Az idén ugyanis, hogy ne érje szó a ház elejét és a Sziget környéke is békésen pihenhessen, zajvédő sátorral meg extra hangosítással felszerelkezve, mondhatni a centrumban mulat a metálos népesség. Kiváló alkalom, hogy egy kicsit jobban megismerhessük őket. Nem vagyok egy nagy térképolvasó, de most nem kell segítséget kérnem. A HammerWorld azt hiszem a leghangosabb sátor a Szigeten, és ez a feltételezés ezúttal hasznosnak bizonyul. Eddig még sosem voltam ott, nem érzem furcsán magam, nem érzem furcsán…

Mert mi merül fel általában a metálosokkal kapcsolatban? Például, hogy hogyan lehet kibírni negyven fokban, bőrnadrágban, vagy igaz-e a hír, hogy van más pólójuk is, nem csak fekete. Igen, mondják egyesek, de azokra dupla mennyiségű koponya dukál, különben még kinézik a társaságban. Híresek persze arról is, hogy sokféle ruhakiegészítőt viselnek. Egyszer véletlenül egy olyan metálos arc mellett mulattam, aki döglött patkányt tűzött magára.

Én most ennek ellenére is úgy látom, kedves társaság ez. A pasik mackószerűek, és furcsa szokásuk a gyakori ölelkezés. A nézőtér egyébként akár egy sakktábla. Nagyjából a fele fekete és koponyás pólót visel. A fehér mezőkben vászonszoknyás, batikolt felsős lányt látok. Meg egy srácot, aki békejeles táskával a falnak dőlve hallgatja a zenét, mellette pedig egy csajt ringatott álomba a legalább ezer decibellel üvöltő Alcohol együttes.

Alkohol mindenképp szükséges az alaphangulathoz. Bár metálsétámkor még csak délután van, máris sokan táncolnak a színpad előtt. Meglepetésemre ismerősbe botlom. Nem is tudtam róla, hogy metálos. Mint kiderül, inkább csak kíváncsi, aki elnézett erre. Beavat azért abba, hogy már rég lejárt az a korszak, amikor a metált szinonimaként lehetett használni az egyhangú zenére.

Valóban. Pszichológiai felmérés bizonyítja, hogy a tehetséges brit diákok nagy százaléka kompenzálja átlagosnál kisebb önbizalmát metál enével. Szükségük van a katarzisra, a felszabadító erőre.

A Guardian metálszakértő újságírója azt állítja, hogy egyszer és mindenkorra szakítani kéne azzal a sztereotípiával, hogy a tehetséges és visszahúzódó gyerekek Radiohead-plakátokkal nyomják tele a szobájukat. Szerinte sokkal inkább Mastodonnal. Továbbá arról is ír, hogy a kortárs metálzene összetett és értelmezése kihívást jelent.

Nemrég ráadásul egy könyv is megjelent, Metallica és filozófia címmel. Ha még egy darabig nem lesz metál szak az egyetemen az azért nem nagy baj, én minden esetre meghallgatok néhány fellépőt idei kínálatból. Határozottan nem rossz.