Ahogy belépek a kertkapun, megüt az "ohó!", a nepáliak jellemző kiáltása, ha történt valami. Hari, a családfő áll a harangvirágbokor mellett, és feltett kezekkel pörög a rádióbemondó hangjára. - Ki? - kérdezem. - Pracsanda - mondja, majd nevetésben tör ki. Ebben a pillanatban jelentették be: Puspa Kamal Dahal, vagyis Pracsanda a világ legfiatalabb köztársaságának első miniszterelnöke.
Maoista gerillavezér lett Nepál első kormányfője
Két évvel ezelőtt az ország még titokban suttogta a "Rettenetes" nevet, hiszen az ország legkeresettebb bűnözőjéről, az 1996-ban kirobbant maoista gerillafelkelés vezetőjéről volt szó. A két évvel ezelőtti kiegyezés után a maoisták politikai vezetését legitimálták és tárgyalásokra hívták, a hadseregüket az ENSZ által felügyelt táborokba zárták. A négy hónappal ezelőtti választásokon aztán egy ország állt döbbenten, mikor kiderült, hogy fölényesen győztek az egykori felkelők. Magyarázatot a demokrácia siralmas helyzete és az ország topográfiája adhat. Az ország kétharmadát borító "dombság" (valójában 2000-3000 méter fölötti hegycsúcsok vonulata) és "hegység" (a Himalája) teljesen kimaradt az ország egyébként is lassú fejlődéséből. Itt telefon és utak híján nem volt nehéz gerillaharcot folytatni, egész régiókat lángba borítani és lángoló szónoklatokkal áttéríteni.
A Szubba család nem tipikus eset: ők Katmanduban szavaztak a maoista pártra. Igaz, Hariék különösen megszenvedték a maoisták által hevesen támadott hindu kasztrendszer keserveit: a leprának köszönhetően a falujukban érinthetetlenné váltak, menekülniük kellett. Most, másfél évtizeddel később, saját házukban élnek a nepáli főváros szélén, hullámzó rizsföldek között, a jólét és a szegénység határmezsgyéjén. Ma ünnep van, a szomszédasszony is átjön, hogy savanyúságot készítsen. Pillanatok alatt otthon érzi magát, átveszi az irányítást. - Nepálban még nem különült el teljesen az "enyém" és a "tied". Ennek megfelelően mi sem természetesebb, mint hogy tizenegy éves fia, Binod is ott sertepertél körülöttünk, hiszen ma itt hús is kerül az asztalra.
A választások után hónapokig tartott a politikai huzavona. Két hadsereg, két hozzáállás, ám mégis úgy nézett ki, hogy nagykoalíció születhet a korábban kormányzó erők és az egykori felkelők között. Aztán a napokban kiderült, hogy ez nem lesz így: a védelmi tárca feletti küzdelem ellehetetlenítette a konszenzus gondolatát. Ennek megfelelően a maoisták jelöltje ellenében a fő ellenlábas, a Kongresszus Párt Sher Bahadur Deuba korábbi miniszterelnököt indította.
- Ötmillió rúpia! - nevet fel Hari a vacsora alatt. - Ennyit tűzött ki Deuba anno Pracsanda fejére! Ma meg 460 szavazattal nyert a 120 ellenében! Nagy nap ez a mai!
- Micsoda nagy nap? Csalók mind! - csattan fel a sarokból Binod színlelt haraggal. - Éljen a Kongresszus Párt!
- Nincs még egy ilyen ország a világon, ahol ilyen könynyedén mozdultak el egy késhegyre menő harctól a közös kormány megalakításának lehetőségéig az ellenfelek - mutatnak rá az elemzők. A helyiek szerint a nepáli évezredes vallási tolerancia állhat e mögött, hiszen itt évezredek óta összemosódik a hinduizmus és a buddhizmus gyakorlata, panteonja, követőinek csoportja. Az, hogy ez meddig marad így, már más kérdés.
Katmandu, 2008. augusztus