Az "orosz dilemma" komoly fejtörést okozott a német politikusoknak, akik eddig meglehetősen visszafogottan kommentálták a Dél-Oszétia körül kirobbant véres konfliktust. A nagy berlini csendben jó egy hetet kellett várni, hogy megszólaljon például Angela Merkel. A kereszténydemokrata kancellár Dmitrij Medvegyev orosz elnökkel Szocsiban találkozva tegnap először minősítette az orosz katonai fellépést Tbiliszivel szemben, aránytalannak nevezve az intervenciót.

A kaukázusi események egy új jégkorszakot vetítenek elő a NATO és Oroszország viszonyában, Berlinben azonban érezhetően tartózkodnak az olyan éles megfogalmazásoktól, amelyekkel például amerikai részről illetik az oroszokat. Merkel és szociáldemokrata külügyminisztere, Frank-Walter Steinmeier egyaránt kiállnak Grúzia területi integritása, a demokratikusan megválasztott grúz elnök és kormány legitimitása mellett, de folyamatosan hangsúlyozzák: Tbiliszivel és Moszkvával egyaránt beszélő viszonyt akarnak fenntartani. Steinmeier egyébként július közepén személyesen próbált közvetíteni Dél-Oszétia ügyében. Hárompontos - az USA, az EU és Moszkva elvi egyetértésével megtámogatott - terve azonban elbukott. Elsősorban a déloszét vezetők ellenkezésén, akik talán már akkor tudták, hogy hamarosan más eszközökhöz fognak nyúlni.

Németország - részben az energiafüggőség miatt - eddig stratégiai, azaz lényegében egyenrangú partnerként kezelte Oroszországot. Merkel és Steinmeier ezt abban a reményben tette, hogy minél jobban sikerül nekik bevonni Oroszországot a nemzetközi ügyek kezelésébe, annál jobban tudják Moszkvát a Nyugathoz közelíteni. A valódi partnerséghez azonban más is kell. Elsősorban az, hogy orosz részről végre felismerjék, a XIX. századi gyökerű birodalmi külpolitika ideje lejárt. A gazdaságilag megerősödött Oroszország pedig téved, ha azt hiszi: nagyhatalmi ambícióinak demonstrálásához és befolyási övezetének biztosításához a legjobb az 1968-as csehszlovákiai vagy az 1956-os magyarországihoz hasonlatos "tankos megoldás".