Uj Péter is megmondta már - én meg csak egyetérteni bírok vele: holnap aztán végképp nem lennék a magam helyében, mintegy, de mindegy, pörgünk, mint majom faszán a stanicli. Ezzel együtt elég komoly transzporterfeltalálás vagy klóntechnológia kellene ahhoz, hogy mindenkit lássak, akiket akarok. Ugyanis az összes színpadnál ott bírnám felejteni magam. Miről is beszélek?
18.00
A Nagyszínpadot nem szoktam ajánlgatni, mert megvan az elég jól nélkülem is, de példának okán délután hatkor mindjárt az URH nyit. Újra együtt a nyolcvanas évek klasszikusa. Utánuk a Die Artze és persze a punk atyja, a Sex Pistols.
19.00
De ugyanilyen intenzitással pörög a hajdani Pesti Est színpad helyén tanyázó MR2: héttől a Jazzékiel osztja a frankót tört ritmusokra, nyolctól a Balkán Fanatik legénysége táncoltat, hogy fél tízre a Vad Fruttik az utolsó szuszt is kidolgozza a közönségből.
19.45
A Világzenei Színpad nem kimondottan az én terepem, de ha egyszer negyed hétre oda osztották a balkáni ritmusokra pörgő Barbarót - háromnegyed nyolctól pedig már az aranytorkú Natacha Atlas segíti meg a Transglobal Undergroundot.
23.30
Mi lesz ebből - lövésem sincs. Annyi biztos, hogy fél tizenkettőkor elviszem becses felem a Fröccsöntőbe és beleénekelek a Timur Lenkes barátkáim gerillakoncertjébe.
00.30
Fél egykor a Brains kel birokra a gitárkodó Szupernemmel: előbbi az A38-on, míg Pap Szabi csapata az Arany Ászoknál. Nyilván ízlések és egyéb állatságok, de nálam egyelőre a Dunakanyar rasztabanditái állnak nyerésre.
