Három héttel ezelőtt beomlott Bátaszéknél az épülő M6-os autópálya alagútja. Először tagadták az omlást, aztán beismerték, és megmagyarázták. Most újabb omlás van készülőben, vagy tán omlott is már, ám ezúttal nem cáfol senki. Sőt, mérnökök állnak a mikrofon előtt, és élénk gesztusokkal mutatják a kamerának, hogy igen, ott van az alagút, ott egy kicsit beljebb megyünk, na, ott fog beomlani az egész. Közben nagyokat derülnek, s velük derülünk mi is.
Alagút
Ilyen a világon nincs: előre be van jelentve az omlás. Okleveles mérnökök, technikusok, szakmunkások, akik amúgy roppant kényesek a szakmai hírnevükre, előre megmondják, hogy omlani fog az egész, mert amit csinálnak, az úgy szar, ahogy van. Nem feltétlenül miattuk, mert lehet, hogy rossz volt a tervezés, löszbe amúgy is kockázatos alagutat fúrni, meg minek is, hiszen nincs is hegy a közelben, de valakik mindenáron alagutat akartak; értjük, amit érteni kell.
Jobb időkben, de legalább Jókai-regényben ilyenkor fogja magát Berend Mihály mérnök, és az asztalra csap, hogy ilyenhez ő már eleve nem adja a nevét, és továbbáll. Nem tűri, hogy bolondot csináljanak belőle, mert van önérzete, méltósága. Bátaszéknél éjszakázó utódai nem is értik, miről van szó. Miért is értenék, hiszen a honi közvélemény sincs az alagúttal másképp, magától értetődőnek tartja, hogy előbb-utóbb, de leginkább még aznap este be fog omlani, hiába, ez az alagutak természete.
Mellesleg ugyanez az ország most rettentő módon fel van háborodva, hogy az olimpiai megnyitón a kínaiak sehogyan sem tudták az emberi lábnyomokat a stadion fölé varázsolni, számítógéppel montírozták a tévéadás képeire, becsapva ezzel saját magukat, s az egész emberiséget.
Legutóbb tiltakozó gazdák teherautó platójáról dobálták le a dinnyét az élelmiszer-áruház parkolójába. Láthatta mindenki a tévében: izomból, rutinszerűen ömlesztették le a dinnyét az aszfaltra, szinte élvezték, amint loccsan. Az eszükbe se jutott, hogy gurítsák esetleg, részben, mert úgy épen viheti haza, akinek kell, részben pedig állítólag áldozatos munkájuk, verítékük volna abban a dinnyében; már ha számít ez még valamit. A hírek szerint most az almatermesztők jönnek, aztán a többiek, mert nem kapják meg, ami jár nekik, ezenközben a vezetőjük verítékről, szakértelemről, a paraszti munka tisztességéről fog beszélni, ahogyan ilyenkor szokás.
Pedig az a nagy helyzet, hogy volt szerencsém megkóstolni a protestáló gazdák áruház elé gurított dinnyéit: ugyanolyan íztelen és élvezhetetlen volt, mint a tavasszal behozott, a magyar gazdát éhhalálba kergető görög, spanyol és olasz dinnye.
Be lehetett volna gurítani mindet az alagútba.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
