Ötödik a férfi párbajtőrcsapat
Az Imre Géza, Boczkó Gábor, Kulcsár Krisztián, Kovács Iván összeállítású alakulat - amely négy éve, Athénban ezüstérmes volt - a venezuelaiak ellen nem kényszerült komoly erőfeszítésre, hamar jelentős különbség alakult ki, sima győzelem született.
A csapat tagjai csalódottan vették tudomásul, hogy nem sikerült elérni céljukat, vagyis azt, hogy olimpiai bajnokok legyenek. Kovács és Kulcsár Athén előtt, már 1992-ben, Barcelonában is ezüstérmes volt a válogatottal, míg a négy évvel ezelőtti játékokat megelőzően Imre 1996-ban, Atlantában állhatott fel a dobogó harmadik fokára, egyéniben.
"Kis elégtétel ez az ötödik hely, de nagyon minimális" - értékelt Imre. "Tudtuk, hogy nehéz lesz a negyeddöntőben, a kínaiakkal mindig szoros mérkőzéseink voltak, mostanában nem vívtunk velük, de korábban mindig megvertük őket, igaz csak egy-két tussal. Legrosszabbkor jött a visszavágásuk. Itt az olimpián is lehetett látni, mennyit fejlődött a kínai vívás. Ebben a csapatban meg Vang személyében amúgy is volt egy világbajnok, és még ő vívott ma a leggyengébben. Akadtak hibák, senkit se szeretnék kiemelni, hogy ki vívott jobban, ki rosszabbul, mert együtt sírunk, együtt nevetünk. Igazából nem úgy ment, ahogy szerettük volna. Ami az én jövőmet illeti, kicsit bizonytalan vagyok, a következő hónapokban dől el, hogyan tovább. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ne legyek olimpiai bajnok, másrészről viszont újabb négy év nagyon hosszú idő."
"Vegyes érzéseim vannak ezzel az olimpiával kapcsolatban, de inkább rosszak, mint jók" - nyilatkozott Kovács. "Nem jutottam ki egyéniben, nagyon nagy csalódás volt, hogy nem bírtam ezt a több oldalról rám nehezedő nyomást. Általában bírni szoktam, sőt doppingolni szokott, most nem. Ezen még viszonylag jól túltettem magam, de az a tortúra, ami itt a tartalék pozícióval együtt jár, borzasztó volt. A falun kívüli lakás, vagy az, hogy rendszeresen valami atrocitás ért bennünket. Nyelvi nehézségek voltak, naponta lejárt a belépőkártyánk, az internet-hozzáférésünk, nem engedtek be a faluba ezért, azért, amazért. Ennek ellenére, azt hiszem, mentálisan nagyon jól megőriztem a formámat. Ebből a szempontból elégedett vagyok. Az eredmény viszont katasztrofális. Ha világranglista elsőként kijövünk egy olimpiára egy olyan csapattal, amelynek gyakorlatilag kötelező a dobogó, ezzel a csapattal csak elrontani lehet valamit."
Francia címvédés
A francia csapat végül megvédte címét: a fináléban a lengyeleket könnyedén 45-29 arányban verték meg. A bronzérmet a kínaiakat legyőző olaszok szerezték meg.
Kulcsár Győző: Akarunk-e magyar sportot?
Kulcsár Győző szerint valakinek el kellene döntenie, hogy akarunk-e versenysportot, mert edzők, versenyzők nélkül nem lehet hosszú távon eredményesnek maradni.
A versenyzőként négyszeres olimpiai bajnok szakvezető a negyeddöntős veresége után nyilatkozott. "Lehet látni, hogy a világ milyen irányban mozog, nemcsak párbajtőrben, hanem más fegyvernemben is. Ahol sok-sok, akár nem is jól képzett, de képzett edző dolgozik, ahol nagyon sok versenyző van, ott előbb utóbb odaérnek. Hát ezt Magyarországon párbajtőrben nagyon nehéz elmondani, kardban - bár nem az én asztalom, de -, szintén nagyon nehéz elmondani, és egyáltalán minden fegyvernemre igaz, hogy egyszerűen nincs edző. Nekem is hetvenéves koromra itt kell még ugrálnom? Hát valakinek rá kéne ébredni, hogy mit akarunk. Akarunk-e magyar sportot? - mondta a szakvezető, akinek irányításával számos sikert ért el a szakág. - Ez nem csak nálunk van így, gondolom, az egész sportra érvényes. Amíg az edzői pálya nem lesz egy, ha nem is vonzó, de legalább egy tisztes megélhetést biztosító valami, az edzőterem olyan hely, ahova a papák, mamák el tudják vinni a gyermekeiket, mert azok úgy vannak ellátva, felszerelve, hogy nyugodtan otthagyhatják őket, addig nem lehet sokat remélni. Ez nagyon sok pénzbe kerül, és nem én döntöm el, vagy a vívószövetség, nálunk sokkal magasabban lévő embereknek kell egyszer eldönteniük. Hát addig meg itt szenvedünk és próbáljuk a csodát csodára halmozni, lehúzni a tizedik, tizenkettedik bőrt. Most erre futotta" - utalt a tréner arra, hogy az igazán nagy eredmények ezúttal elmaradtak párbajtőrben, noha péntekig ezzel együtt is még mindig ez a szakág a legeredményesebb vívásban, Pekingben.
"Amit a párbajtőr produkált, még elfogadható. Többet vártunk, sokkal többet vártunk, sokkal éhesebbek voltunk. Az összes körülményt ismerve azonban, ez még így is egy csoda" - tette hozzá.
Párbajtőrben Mincza-Nébald Ildikó bronzérmes lett, Boczkó Gábor a negyedik, a férficsapat pedig az ötödik helyen végzett.
Elsősorban utóbbitól lehetett jobb eredményt várni, a csapat tagjai előzőleg maguk is egyértelművé tették, hogy aranyéremért jönnek. Ezzel kapcsolatban a szakvezető elmondta, hogy talán éppen ez is, mármint, hogy többeknek az utolsó dobása volt a pekingi fellépés, bénítólag hathatott. Ezzel együtt - amint azt hozzátette - a csapat tagjai nagyon lelkiismeretesen felkészültek, keményen edzettek, hogy elérjék céljukat.
"Nálunk nem a Gergely-naptár, hanem a Kulcsár-naptár volt érvényben" - utalt arra, hogy az edzéseket a munkavégzéshez is kellett igazítani, így gyakran hétvégéken, péntektől hétfőig jöttek össze, mentek Tatára.
Mincza-Nébald Ildikó dobogóra kerülését viszont példa értékűnek nevezte. "Szereplése a maga harminc iksz, nem is mondom ki, hogy hány évével, egy csoda a maga nemében, s már ahogy kikerült az olimpiára, az csoda volt."
Szóba került az elkerülhetetlen generáció váltás is. "Ha ezek az apukák, anyukák egyszer abbahagyják, akkor nagyon nehéz lesz egyáltalán összeszedni egy csapatot. És ez megint valahol, valakinek a nem tudom mije, hogy idáig jutott ez a dolog. Párbajtőrben embereket kell találni, mert a mostaniak fizikailag megszűnnek. Ezzel együtt az egész olimpiai mozgalmat egy kicsit át kell értékelni. Nagyon nagyok az elvárások, a másik oldalon pedig nincs betét. Az ember elmegy Ausztriában egy vívóterembe, vagy Vercellibe, abba a harmincezres olasz mezővárosba, ahol én sokáig dolgoztam, tipp-topp kis ékszerdobozokat talál. Valaki jöjjön le a Honvéd vívótermébe, és meglátja, leesik a csempe. Oda mióta nem tettek bele egy fillért se?" - kesergett.
Zárásként még leszögezte, a sport erőn felül teljesít. "Valahol máshol kellene szembesülni azzal, hogy ez már nem működik. Most már kiderül, hogy nem első az első, hanem mindig második, ha pedig korábban második volt, akkor eggyel visszább megy. Kell hazai hátország, hogy egy bajnokságon meg kelljen feszülni azért, ha valaki a legjobbak közé akar kerülni."
(forrás: MTI)
