Még mindenki ébredezik, kóstolgatja a hangokat és az ízeket, próbálja felvenni a karszalagosoktól elvárt őrült hangulatot, megszokni a sátrat és azt, hogy otthon lehet hagyni egy hálózsákot vagy az életmentő fürdőruhát. De ez nem gond, mert lassan rájövünk, hogy itt fogyasztani kell, és ha mindent magunkévá teszünk, akkor nem lesz többé gond a hiányzó fürdőruha.
The Kooks és Alanis Morissette a Szigeten
Egy-két színpadot átrendeztek, és újak is épültek, mint például az A38 színpad, ahova a legtöbb magyar név került. Neve egyébként végigkísérte az egész estét egy transzparensnek köszönhetően, amin a következő volt olvasható: „I’m lost, please take me back to the A38 stage!”. Nem tudni, hogy szegény dán végül visszatalált-e a hajóhoz, de hála az elképesztő mennyiségű térképnek, amit osztanak, akasztanak és ragasztanak az emberekre, hamar mindenki képessé vált tájékozódni, de a tömeggel lépdelés közben úgy is van idő az útvonalon gondolkozni.
MGMT
Az Oracular Spectacular nagyot szólt 2007-ben. Azzal a jelszóval, hogy igenis az anglomán rocker popper-eknek is szükségük van egy kis lazításra. A célközönséget megtartva pihenésre ösztönző artpop és folk gyökerekből építkező anyaggal mutatkozott be a Ben Goldwasser-Andrew VanWyngarden-duó, a Nagyszínpad délutáni óráiban is ez a hangvétell volt a jellemző. Mindenképp jó választás volt velük kitölteni ezt az idősávot, bár megjegyzem a The Kooks sem hozott annyira lendületes rock zenét este, ami elég lett volna a közönség felrázására. Nem sokat kommunikált a koncertre gitárossal és dobossal kiegészült csapat a szembenállókkal, mert egyikük tekintete sem tudott kiszakadni hangszere bűvköréből.
Alanis Morissette
A bájos hippi korszakaival okosan taktikázó gitáros énekesnő magabiztosan, sallangoktól mentesen lépett színpadra elementáris szeretethullámot lökve a megszeppent közönség felé. A régi klasszikus slágerek mellett új számok, többek között a legújabb Flavors Of Entanglement című lemez anyaga is szervesen kapcsolódott a programba, miközben Alanis zseniálisan játszott a hallgatók érzésivel. Pontosan tudta, hogy mikor, melyik számmal jött el az ideje egy kis sírásnak. Ilyenkor rendszerint akusztikus gitárt ragadott és pihenni küldte vigyorgó, strassz-kendős zenekarát, hogy jellegzetesen erős énekhangjával és minimális gitárkísérettel manipulálja a könnyeit törölgető tömeget.
A ráadás blokk legsikeresebb dala jelentette a katarzist: Az Ironic-ot ugyanis alig kellett énekelnie, még a hangfalakat is túlharsogta a tömeg éneke.
A Mokka Cukában ez a nap volt a joker. Csak ma Drumandbass helyett house zenék voltak a főszereplők a magyar Minimalheads nevű Dj csoportosulás vezényletével. Mindenkit odaragasztottak a fehér falak közé, aki így vagy úgy odakeveredett. A szuper pókos, torreádoros Flintstones Frédis négyes pedig hangulatfelelős díszletként futkározott pultra fel és le a táncoló nép között.
