Kiküldött munkatársunk, Bruckner Gábor jelenti

S bár bőven van még előttünk esemény, a hátunk mögött szintén akad jócskán: miközben Koncz Zsuzsával énekeljük a kilencedik versenynapon, hogy rohan az idő - persze a legkevésbé dudorászni van kedvünk -, az olimpia szervezői már a vasárnapi záróünnepség részleteinek kiszivárogtatására koncentrálnak. Most éppen azzal a hírrel ajándékozták meg a médiát, hogy Placido Domingo is fellép a ceremónián, de a tenor helyett mi inkább a baszszust emlegetjük...

Egyre feszültebb a hangulat a magyar kompániában; a hét végi nagykövetségi fogadást az erőteljes torokköszörülés jellemezte, Kovács Tamás MOB-igazgató pedig utazási irodának nevezte saját munkahelyét. A valódi sportnemzetek tömbökben viszik haza az aranyakat, mi viszont egy sajátos országos rekorddal állhatunk ki a placcra: a háborút követő időszakban mindeddig az 1956-os, melbourne-i játékokon kellett várni a leghosszabb ideig az első magyar diadalra, a magát ötvenkét éven át tartó, nyolcnapos csúcsot Kínában már biztosan sikerül felülmúlni...

Viszont Michael Phelpset talán senkinek, soha.

Felteszem, sajtótájékoztatóról ember annyit még nem késett, mint vasárnap délután a vízi csoda, igaz, talán ha négyszáz tudósító várta, hogy az elhúzódó doppingkontrollról megérkezzen végre... Végül is egy órával és öt perccel a meghirdetett időpont után, mosolyogva, kólásüveget a kezében szorongatva, edzője, Bob Bowman társaságában toppant a színháznyi terembe minden idők legnagyobbja, és a píárra is adva első mondatainak egyike úgy hangzott, hogy "a fantasztikus pekingi napokon különleges élményt jelentett találkozni a faluban olyan klasszisokkal, mint Rafael Nadal vagy Dirk Nowitzki..."

Mindjárt visszatérek a médiatalálkozóra, csak előtte ideírom, hogy az addig hat aranynál tartó sportoló a víkenden begyűjtötte a további két, még tervbe vett első helyet is. Előbb 100 m pillangón - bár ötvennél csak hetediknek fordult - egyetlen századmásodperccel hamarabb érintette meg a falat, mint a szerb Milorad Csavics (ezt a délszláv tudósítók azóta is másképp gondolják, s szabad szemmel tényleg úgy látszott, hogy a tavaszi, eindhoveni Eb-n Koszovó Szerbiáé! feliratú pólóban pózoló, s győzelmétől ezért utóbb megfosztott rivális benyúlása sikerült jobban), majd másnap a világcsúccsal (3:29,34) nyerő 4x100 méteres amerikai vegyesváltó pillangózó tagjaként állt a dobogó tetejére. Ez volt pályafutása tizennegyedik olimpiai győzelme, s itteni nyolcadik diadala: a hét világrekordot is magában foglaló, szédítő széria egyben egy újabb, korábban megdönthetetlennek látszó "Guinnesst" is átírt, jelesül idősebb honfi- és pályatársa, Mark Spitz 1972-es, hétaranyas tündöklését.

Én magam vagyok - dalolja-szövegeli a fülébe minden egyes rajthoz állása előtt a magnóból egy széttetovált rapper, bizonyos Lil Wayne, és tényleg: ő maga van, nincs senki, aki felérhetne hozzá, hiába az úszóversenyek összesen huszonöt világcsúcsa. (Csak a rend kedvéért: szombaton, illetve vasárnap a zimbabwei Kirsty Coventry 200 m női háton 2:05,24-gyel, a brit Rebecca Edlington 800 m női gyorson 8:14,10-zel, s a már említett férfi staféta mellett a 4x100 m-es ausztrál női vegyes váltó 3:52,09-cel módosított a "leg"-en.)

- Én csak a Holdra léptem, Michael viszont feljutott a Marsra - ezt üzente Phelpsnek Spitz, de a trón új tulajdonosának nem akaródzott reagálni a kijelentésre. "Én is a Földön élek" - csupán ennyit jegyzett meg a tájékoztatón, ugyanakkor alátámasztásul elmondta, hogy "mocskosul" elfáradt. Egy, a dopping témakörét érintő kérdésre elárulta, hogy Pekingben valamennyi döntőt követően, s néhány előfutam után is ellenőrizték, az olimpiai felkészülés periódusában pedig összesen mintegy negyven alkalommal adott mintát.

A pillangón aratott győzelmét illetően elismerte, hogy szerencséje volt, az olimpia hivatalos időmérőcégével fenntartott szponzori kapcsolata nyomán felerősödött pletykákra utaló megjegyzésről azonban rutinosan nem vett tudomást. Elárulta, hogy szülővárosában, Baltimore-ban az éppen a helyi amerikaifutball-csapat mecscsén szurkoló hetvenezer néző óriáskivetítőn szurkolta végig a vasárnapi váltót, és azt is, hogy a maga mögött hagyott héten bármikor találkozott édesanyjával vagy nővérével, családtagjai csak sírtak és sírtak.

- Jó lesz már otthon lenni, a saját ágyamban aludni és egy kicsit ünnepelni a haverokkal - vázolta fel közelebbi vágyait, majd ellenfeleit elkeserítendő a távolabbiakról annyit mondott, hogy "természetesen folytatom, hiszen bőven van még célom".

Te jó ég! - szörnyülködhetünk Cseh László nevében is, ugyanakkor el kell ismernünk, Phelpsnek valóban akad még tennivalója. Elvégre az ötkarikás programban szereplő tizenhat férfi úszószám közül most csak a felét sikerült megnyernie.

A magyar vívóválogatottnak a tíz kategóriából egyet sem. A harminc éremből pedig egyet...

"Csoda vagy nem csoda, ez édeskevés volt" - mondta elkeseredetten Mohamed Aida, a németeken túljutó, az elődöntőben azonban az amerikaiaktól kikapó női tőrcsapat már-már Harry Potter-i erényeket villantó tagja, miután majdnem véghez vitte a lehetetlent. Történt, hogy az utolsó asszóra az ellenfél 33:19-es vezetésénél baktatott a pástra, vagyis - elsősorban két társa, Knapek Edina és Varga Gabriella "jóvoltából" - Erinn Smart ellen három perc alatt tizennégy tus hátrányt kellett volna ledolgoznia a továbbjutáshoz... Először 11:0-ás állásnál kezdtünk fészkelődni a helyünkön, öt másodperccel a vége előtt pedig már felállva hitetlenkedett az egész magyar tábor: Aida egyetlen találatra megközelítette a szemben lévőt. Az így is, úgy is befejező tust aztán az amerikai adta, s nehéz eldönteni, hogy a szinte páratlan produkcióért vagy a mérkőzést követő nyilatkozatáért jár-e a nagyobb elismerés Mohamednek. "Az az igazság, nem szabadott volna ekkora hátrányba kerülnünk, és abban, hogy így alakult, sajnos nekem is részem volt."

Azon merengtem, vajon hasonló helyzetben én hogyan viselkednék, mit mondanék a többieknek, de mivel nem jutottam semmi publikusra, nem osztom meg az olvasóval az eredményt.

A balhé ettől függetlenül kitört, miután az együttes simán elvesztette az olaszok elleni bronzmeccset. A Knapek helyére beküldött Ujlaky Virginie korábbi magatartása verte ki a biztosítékot akkor, amikor a továbbiakra nézve - tekintve, hogy nem voltak továbbiak - már nem volt tétje a szennyes kiteregetésének. Füleky András főtitkár bejelentette, hogy Ujlakyval szemben fegyelmi vizsgálat elrendelését kezdeményezi, mivel a vívónő - aki képtelen volt beletörődni a szakvezetés döntésébe, nevezetesen abba, hogy egyéniben nem szerepelhet az olimpián - "megengedhetetlen módon rombolta a csapategységet".

A férfi kardozóknál ilyesféle gondról nem tudok beszámolni, ellenben a fegyver forgatásával az ő köreikben is akadt némi probléma. Nem hosszabbítom a dolgot - érdemben a nem mellékesen világbajnoki címvédő fiúk sem töltöttek sok időt a pulpituson -: szintén az amerikaiaktól szenvedtek vereséget, csak még a négy közé kerülésért... A korábban elképzelhetetlen végkifejlet előzményeként az Athénban "szingliben" ezüstérmes Nemcsik Zsoltnak csak a "tutit" kellett volna hoznia a Mohamed ellen már megidézett Smart öccsével, Keeth-szel szemben, de hiába vette át a váltóbotot 40:36-nál, amikor lógó orral lebaktatott a pástról, 44:45-öt mutatott a kijelző.

Ez volt a vívók utolsó esélye, úgyhogy néhány mélyebb levegővétel következett, majd egy újabb vereség Kína, egy hangosnak nem nevezhető siker Egyiptom ellen, s az összteljesítménnyel járó hetedik pozíció.

A pekingi vívómérleg legsúlyosabb eleme egy harmadik és két negyedik hely, ami annak tudatában terhes igazán, hogy 1908 óta mindössze kétszer rendeztek olimpiát magyar "pengés" arany nélkül. De a még szemlesütve emlegetett Moszkvában és Atlantában is erősebb volt az éremtermés a kínainál.

Szerencsére plasztronon át macerás lenne a harakiri, viszont valami előremutatót jó volna kitalálni.

Ha már az ötleteknél tartunk, egy 22 éves jamaicai fiatalembernek az az écája támadt szombat este a Madárfészek atlétikai versenyeinek kilencvenezer nézője - és nagyjából ezerötszáz, besózott fotóriporter - előtt, hogy szolidan megnevetteti a közönséget. Őt magát, pontosabban a produkcióját nehéz volna szolidnak mondani, amiért a publikum igen hálás volt neki, olyannyira, hogy még a másnapi eredményhirdetésen is tombolva ünnepelte.

Usain Boltról beszélek, aki a 100 m-es síkfutás döntőjét magas térdemeléssel fejezte be, miközben az utolsó húsz méteren már a mellét döngette. A számok számának másik nagy "ásza", az elődöntőben búcsúzó, amerikai Tyson Gay a performance-t csupán a lelátóról figyelhette, de alighanem ő is erősen dörzsölte a szemét, hogy jól lát-e. A karibi vágtázó - khm... - hülyére verte a nyolcas mezőny maradék hét tagját (köztük az ötödikként beérő, ugyancsak jamaicai Asafa Powellt), s ha nem bohóckodja el a finist, most alighanem a 9,69 mp-es - amúgy frenetikus - világcsúcsnál is lényegesen jobb időt ér el. De tréfás kedvében volt, úgyhogy "mindössze" három századot javított saját, az idén májusban, New Yorkban felállított rekordján, s a kérdések kérdése most úgy szól: hogyan szalad ez a fiú akkor, amikor nincs vicces hangulatban, s a tetejébe valódi ellenfele is akad?

A válasz nem egyszerű, hiszen nagyon úgy néz ki, komoly rivális kizárólag egy gepárd lehet, viszont annak az akkreditációját már most el kéne kezdeni intézni a londoni olimpiára.

Másnap szegény Pars Krisztiántól is azt vártuk, hogy - ha ekkorát nem is - azért dob valami nagyot. Szegényt mondtam, mert a szombathelyi atléta pechjére a kalapácsvetés szó hallatán Athén óta gyomortájéki rángásra lesz figyelmes a magyar ember, de úgyis tudják, miről van szó, inkább hagyjuk... (Erről jut eszembe, a diszkoszvetés selejtezőjében bemutatkozó három hazánkfia közül csak Fazekas Róbert jutott a keddi fináléba, Kővágó Zoltán és Máté Gábor kiesett...)

A tizenkettes elitbe a legjobb eredménnyel bekerült Pars végül is - szemközt a rendületlenül lobogó olimpiai lánggal - második kísérletére vetette a legmesszebbre a vasgolyót (80,96), s csatakiáltásából arra következtethettünk, hogy egészen szép esténk lesz. Hát..., erősen közepes lett.

Németh Pál tanítványa nem tudott tovább javulni, ám az addig is előtte álló, későbbi, 82,02-vel győztes, szlovén Primoz Kozmus és a fehérorosz Gyevjatovszkij mellett a folytatásban a szintén belorusz Tyihon is túlszárnyalta őt. "A negyedik hely is szépen csillog" pekingi magyar szlogen jegyében Pars csak mérsékelten látszott elégedetlennek az interjúzónában:

- Fejben rendben voltam, technikailag kevésbé. Éremért jöttem, nem sikerült. A szeptemberi Grand Prix-versenyen megpróbálok visszavágni a többieknek, az elkövetkező napokban pedig körülnézek Pekingben.

Bár a nők 3000 m-es akadályfutásában az orosz Gulnara Galkina-Samitova 8:58,81-gyel világrekordot döntött, a szintén női 100 m-en Shelly-Ann Fraser repesztett a leggyorsabban - a dobogón további két jamaicai állt, ez is egyfajta csúcs -, a mindig pazar férfi 10000-en pedig az etióp Kenenisa Bekele győzött, számunkra sokkal fontosabb információ, hogy turistáink már hétfőn mélyeket szippanthatnak a város levegőjéből. A legrangosabb magyar vonatkozású eseményt a vízilabda-uszodában tartják: Kásásék a 0 pontos Kanadával játszanak.