Mottó: A Szigetben az a jó, hogy mindig van egy-két koncert, amit nem terveztél, csak éppen pont jó helyen vagy és jó időben.
Reszelős hangok
Kettőkor egy teljes felszereltségű rezesbanda vonul körbe a Szigeten. Azzal persze nem akarjuk senki szívét fájdítani, hogy milyen egyszeri, és megismételhetetlen élményről maradt le, úgyhogy eláruljuk: szombaton és vasárnap is lesz esélyünk elkapni legalább egy rezesbandát a Szigeten. A zenés járőrözést a francia
és a Fanfara Lui Cracuin román együttesek különítményei vállalták magukra, ám az titok, hogy egészen pontosan mikor és merre. Annyit tudunk: kettő és három között hegyezzük a fülünket, akkor jó eséllyel megtaláljuk a parádézó rezeseket.
A Dyanamogéne társulat Cymbalobylette-jére is délután, egy kicsit később, három fele akadtunk rá, teljes döbbenetünkre. A lábbal hajtható zenegépen két, kissé illumináltnak tűnő vándorzenész „játszik”, de úgy, hogy az ember már attól félt, hogy a nagy igyekezettől pillanatokon belül összetörik magukat. Képtelenség volt eldönteni, hogy az egészen szürreális arckifejezések és mozgás – amit a két fellépő produkált – az a show része, vagy netán a szerkezet bicikli részén tárolt tömény szesznek, illetve az irtózatos melegnek tudható-e be. Az biztos, hogy nem a megszokott vurstlis jópofizásban volt részünk, hanem egy egészen különleges, borongós, fanyar előadásban.
