Szabadtéri törpeségek

Az 1994-es Eurovíziós Dalfesztiválon (a pályája csúcsán géppuskalábait negyvenmillió dollárra biztosító, másodpercenként harmincötöt "kopogó") Michael Flatley és szaktársnője, Jean Butler hétperces betétszáma ír sztepptánctornádót indított el glóbuszunkon. Mely - hazánkon is végigsöprő - divathullám néha valóságos természeti csapás.

A honlapjukon magukat "a kelta energikusok"-nak minősítő, öttagú Shannon.hu (a szórólapon-plakátokon, visszafogottan: "the world energizers") és a hét, névtelenség homályába burkolózó táncost tömörítő Shannon World Dance Company egyesülésének eredménye: sápasztóan bárdolatlan műkedvelés.

A kétórás korcsság ("világzene és világtánc koncertshow") során egy jó húsban lévő, skót szoknyába bújt dudás szólóját követően csendülnek föl a Loreena McKennitt ihlette, másrészt a tábortüzes polbeat, Tinódi Lantos Sebestyén, a 100 Folk Celsius és a népiesch rockoperák hatását mutató, magyar nyelvű (világ) nóták. A bénító élményt az énekes-gitáros (Molnár Sándor "Hosszú") egy lepukkant rockkocsmában bizton komoly fölhördülést keltő, hagymázas összekötő szövegei tetézik: "Következzék egy gyönyörű, látványos muzsika", "Csapjunk bele a lecsóba!... Induljon be a rock 'n' roll". Ő hivatott közölni továbbá, hogy repertoárjuk egyik ékessége, A bor, a dal, a tánc csengőhangként terjed az országban. Majd a Törpék álma előtt aziránt érdeklődik: láttuk-e a pekingi olimpia megnyitóját a (csupán) 170 cm-re nőtt harcművészekkel. Üdvözítő, hogy a szellemi pöttömségről ta-núskodó frontember ennél mélyebbre nem süllyedt; hangsúlyozom, a szavak szintjén.

E ponton joggal feszíti (szét) a kérdés művelt olvasóinkat: az ég szerelmére! Hol itt a tánc?! Engem is - ki egy szemellenzővel kombinált füldugóra áhítoztam - épp ez nyugtalanított. A koreográfiáért Paul Istvánnal felelős Tihanyi Andrea (company helyett háztájinak nevezhető) csipet csapata a legváratlanabb pillanatokban bukkant föl a deszkákon, majd ugyanolyan hirtelenséggel tűnt el. A Blackbird Irish Dance Schoolt életre hívó, apró termetű (lásd: lekicsinyelt kínaiak), de föltűnően mutatós Tihanyi ("Daca") mozgáskultúrája kétségtelen; ám a táncos jelenetek formanyelve olyannyira csapnivaló, hogy az "iskolás" jelző kifejezett túlzás volna. A Molnár által kizárólag kereszt- és becenevükön szólított táncosok (a zsebtévés

Móka Mikivel szólva: "...Tercsi, Fercsi, Kata, Klára, s valahány név a naptárban...") alaplépéseket (light reel, treble reel) "variálgatnak", arcpirító sutasággal. A két férfi táncos egyike, "Paul", kétségbeejtő kísérletet tett egy - bármely tájegységen ismeretlen - "legényes" bemutatására. Általánosságban: hogyha a táncegyüttes tagjai nem is küzdenek mozgáskoordinációs problémákkal, nincs testtudatuk - stílusérzékről nem szólván. Amatőrségük legföljebb egy "ereszd el a hajam"-szalagavatón bocsánatos.

A minden ízében színpad képtelen mutatvány egyik legmeghökkentőbb eleme az izgága Péter János fuvolista ("a csapat szekere") sajátos jelenléte. Az örökmozgó zenész védjegye, hogy - nagyjából tízpercenként - véletlenszerűen gólyalábra áll, és Raszputyint megszégyenítő, delejes pillantásokkal igyekszik bűbájolni a nagyérdeműt. Ugyancsak az ezoterikus rejtélyek közé sorolom, hogy Turczi István mégis mit rendezett-dramaturgizált e bődületes lózungokkal kistafírozott, pannon pumás bicebócaságon; melyért pénzt kérni orcátlanság.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.