Tizedik alkalommal ülünk le beszélgetni, s íme, nyolc év alatt Almodóvar múzsája, Tom Cruise szerelme, a L'Oreal arca, a világ legelegánsabbnak kikiáltott filmszínésznője és Hollywood legismertebb latin "importja" megérett rá, hogy Woody Allen színésznője (is!) legyen. Keserves és tanulságos utat járt be, de az egykor angoltolmács-mankón bicegő, majd saját népszerűségétől elvarázsolt Penélope Cruz (34) ma már nem szeretne sem New York-i luxuslakást, sem híres hollywoodi vőlegényt, sem kétértelmű celebkarriert. Oscar De La Renta egyszerű, fekete-fehér kardigánjában, fehér pólójában és trapéznadrágjában ugyanazt a letisztultságot sugározza, amit összefogott és önkritikus mondanivalójával a munkáról és magáról.
Hola, Pedro, hello, Woody!
- Kaphatnánk egy pillanatképet: hol tart most az életével?
- Azt hiszem, végre egyensúlyban. Évekig megszállottan hajtottam filmről filmre, mint egy robot. Közben sehol nem voltam igazán otthon, bőröndből, szállodákban éltem. Aztán hirtelen elkezdtem élvezni a két film közti időt. Hogy mekkora öröm jó mélyen beletúrni egy figurába, alaposan körüljárni, hozzáolvasni, kitalálni. És nemegyszer azon kaptam magam, hogy szinte jobban lubickolok a felkészülési periódusban, mint a forgatáson. Így jöttem rá, hogy valószínűleg azért éreztem olyan üresnek magam abban az eszetlen rohanásban, mert legtöbbször elhamarkodottan ugrottam fejest a filmekbe, és fogalmam sem volt, mit miért csinálok. Na ennek vége.
- A folyamatos munkának azonban nincs. Alig fejezett be egy újabb filmet Almodóvarral, máris Woody Allen hamarosan Magyarországon is bemutatásra kerülő Vicky Cristina Barcelonája sajtókampányának közepén találta magát.
Penélope Cruz (1974. április 28.) Madridban született, mélyen katolikus családban. Apja autóműszerész, anyja fodrász, aki ma már csak lánya üzleti ügyeit intézi. Penélope klasszikusbalett-táncosnőnek készült. Már kislány korában házi színielőadásokra ösztönözte húgát (Monica), aki professzionális flamencotáncos, és öccsét (Eduardo), aki énekes. Tizenéves korától zenei klipekben és tévéműsorokban lépett fel, és 18 évesen játszotta első filmszerepét (Sonka, sonka, 1992), melynek meztelen jelenetei máig kísértik. Második filmjével (az Oscar-jelölésig eljutott Belle époque, 1992) és azt követő alakításaival annyira meggyőzte a szakmát színészi képességeiről, hogy pár évvel később Pedro Almodóvar felkérte előbb az Eleven hús (1997), majd az Oscar-nyertes Mindent anyámról (1999) főszerepére, mely világszerte ismertté tette. Hiába bizonyította első amerikai filmjében (Terítéken a nő, 2000), hogy komikaként is megállja a helyét, sokan kritizálták erős akcentusa és gyenge angolja miatt, s ezért évekig Hollywood egzotikus "latin importjának" használták: Vad lovak (2000), Corelli kapitány mandolinja (2001), Vanília égbolt (2001). Ennek kapcsán kezdődött románca az akkor még nős Tom Cruise-zal, mely kasszasikerre vitte a filmet és bulvárhősnővé avatta Penélope Cruzt. Hasonló PR-fogás segítette anyagi sikerre következő amerikai filmjét is (Szahara, 2005), melyben Matthew McCanaughyval kovácsolták össze. Újabb kritikai sikerét Almodóvarnak köszönheti, aki Oscar-jelöléshez juttatta a cannes-i nagydíjas és Oscar-díjas Volver (2006) főszerepében. Cruzt, aki hiteles források szerint a szcientológia miatt szakított Tom Cruise-zal, legközelebb Woody Allen Vicky Cristina Barcelona (2008) című filmjében láthatja a magyar közönség. Legismertebb további filmjei: Bokszmeccs az életért (2001), Betépve (2001), Az utolsó akkord (2003), Tulipános Fanfan (2003), Gothika (2003), Nézz az égre! (2004), Ne mozdulj! (2004), Karácsony (2004), Las Bandidas (2006), Az álomnő (2007), Manolete (2007).
- Ráadásul október közepén kezdem forgatni Londonban a Nine című musicalt, amit már próbálunk. Daniel Day-Lewisszal, Nicole Kidmannel, Sophia Lorennel, Marion Cotillarddal és Judi Denchcsel másfél hónapig szabályosan úgy fogunk élni, mint egy munkatáborban. Az egyik teremben táncolunk, a másikban énekelünk, a harmadikban a jeleneteket vesszük át. Tizenhét évig profi táncos voltam, viszket a lábam, hogy megint véresre ugráljam!
- Kevés színésznőnek jut akkora dicsőség, hogy Almodóvarral és Woody Allennel is dolgozzon. Mennyire hasonlít és mennyire különbözik egymástól ez a két rendezőóriás munka közben?
- Színészi szempontból mind a kettő maga a megtestesült álom, mert szárnyakat adnak. De ég és föld, ahogy dolgoznak. Pedróval három és fél hónapig próbáltunk, mielőtt elkezdtük legutóbbi közös filmünket, a Los Abrasos Rotost. Woody viszont szó szerint 40 másodperc alatt elintézett, mikor áthívott New Yorkba, hogy megmustráljon és közölje, ír valamit, amiben esetleg lesz egy nekem való szerep. Egy hónapra rá elküldte a könyvet. Nem tudtam letenni. Legközelebb már csak a hangját hallottam a kamera mögül, hogy csapó! De azt hiszem, nem rontottam. Woodynak mindenre van szeme, és pontosan tudja, mit akar. Az egész film a fejében van, centiről centire. Pedróban és Woodyban az az egyetlen közös vonás, hogy a forgatásokon jó értelemben sikerült megríkatniuk. Egyik nagyobb zseni, mint a másik.
- Woody Allen egyrészt nem instruál, másrészt azt állítja, általában a forgatás közepe táján dönti el, hogy dráma vagy vígjáték felé viszi a filmet. Elég gyenge iránytű egy színésznek.
- Épp ellenkezőleg. Woody azért nem próbál, mert mindenkitől elvárja, hogy a saját olvasatát hozza, s ezáltal teljesen elfelejteti a színésszel a műfaji határokat. Első olvasásra végigkuncogtam a forgatókönyvet, de a négy hónapig tartó felkészülés során annyira csak a saját szerepemre koncentráltam, hogy Maria Elena önkínzó fájdalma egyre inkább véres dráma lett, és így is játszottam el. Csak azt nem kalkuláltam be, hogy Woody a film egészében gondolkodik, és akkora komédiát kerekít belőle, hogy a cannes-i premieren még én is vizesre sírom a zsebkendőmet a nevetéstől.
- Almodóvar viszont arról híres, hogy mindent alaposan átbeszél és centire végigpróbál a színészeivel. Nem túl diktatórikus?
- Ez volt a negyedik közös filmünk, és legközelebb is elég, ha csak füttyent. Tény, hogy rettenetesen igénybe veszi az embert. Civilben a legjobb barátok vagyunk, de ha forgatunk, eszébe se jut, hogy például megkérdezze, mit csináltam szombat-vasárnap. Fura szerzet. De kínosan vigyáz, hogy mindig kedves legyen. Közben kegyetlenül őszinte és tisztességes. A nyers vágás, amit megmutatott ebből a filmből, olyan, hogy már ezért megcsókolnám a lábát. Megfojtana, ha elmondanám, miről szól. Ilyen jót még nem csinált. Soha nem áll le az agya. Egyszer nappal forgattunk, és csak másnap éjjel folytattuk. Erre ahelyett, hogy kialudta volna magát, azzal jött be este: annyira untam magam, hogy gyorsan írtam egy forgatókönyvet.
- A Nine című musicalben Rob Marshallal fog dolgozni. Vele milyenek a kezdeti tapasztalatai?
- A Chicago az egyik kedvenc filmem, és szívből becsülöm Marshallt, hogy nem adta ingyen a szerepemet. Négyszer hívott vissza próbát énekelni és táncolni. És végtelenül megnyugtató nekem, a volt táncosnak, hogy a rendező egy személyben a koreográfus is. Ilyet utoljára az All That Jazzben láttam, amit Bob Fosse rendezett és koreografált, s ez meg is látszik a filmen. A Nine már színpadi verzióban sem könnyű musical. Nyűglődtek is a forgatókönyvvel, amíg szegény Anthony Minghella nem gyógyította meg. Mielőtt meghalt, még adott nekünk egy gyöngyszemet.
- Kicsit elkalandoztunk Penélope Cruztól.
- Nem véletlen. Bármiről szívesen, aminek köze van a munkámhoz, de semmiről, ami a magánéletemre vonatkozik. Mert lehet az az újságíró a világ legkedvesebb, legtisztességesebb riportere, amint felkerül az interjú az internetre, rögtön akad valaki, aki kitekeri és olyasmit ad a számba, amit soha nem mondtam. Nem titkolózom, de nem engedem tönkretenni a munkám eredményét azzal, hogy egész más fényben tüntessenek fel, mint amilyen vagyok.
- Ön európai, de eleget élt Amerikában ahhoz, hogy kellő érzelmi, intellektuális, politikai köze legyen ehhez az országhoz.
- Nem települtem át, de most is elég sokat vagyok itt, és tény, hogy foglalkoztat, merre tart Amerika. Ugyanis az amerikai politika erősen kihat a világra, s ezért szívből drukkolok Barack Obamának. Tetszik, amit mond. Okos. És úgy érzem, hogy egyenes. Őszinte.
- Akkor őszintén: megosztaná velünk, hogy manapság mi teszi boldoggá?
- A boldogságot én is csak keresem, mint a Vicky Cristina Barcelona hősei. Az ember, amíg él, hol hibázik, hol javít, közben megpróbálja kigondolni az élet kis és nagy kérdéseit. Ezért szeretünk moziba járni. A jó film pontosan azt a hatalmas katyvaszt tükrözi, amiben élünk. Nekem legalábbis.
Hollywood, 2008. augusztus
