"A magyarok mindig jók voltak feltalálásban" - próbálja diplomatikusan mosolyogva túlkiabálni Greg Dorey brit nagykövet a Nagyszínpadon ugráló Millencolint, amikor büszkén azt mutatom, a hatdecis Sziget-korsó nagyobb, mint a valamivel több mint félliteres angol sörmértékegység, a pint.

Protokollról nagyjából ennyit - az őszülő Mr. Dorey ezt leszámítva úgy hat, mint aki visszafogott angol tempóban, de megpróbál rácáfolni az összes diplomata-sztereotípiára. Abból ítélve legalábbis, ami kívülről látszik a külügyi szubkultúrából, nagykövetek viszonylag ritkán ülnek le sörözni újságírókkal punkzenekarok koncertjei közben.

Mr. Doreynek ma lesz egy hivatalos köre is az általa a legjobb magyar exportcikkek között emlegetett Szigeten, újra megnyitva a művészzónában látható az iszlám Nagy-Britanniában fotókiállítást, illetve üdvözölve a kivezényelt kettő darab angol rendőrt - csütörtökön viszont csak a maga szakállára látogatott ki. Az, hogy kijött megnézni a rádiókedvenc brit Kaiser Chiefst, még nem túl meglepő, hogy a beszélgetésnek az szab határt, hogy hatkor kezdődik a Kispál és a Borz, már sokkal inkább.

"Akkortájt alakultak, amikor először voltam budapesti nagykövet" - magyarázza - "és azon kevés magyar zenekar közé tartoznak, aminek részben értem a szövegeit, valahogy úgy énekel a frontember". Miután akcentus nélkül ejti, hogy "Egészségedre", ezt készséggel el is hiszem.

A nagykövetség adatai szerint összesen 30 ezer brit állampolgár fordulhat meg a Szigeten - ahhoz képest, hogy nagyjából háromezren élnek bejelentve Magyarországon, ez súlyos szám. "Ha valahol harmincezer brit van, ott azért biztos akad majd valami galiba" - mondja ő is, de megegyezünk abban, hogy mivel a fesztivál területén nincsenek többszázezres számlákat kiállítani hajlamos go-go bárok, valószínűleg néhány elkallódó útlevél lesz a legnagyobb probléma. Feltéve, hogy a Jamiroquai frontembere képes lesz felállni a színpadra, amivel kapcsolatban - hogy mi is diplomatikusak legyünk - kifejezi némi aggodalmát.

Még megtudjuk, hogy a helyettes nagyköveté a Deák tér melletti nagykövetség előtt parkoló zöld Trabant, hogy Mr. Doley maga 1989 és 1992 közötti első budapesti ciklusában egy kis Polskit hajtott, és hogy fontban kapja a fizetését - miután 400 forintos árfolyamról 300 környékére süllyedt a brit pénz, ettől érthetően nem boldog, de nem baj, végül is mi fizettük a sört. Lapzártakor, a Kaiser Chiefs alatt még ellenőrizzük, minden oké-e: a nézőtéren büszkén leng az angol zászló, a lelátón pedig gondtalanul bólogat Mr. Dorey - minden jel arra mutat, igen.