Hogyan melegítetek be?

Én az ujjaimat nyújtom. Komolyan. Az ilyesmire szükség van, ha utazol a koncert előtt, vagy akkor kelsz fel.

Oké. Többször voltatok Japánban turnézni, az milyen?

Imádom. Teljesen más. Az arcok megőrülnek koncert közben, utána viszont halál udvariasak. Az meg baromi furcsa, hogy mész egy vidéki városba, leszálsz a vonatról és egy tonna ember vár rád. Egy svéd punkzenekar vagyunk, nem rocksztárok, úgyhogy ez elég szokatlan.

Kik hatnak rátok?

Nagyjából ugyanazok, akiket világéletünkben hallgattunk, az öreg amerikai punkzenekarok. Meg tulajdonképpen bárki. Nikola, a frontemberünk Bob Dylant hallgat, meg Simon & Garfunkelt, én meg mindent kemény rocktól a Coldplayig.

Coldplayt?

Igen, imádom a Coldplayt, tök jó.

Mit csináltok a fesztiválokon, vegyültök a többi zenekarral?

Azt hiszem, mi elég zárkózott banda vagyunk. Tudod, nincs sok idő körbenézni, most is késett a gépünk, alig értünk érte és holnap reggel már megyünk. De próbálunk belenézni pár zenekarba.

A közönségből?

Attól függ, asszem, hogy mennyire vagy részeg. Próbáljuk jól érezni magunkat.

Ez mennyire jön be (közben a Kispál-koncert megy - a szerk.)?

Frankón hangzik. Egy kicsit fura - oké, nagyon -, de frankónak tűnik.

Még mindig bejön a punkkodás? Zsírosra keresitek magatokat és modellekkel hemperegtek, vagy épp hogy jut pénzgitárra?

Ez a legjobb időszakunk, tényleg, pont elég régóta csináljuk, hogy tök jól érezzük magunkat benne.

És a punkszíntér? Nem halt meg?

Soha sem éreztük, hogy valami színtérhez tartoznánk. Nem az a fontos, hogy punk: próbálunk olyan zenét írni, amit szeretünk, és amíg az embereknek ez bejön, addig jó. Ez csak zene - és reméljük, hogy még jó sokáig csinálhatjuk.

Millencolin - Battery Check