Az ötnapos fesztivál - mínusz egyedik nap ide, nulladik oda - valóban rövidnek tűnik, és a spórolásnak leginkább a tavalyi év titkos motorja, az elektronika látta kárát. Persze megértjük a szervezőket is, ha már Balaton Sound néven külön rendezvényt kapott a műfaj, akkor a Szigetet már némiképp tehermentesíthetik a Gerendai Károly által amúgy sem nagyon kedvelt ágazattól.

Tavaly a Chemical Brothers és Laurent Garnier pörgette fel a Nagyszínpadról a nagyérdeműt, idén - némiképp elrejtve a vasárnapi programban - az ausztrál Pendulum teheti meg ugyanezt. A trió nem is olyan rég, 2002-ben alakult, és azt a dance-rockot rehabilitálja, illetve viszi tovább, amelyet a kilencvenes években a Prodigy és az Apollo Four Forty fejlesztett tökélyre. Épp időben: amikor már azt hittük, hogy a gitárral ötvözött drum and bass lassan eltűnik a könnyűzeneipar süllyesztőjében, akkor két producer, Rob Swire frontember és Gareth McGrillen (akikhez később csatlakozott Paul 'Elhornet' Harding is) az immár bevált receptet követve úgy döntött, kilép a klubok zárt és izzasztó világából, felhangolja gitárját, és a koncertszínpadok felé veszi az irányt. Természetesen kellett ehhez egy iszonyúan jól eltalált debüt lemez, a Hold Your Color is, amely mindmáig a legnagyobb példányszámban eladott drum and bass korongnak számít Angliában. A trió hozzánk az idén megjelent új anyaggal, az In Silicóval érkezik, és egy olyan - főként torzított szintetizátorok és kemény ritmusok keltette - hangzással, amely bárkinek összekoccinthatja a fogait az első sorokban. De talán még távolabb is. Üröm az örömben, hogy már a magyarországi rajongók körében is felkapott, igaz, még nem széles körben ismert zenekarnak számító banda fél ötkor lép színpadra, ami a Szigeten még álmos reggelnek számít.

A ma este tizenegy órától az A38 Színpadon fellépő osztrák Parov Stelart már aligha kell bemutatni mifelénk. Egyrészt tavaly a soproni VOLT-on parádés koncerttel táncoltatta meg azokat is, akik magukat masszív falábúaknak hitték, másrészt az A38-as Hajón tavalyi, immár harmadik albumát (Shine) is bemutatta. Az első két lemeze kapcsán a lemezlovast főként a füstös dzsessz, elszállós dub mestereként ismerhettük meg, aki értelmet tud adni egy eső mosta délutánnak is, amikor senki sem akarja felvenni a telefont. Se nő, se férfi. Ám ahogy az lenni szokott, Stelar nem akármilyen zenészeket szervezett maga köré, és turnézni indult alaposan átalakítva a repertoárt. A Get On Your Feet, a Kiss Kiss vagy a Charlston Butterfly jellemezte dalok immár igazi bulihangulatot képesek teremteni a dzsesszrajongók bánatára és a fogyókúrázók igazi örömére.

Az elektronika eddigi bevált színterei az idén sem okoznak csalódást, bár az igazán nagy nevek most mintha hiányoznának. Ma este a Party Arénában a cseh Lucca mutatja be, hogy kelet-európai nőként is be tudja verekedni magát valaki az elit lemezlovasok világába. Holnap a holland Ferry Corsten trance-betyár diktálja a szívritmust, vasárnap az amúgy is menő francia elektroszcéna ázsiója emelkedhet még jobban, hiszen Justice fedőnéven két grafikus színesíti az életünket nem kevés adrenalinadaggal. A Medúzaként minden évben szemet és fület gyönyörködtető helyszín egyik csemegéje a szombat késő éjjel fellépő két DJ (Vida G és Vida L) Barabás Lőrinc trombitással kiegészülve: ők mutatják meg, hogy mi fán terem az elektronikával és dzsesszel szőtt magyar virtus. Az ambientet kedvelők Mekkája pedig idén is a Cökxpon sátor, ahol hajnalig lazíthatunk andalító zenékre.

S csak a pontosság miatt: normál üzemmódban húsz perc alatt ki lehet keveredni a labirintusból.