Javában tart az idén 61. születésnapját ünneplő Edinburghi Fesztivál, melyre évente augusztus utolsó három hetében kerül sor. A skót főváros, egyben a szigetország egyik legvarázslatosabb, látnivalókban leggazdagabb idegenforgalmi látványossága valójában több, párhuzamosan folyó eseménysorozatnak ad otthont. A "hivatalos", klasszikus zenére, operára, balettre és színházi előadásokra koncentráló fesztivál mellett könyvszemle és az évről évre gazdagabb kínálattal jelentkező Fringe, az alternatív, önfinanszírozó előadások "perem"-programjai várják a zord időjárási viszonyok ellenére is északra tartó nézősereget.
Bartók csendül holland torkokból
Magyar szempontból az "igazi" fesztivál szenzációjának számít, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar 23-a és 26-a között kisajátítja magának az Usher Hall és a Queen's Hall koncerttermet. A Népszabadságnak adott rövid nyilatkozatában Fischer Iván zeneigazgató megtisztelőnek nevezte azt a "kitüntetett figyelmet", melynek keretében négy fellépésre kaptak meghívást. A zenekar járt már itt korábban is, és az utolsó hangverseny után az igazgató felkereste a karnagyot az öltözőjében. Megkérdezte, eljönnének-e egy egész sorozatra 2008-ban. Fischer nagyon meghatódott, mert, mint mondja, ilyen feltételekkel csak a világ leghíresebb együtteseit szokták meghívni az edinburghihoz hasonló rangú fesztiválokra. Így hatalmas lehetőségük adódik a magyar kultúra képviseletére.
A BFZ műsorának kiválasztásakor arra törekedett, hogy néhány, a szigetországban kevésbé ismert zeneszerző műveit is megszólaltassa, például Dohnányi Ernő Zongoraötösét. A Fesztiválzenekar programja híven illeszkedik bele az idei általános vezérfonalba, melynek lényege a "magas-", illetve
a népi kultúra egymásra gyakorolt hatása és találkozási pontjaik. Az első, augusztus
23-i hangversenyen például Brahms három Magyar tánca, Liszt III. Magyar rapszódiája, Sarasate Cigánydallamok című műve és Brahms g-moll Zongoranégyese (Schönberg hangszerelésében) a cigányzene befolyására irányítja rá a figyelmet, ragyogó cigány muzsikusok, Lendvay József, Lendvay Csócsi József és Ökrös Oszkár részvételével. Az augusztus
25-i koncertre, melyen Bartók zenekari kórusművei csendülnek fel, a kiváló Holland Nemzeti Ifjúsági Kórust invitálta meg, mellyel Fischer Iván nemrégiben már próbált is, és mint fogalmazott, "jelentheti, az énekesek csodálatos alapossággal tanulták meg a magyar szöveget". Kevéssé ismeri feltehetőleg a skót, illetve nemzetközi közönség Hummel műveit, aki Haydn utóda volt Eszterházán. Az 1802-es keltezésű Zongoraötöst Fischer Bartók egyik legkedveltebb kamarazenei művével, a Kontrasztokkal, illetve a XX. századi géniusz romantikusabb oldalát felvillantó Zongoraötössel kombinálja.
A fesztivál honlapja szerint a BFZ koncertjeire gyakorlatilag minden jegy elkelt, ugyanúgy, mint ahogy telt ház előtt lépett fel három estén át a virtuóz játékmódja miatt nagyra becsült Roby Lakatos is.
Jonathan Mills, a rendezvény igazgatója a "változó, kitolodó határokban" jelölte meg a programokon átívelő egyik témát. Aligha gondolhatta az évekkel korábban kezdődött tervezéskor, mennyire aktuálissá teszi elképzeléseit a politika. A fellépők között volt ugyanis a Grúz Állami Balettegyüttes, melynek művészeti igazgatója, egyben a moszkvai Bolsoj prímabalerinája, Nina Ananiashvili érthető idegességgel táncolta a Giselle címszerepét. Ahogy a balett-táncosok kitették a lábukat, megérkezett a világhírű szentpétervári Marinski Opera együttese, melynek igazgatója, a karizmatikus Valerij Gergiev Észak-Oszétiában született. Akármilyen világpolgár is a karmester, nyilatkozataiból ítélve nem hagyták érintetlenül a grúz-
orosz konfliktus eseményei. A hiperaktív maestro előbb Prokofjev szimfóniáit és vonósversenyműveit dirigálta, majd a brit színpadokon zömében ismeretlen szláv operákat, például Sztravinszkij Alekóját mutatta be.
