Finoman szólva nem lettem beljebb. Talán bennem a hiba, de ez a hatalmas - leginkább Michelin babára hajazó narancssárga izé nem ébresztette fel bennem az ősi ösztönöket. Egyszerűen rusnya, na.

Rendben az esztétikum relatív, különben se ítélkezzek. Ha már letapogatni nem lehet a műanyag ősanyát, halljuk, mit tud. Két kört vártam ki. Az alapértelmezés szerint különböző hölgyek hangján szólal meg, mintegy érzékeltetve a nőség minden stációját és egyben az idő múlását. Ebben is volt egy kis kavar: délben még egy egészen kicsi lány magnóról gajdolt valami követhetetlen nótát Csipkerózsikáról, háromkor már Siposné Marika mesélténekelgetett a kukoricásról. Az menti a helyet, hogy a szomszéd kocsmának verhetetlenek a pultosai.