Atatürk nemzetközi légikikötő volt a verseny bázisa: a műrepülők által használt pályán sokszor Boeingek és Airbusok gurulnak keresztül.

Ma már 350-400 ember utazik együtt az Air Race-szel, mert mint a szervező mondja, a legfontosabb feladatokban nem vesznek igénybe helyi alvállalkozókat, a közvetítést, a cateringet, a repülésirányítást ugyanazok csinálják.

- Mindig ugyanazt a minőséget kell adni, ezért nem kezdhetjük mindenhol azzal a munkát, hogy a helyi operatőrnek elmagyarázom, mit kell megmutatnia. Igaz, így drágább is, mert utaztatni kell az embereket, de a végeredmény érdekében megéri - állítja a rendezvényszervező. A kisebb munkákat, mint például a tribünépítést, mindenhol a helyiek végzik. Ezzel együtt is három hétbe kerül a helyszín felépítése, hogy a rendszereket már összeszokott csapat rakja össze. A verseny éppen ebben különbözik leginkább a Forma-1-től: míg a száguldó cirkusz kész versenypályákra érkezik, addig az Air Race-t szűz területen kell felépíteni: ehhez útlezárásokra, áramra, vízre és még számtalan dologra van szükség, ráadásul a megrendelő (Red Bull Air Race GmbH) nem ismer lehetetlent: azaz mindent meg kell oldani. - Ha azt mondja, fesd le az eget, maximum annyi kérdésem lehet, hogy milyen színűre. Ezután kell gondolkodnom azon, hogyan és kivel fogom megcsináltatni - mondja Doromby. Mindezt úgy, hogy a helyi részvevőkkel sem szabad összerúgni a port, elvégre egy év múlva újra visszatér a futam.

A legnagyobb költség nem a terület építése, hanem a logisztika: a 70-80 kamionnyi felszerelést 3-4 teherszállító géppel tudják mozgatni a helyszínek között, ami óriási költség. Nem hiába: a munkatársak utazását, szállodáját és a szállítást egy önálló osztály szervezi.

A verseny pontosan nem publikált költségeit kezdetben a Red Bull finanszírozta, ma azonban már mások is beszálltak az üzletbe: helyi és nemzetközi szponzorok is hozzájárulnak a futamonkénti több millió eurós költségekhez, de van bevétel tévéjogdíjakból és belépőjegyekből is. Az Air Race ugyanis egyre több országban fizetős mulatság. Ahol jegyet kell venni, ott ugyan valamelyest csökkent a látogatók száma, de csak szerényen, ami azt jelzi, hogy a világ különböző részein nagyon kedvelik ezt a zajos, színes, hangos cirkuszt. Doromby igyekszik leszögezni: a pénzéért a néző profi kiszolgálást vár. Jó kameraállásokat, jó helyre tett kivetítőket, óriási videofalakat, profi konferálást, tiszta mellékhelyiségeket.

Budapesten a szervező szerint várhatóan nem teszik fizetőssé a versenyt. - A város adottságai miatt annyi embert kellene bevetni a területellenőrzésre, jegykezelésre, biztonságra, ami annyira megdrágítaná a jegyeket, hogy nem érné meg. Ugyanakkor a Parlament előtti verseny még mindig olyan különleges látványosság, ami máshol nincs meg. Így Budapest még ingyenesen is kell a sorozatba - mondja Doromby. Bevétel persze egyre több lesz: a verseny egyre több embert érdekel, ma már például az interneten és a helyszínen vásárolhatunk ajándéktárgyakat, tehát csörög a pénz a kasszába. Persze ettől még tény: a Red Bull még így is óriási összegeket költ a nevét viselő légi show-ra.