Törökország - miközben maga nem rendelkezik olaj- vagy gáztartalékokkal - az elmúlt időben az Európát a Kaukázussal és Közép-Ázsiával összekötő "energiakikötő" szerepére tört. Ezzel némi konkurenciát jelent Oroszországnak, mely Törökország gázigényének 60 százalékát elégíti ki. Így Törökország mindig vigyázott arra, hogy ne haragítsa magára Moszkvát. Az egyensúlyozás azért sem könnyű, mert a török közvélemény hagyományosan mindig is támogatta a Kaukázus népeinek önállósodási törekvéseit, különösen, ha muzulmánokról volt szó.

Törökország elsősorban Azerbajdzsánnal és Grúziával próbálta kialakítani azokat a vezetékeket, melyek aztán Európába vezetik a gázt és az olajat. A Baku-Tbiliszi-Ceyhan olajvezeték és a Baku-Tbiliszi-Erzurum gázvezeték is ennek az eredménye. A Grúzia és Törökország közti együttműködés más téren is megnyilvánult: a kétoldalú kereskedelem öt év alatt 240 millió dollárról 800 millióra bővült. 2006-ban Törökország pedig ígéretet tett 1,8 milliárd dollár értékű katonai segítségnyújtásra. Az egyezség értelmében grúz tisztek utaztak Törökországba kiképzésre.

A mostani konfliktus kirobbanása meglepte a török diplomáciát. Erdogan a harcok kitörésekor, augusztus 7-én beszélt Mikhail Szaakasvili grúz elnökkel. Másnap megpróbálta telefonon elérni a Pekingben tartózkodó Putyint, aki akkor elhárította a megkeresést. Erdogan augusztus 8-án újra próbálkozott, ismét sikertelenül. Augusztus 10-én végül is Szergej Lavrov orosz külügyminiszter állt török kollégája, Ali Babacan rendelkezésére, de csak a sajtóból ismert frázisokat ismételte el. A török sajtó értelmezése szerint ezt a nem túlságosan barátságos orosz viselkedést a korábban a grúzoknak nyújtott török katonai segítség, illetve Ankara kaukázusi törekvései eredményezték. A Reuters jelentése szerint egyébként a múlt héten Törökország grúz kérésére beleegyezett abba, hogy segítsen biztosítani Grúzia áramellátását a háború alatt.

Ankarának más okból is kellemetlen időszak ez. Két nappal a grúz-oszét-orosz konfliktus kitörése előtt a PKK kurd szeparatistái megrongálták az egyik fő vezetéket, a napi egymillió hordót szállító Baku-Tbiliszi-Ceyhan olajcsatornát. A vezeték üzemeltetője, a BP le is állította a szállítást, ami Törökországnak napi 300 ezer dollár bevételkiesést jelent. Kedden a BP bejelentette, hogy leállítja Grúzián keresztül a gázszállítást. Törökország éppen ezért is Irán felé tekint, mint lehetséges gázforrás, és Ankara ígéretet is tett 3,5 milliárd dollár befektetésére az iráni gázmezőkön. Tegnap Mahmud Ahmadinezsad iráni elnök Isztambulban járt, azonban úgy tűnik, nem sikerül aláírni az ezt megerősítő szerződést, mert Irán újabb - a Reuters által nem ismertetett - követelésekkel állt elő.