Ló Szerafin köszönt ma rám a Szigeten, és azt kérte, ne nézzem a fogát. Jól van, kedves Szerafin, mindig is imádtam ajándékot kapni és igazából ezt a „jobb adni” dolgot kétségbe vonnám. Hiszen az adás is csak kapás, csak akkor én annak örülök, hogy te kapsz.
Csalafinta dolgok ezek. Ha nem akarunk a méregdrága portékákra fanyalodni, más úton-módon is átélhetjük a legszebb érzést: a kapást. Előre, fogyasztói társadalom!
Ha az embernek van elég ideje, kedve és kitartása, viszont nem veti fel a pénz, mindent meg lehet szerezni: ételt, italt, ruhát, óvszert, tisztálkodási eszközöket, és számtalan dolgot, amelynek egyszerűen csak a birtoklása is örömöt okoz (s persze egy hét múlva a kukában végzi).
A történet még a Sziget előtt kezdődik. Az ottalvós hetijegyre gyűjtés szent ügy, üres üvegek visszavitelén át, a kuncsorgáson keresztül akár még a munka is szóba jöhet, ami szintén felettébb hasznos lehet. A hetijegy megszerzésével azonban a gondok még nem értek véget.
A legfontosabb szempont a levetkőzés, méghozzá a gátlásoké. Itt abból úgysincs sok senkinek sem. Egyszer végigettem egy belorusz sráccal a falodasort… végül féktelen táncba fogtunk egy asztal tetején. Mindenki féltve őrzi a betevő italát, viszont a cigi-lejmolás sima ügy. A komolyabb dolgok beszerzésére pedig számtalan árusnál nyílik lehetőség, hogy az ajándékdoppinggal - ha már az olimpián tilos - felrázzunk magunkat estére.
Mindenütt azzal az őszinte kérdéssel nyitok: itt mit lehet kapni? Válaszolnak: akarsz-e, akarsz-e játszani? A Szépművészeti Múzeum Sátránál például, ha képben vagy, milyen kiállítás látható éppen, vagy ha nem, egész kis múzeumshop-csomag hullik az öledbe - furamód a póló koponyás. Kívánságodra portré is készül rólad, nem olyan utcaszéli rajzolós, hanem színes montázs. Arról nem is beszélve, hogy éppen itt gyakorolhatod a művészetek egy másik, igen fontos válfaját, a csocsót is. Technikáit nem középiskolás fokon, hanem művészi szinten érdemes elsajátítani napsugaras koradélutánokon.
Megüti a szemem a Békávézó nevű autentikus kisbusz, ahol valódi békevízió ködlik fel ellenőr és utas között. A lehetőség egyedülálló: a szerencsekeréken pörgetve, hatalmas százalékokat engednek el, esetleges BKV-büntetésekből, előre szigetes ifjúság! Pörgettetnek velem is, villamos kulcstartó a nyeremény, hiszen nincsen most büntetésem! A Sziget-karszalag a külvilágban is jó lehet egyébként, remek állatkertezésre vagy múzeumozásra, ha kihunyt a nyár. A legszebb megoldás pedig, az idén is, a véradás, amiért kapsz kaját és sört. Nyeremény, habzó „éggel” a tetején!
Most pedig emelkedjünk egy szinttel feljebb. Ami még kimaradt: a Természetes Vészek Kollektíva, vasárnap 17-én háromkor! Ők komolyan vették a színházi étlap metaforát, és tényleg bedobozolták előadásukat egy energia italba, hogy felpörgessenek az utolsó estére. Ezt az italt nem kapod meg máshol, mert csak erre a Szigetre kotyvasztották. A jó öreg mondanivalóval – ami egyelőre még titok – majd el is szaladhattok messzire, hörpölgetni. S végül akad még szellemi táplálék arra az időre is, mikor „enyhül a nyári téboly heve, renyhül a sürgés” (Rakovszky Zsuzsa), akkor érkezik a legfőbb ajándék este a Killers után: Szabadka! Egy különleges társulat a kelet-eutópai életérzésre. Egy másik lehetőség. Urbi et orbi, majd mulatság hajnalig! Ezt esetleg ne feledjük el a következő Szigetig se…
