„A felsőoktatásban nagyszabású generációváltás kezdődött, amelynek folytán a következő évtizedben valószínűleg alapvető változások mennek végbe az amerikai egyetemi kultúrában” – írja a New York Timesban Patricia Cohen.

Köztudomású, hogy az amerikai egyetemek oktatói között igen magas a liberálisok aránya; ők vívják baloldalról az évtizedek óta zajló kulturális háborút.

Ráadásul a kutatások az ideológiai szembenállás éleződéséről számolnak be. Az ellentétes táborok hívei a hozzájuk közel álló sajtótermékeket fogyasztják, az ideológiai ízlésüket erősítő televízió- és rádióműsorokat nézik-hallgatják, emiatt nézeteik radikalizálódnak.

Sőt, egyre gyakoribb, hogy a táborok földrajzilag is elkülönülnek egymástól. Egész választókörzetekre lesz egyre jellemzőbb, hogy lakosságuk mindig ugyanannak a pártnak a jelöltjét választja meg.

Meglepő állítás tehát, hogy az egyetemeken a mérsékleté a jövő. Márpedig a New York Times saját felmérése azt mutatja, hogy a fiatalabb egyetemi oktatók körében kisebb az ideológiai polarizáció, és az ifjabbak elődeiknél mérsékeltebb politikai nézeteket vallanak.

A változás azért ígérkezik érzékelhetőnek, mert ma az amerikai egyetemi oktatók 54 százaléka ötven évnél idősebb (negyven éve még csak 22,5 százalék volt az arányuk). Az elkövetkező tíz év alatt tehát óhatatlanul kicserélődik a tanári kar fele. Azok helyett, akik diákként élték meg a hatvanas-hetvenes évek ifjúsági lázadását, háborúellenes tiltakozását, olyanok jönnek, akiknek fő élményük a nyugati életforma diadala volt a szovjet kommunizmus felett.

A két eltérő történelmi kontextussal magyarázható az a friss kutatási eredmény, amely szerint a 60 és 64 év közötti korcsoportban az egyetemi oktatók csaknem fele liberálisnak, vagyis baloldalinak mondja magát, míg a 26 és 35 év közötti korcsoportban alig 30 százalék. Ezzel szemben az utóbbiak hatvan százaléka a mérsékeltek közé sorolható. Még jellemzőbb talán, hogy a magukat liberális aktivistának vallók aránya az idősebbek körében 17,5 százalék, a fiatalok között viszont csupán 1,3 százalék. Arról nincs szó, hogy több lenne az oktatók között a republikánus szimpatizáns és kevesebb a demokrata párti. Csak éppen az új nemzedék a jelek szerint nem akarja tovább vívni az elődök harcát.

Cohen ezt a generációs különbségen kívül azzal is magyarázza, hogy az oktatóknak immár csaknem a fele nő, és őket gyakorlatiasabb gondok foglalkoztatják, például, hogy miért nem kapnak fizetett gyermeknevelési szabadságot. Azelőtt a férfi oktatók zavartalanul vívhatták az ideológiai harcot, míg az asszony otthon rendben tartotta a házat.

Van a változásnak egy ennél prózaibb oka is: a felsőoktatás egyre inkább piacosodik, következésképp egyre inkább rászorul a nagy vállalkozások támogatására. Márpedig nehéz a nagytőkét felelőssé tenni a világ bajaiért, és egyúttal a nagylelkűségére apellálni.