Az elmúlt időszakban gyakran esik szó az adórendszer átalakításáról, és rendre újra felmerül az egykulcsos adórendszer bevezetésének az ötlete. E mögött általában az az érvelés húzódik meg, hogy a környező országokban bevezetett egykulcsos adók a gazdaság élénkülését okozták, így feltehetően Magyarország esetében is előnyös lehetne egy hasonló rendszer bevezetése. Tekintettel arra, hogy Magyarország számára nincs tér a költségvetési bevételek jelentős csökkentésére, az egykulcsos adó mellett érvelők általában olyan feltételezésekkel élnek, hogy alacsony egykulcsos adó mellett több munkahely lenne, azaz többen dolgoznának, az emberek többet dolgoznának vagy legalábbis több jövedelmet vallanának be, és így az állam akár még több adót is szedhetne be, mint korábban - szakkifejezéssel élve az egykulcsos adórendszer pozitív ösztönzési hatásokkal járna.

A legtöbb ilyen okfejtés azonban nem támaszkodik semmilyen háttérszámításra, ami megmutatná, hogy ez valóban így lenne-e Magyarország esetében. Nem tudjuk, hogy egy adócsökkentésre válaszul mennyivel nőne meg a vállalatok munkakereslete, azaz mennyivel több embert akarnának alkalmazni, illetve a meglevőket mennyivel magasabb óraszámban és intenzitással foglalkoztatnák. Nem ismerjük az emberek munkakínálatának a reakcióját sem: mennyien lépnének be a munkaerőpiacra, illetve mennyivel dolgoznának az emberek többet alacsonyabb adókulcsok mellett. Mindezek nélkül pusztán hitkérdés, hogy egy egykulcsos adórendszer bevezetése mekkora ösztönzési hatással járna, és ezek eredményeképpen az adóbevételek milyen növekedésével számolhatnánk egy-egy javaslathoz kapcsolódóan.

Ezt a hiányt igyekszik csökkenteni egy nemrég készített tanulmányunk, amely az ELTE TáTK Közpénzügyi füzetek és a Nemzeti Bank tanulmánysorozatában jelenik meg. Ebben azt mérjük meg, hogy hogyan változtatják az adófizetők a bevallott jövedelmüket az adókulcsok változása nyomán. Ez az információ ugyanis megmutatja azt, hogy mennyivel dolgoznak többet az emberek kisebb adóterhek mellett.

Ha azt akarjuk, hogy a költségvetés bevételei ne változzanak, akkor (a minimálbér adómentességét megtartva) nagyjából egy 27,8-30.3 százalék közötti egykulcsos rendszert lehetne bevezetni a mai sávos szja-rendszer helyett. Ez a szint jóval magasabb, mint ami a mostani adóvitákban elhangzik. Egy másik igen lényeges következmény, hogy egy ilyen javaslat a magas bevallott jövedelműeknek kedvezne, és elsősorban a közepes, az évi bruttó 775 ezer -2,45 millió  forint között keresők adóterheit növelné, vagyis feltehetően nehéz lenne a társadalommal elfogadtatni. A minimálbér adómentességét feladó, „tisztán” egykulcsos rendszer viselkedési hatások nélkül 18,5 százalékos ráta mellett tud ugyanannyi adóbevételt szolgáltatni, míg a viselkedési hatások figyelembevételével a kulcs 16 százalékra csökkenhet. Ez azonban igen negatívan érintené mind az alacsony, mind a közepes jövedelműeket (évi bruttó 2,45 millió  forintalatt keresők), és a jövedelmi egyenlőtlenségek olyan arányú változását okozná, ami igencsak kérdésessé teszi bevezethetőségét.Azok számára, akik az adózás szakirodalmában kevésbé járatosak, bevezetünk néhány alapvető fogalmat, amiket a cikkünkben gyakran használunk. Ösztönzési hatás alatt azt értjük, hogy az adókulcsok növekedése az embereket több munkára vagy több jövedelem bevallásra sarkallja. Ezt más szóval úgy is mondhatjuk, hogy az adóváltozások viselkedési reakciót váltanak ki, vagy viselkedési hatással járnak. Adóérzékenységnek nevezzük azt, hogy pontosan milyen mértékben változik a bevallott jövedelem az adókulcsok változása nyomán.

A viselkedési hatás forrása háromféle lehet: (I.) az adófizetők valóban többet, intenzívebben, jobban dolgoznak, és ezzel magasabb adóköteles jövedelmet szereznek, (II.) ugyanannyit dolgoznak, mint korábban, ám a megkeresett jövedelmükből többet vallanak be, vagyis az eltitkolt jövedelmek, levont költségek aránya változik, végül (III.) a munka mennyisége és az eltitkolás aránya nem változik, de a fizetésen belül változik az adóköteles bér és az adómentes természetbeni juttatás (pl. étkezési jegy) aránya. Ezt a három forrást adóbevallási adatok alapján nem lehet egymástól szétválasztani, másféle adatokból viszont sokkal pontatlanabbul mérhető a teljes hatás. A viselkedési hatás mindkét irányban működhet: magasabb adókulcsok mellett kevesebb, míg alacsonyabb adókulcsok mellett több jövedelmet vallanak be az emberek.

Az adórendszerekben rejlő ösztönzési hatásokat két mutató segítségével írhatjuk le. Az átlagos adókulcs azt mutatja meg, hogy az adózó a teljes bruttó jövedelmének hány százalékát fizeti be adóként, míg a marginális adókulcs azt mutatja meg, hogy ha valaki egy forinttal több bruttó jövedelmet szerezne, akkor mennyivel több adót kellene fizetnie, az összes levonást figyelembe véve. A munkavállalást illető döntésnél leginkább ez a marginális kulcs befolyásolja a munkavállalót: ha még egy órát dolgozom (még egy plusz munkát elvállalok), akkor abból mennyit vihetek haza.

Az adórendszer átalakítása kapcsán meg kell még említenünk az újraelosztási hatásokat. Ez azt jelenti, hogy különböző jövedelmű egyének vagy csoportok nettó jövedelme eltérő mértékben változik, így előfordulhat, hogy míg egyesek jól, mások rosszul, vagy rosszabbul járnak. Ez azt is jelenti, hogy egyes emberektől jövedelmet csoportosítunk át másokhoz, vagyis újraelosztást hajtunk végre. Ennek nagyságrendjét általában úgy mérjük, hogy jövedelem szerint sorba rendezzük az embereket, 10 egyenlő csoportba osztjuk őket (ezek a jövedelmi tizedek), és az átlagos jövedelem változását nézzük ezekben a jövedelmi csoportokban.

I. Eddigi tapasztalatok, a vizsgálat háttere
Mit tudunk a jövedelemadó-rendszer viselkedési hatásairól Magyarországon? Sajnos nem túl sokat. Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetében illetve a Pénzügyminisztérium Közgazdasági Kutató Osztályán számos vizsgálatot végeztek már a szociális ellátórendszer hatásairól és hatékonyságáról (különböző segélyek, korkedvezményes nyugdíjazás), illetve elemezték az adórendszer szerkezetét, de a bevallott jövedelmek reagálását az adórendszer változásaira tudomásunk szerint még senki nem vizsgálta magyar adatokon.

Bár számos európai ország vezetett be egykulcsos adórendszert az elmúlt években, az adórendszerre adott adófizetői viselkedési reakciókat eddig leginkább amerikai adatokon vizsgálták. A magyar adórendszertől való jelentős eltérések miatt ezeket az eredményeket nem feltétlenül tudjuk hazai vizsgálatokban felhasználni, annyit azonban megállapíthatunk belőlük, hogy általában a magasabb jövedelműek reagálnak érzékenyen az adókulcsok változásaira: ha csökkentjük az adókulcsot, növelik a bevallott jövedelmüket, az adókulcsok emelése esetén pedig csökkentik. Másik fontos eredmény, hogy az alkalmazkodás egyik fő csatornájának a különböző adókedvezmények igénybevétele tűnik.

Térségünkben és más feltörekvő országokban egyre elterjedtebbek az egykulcsos adórendszerek. Ezeket a reformokat többnyire kormányzati kiadáscsökkentés és az adóbehajtás és ellenőrzés nagymértékű szigorítása is kíséri. Mindezek fényében nem meglepő, hogy legtöbb esetben az ilyen átfogó reformmal sikerült a költségvetési hiányt csökkenteni, és a gazdasági aktivitást növelni. Azonban az európai egykulcsos adórendszerekkel foglalkozó tanulmányok fontos megállapítása, hogy általában nem nyilvánvaló, hogy a teljes bevétel-növekedésből mennyi az adóbehajtás szigorításának, és mennyi az adócsökkentésnek a hatása.

A nemzetközi tapasztalatok alapján az is látszik, hogy kicsinek tűnő viselkedési hatások is jelentősen módosíthatják az adórendszer átalakítása után várható adóbevételeket, és ezeket a hatásokat csak részletes egyéni szintű adatok segítségével lehet megbecsülni, makroadatok és érvek alapján nem mindig juthatunk a helyes következtetésekre.

Az adórendszerhez kapcsolódó javaslatoknál nem lehet a következményeket kísérletek útján felmérni, hiszen nem lehet minden adójavaslatot bevezetni. Ezért múltbeli események alapján készíthetünk becsléseket, majd azok alapján vonhatunk le következtetéseket. A Pénzügyminisztérium bábáskodása mellett (ami nem utolsósorban az APEH adatok felhasználhatóvá tételét jelentette) készült tanulmányunkban 2004-es és 2005-ös adatokat használtunk a bevallott adóköteles jövedelem adóérzékenységének vizsgálatához. 2005-ben az adórendszerben számos kisebb változás történt (megszűnt a középső adókulcs, nőtt az alkalmazottaknak járó adójóváírás, megnőtt a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség felső határa, és életbe lépett az adókedvezményekre vonatkozó közös általános 100 000 forintos felső korlát, ami 6 millió  forint fölött fokozatosan nullára csökkent), a nélkül azonban, hogy az adóellenőrzés szigorodott volna. Ez a kisebb átalakítás lehetővé teszi, hogy megvizsgáljuk a bevallott jövedelmek alakulását kizárólag az adórendszer változásai nyomán (szigorítás nélkül).

A magyar adórendszer rendkívül bonyolult: egy sor különböző kedvezmény vehető igénybe, az ezekre való jogosultság más-más jövedelemtől függ (pl. a munkabér összegétől vagy az összes jövedelemtől), és a különböző jövedelmekre eltérő szabályok vonatkoznak (pl. munkabér vagy  vállalkozói jövedelmek). Ezért sem az átlagos sem a marginális adókulcs nem következik egyértelműen az szja-táblából, és még azonos jövedelmű egyének között is eltérhet. Vagyis távolról sem magától értetődő, hogy kinek mekkora az adóterhelése, és az hogyan változik egy adott intézkedéscsomag hatására. Ezt mutatja az az átlagos és marginális adókulcsokról szóló ábra, ahol a szürke pontok a 2005-ös átlagos és marginális adókulcsokat jelölik a különböző jövedelemszinteknél, míg a fekete pontok azt mutatják, hogy egy egyszerű, egykulcsos adórendszer hogyan 'simítaná' ki, tenné átláthatóvá a átlagos és marginális adókulcsok alakulását. Az átlagos adókulcs (amibe a TB-járulékot is beleértjük, mert nagyon hasonló a személyi jövedelemadóhoz) alapvetően annál nagyobb, minél magasabb valakinek a jövedelme, bár egészen magas jövedelemszinteknél már csökkenni kezd a nyugdíjjárulék-plafon elérése miatt. A marginális adókulcs abban a sávban a legmagasabb, ahol az adójóváírás fokozatosan megszűnik (egy és két millió  forint éves bruttó jövedelem között), vagy más adókedvezmények fokozatosan megszűnnek. Tehát a magas marginális kulcsok alapvetően nem az szja-táblából következnek, hanem a kedvezmények bonyolult rendszeréből.

Gyakran felmerül, hogy az adójóváírás miatt már viszonylag alacsony jövedelműek számára is igen magas a marginális adókulcs, és ez visszafogja a teljesítményüket. Bár valóban magas ez a marginális adókulcs, de az érintett jövedelemsávban nem találtunk jelentős adóérzékenységet, vagyis itt a teljesítményre ez feltehetően nem hat nagyon kedvezőtlenül. Ugyanakkor a magasabb, 2 millió  forintéves bruttó jövedelem föllöttiek közül sokak számára az adókedvezmények bonyolult visszavonási rendszere szintén magas marginális adókulcsokat eredményez, és itt már igen jelentős az adóérzékenység, vagyis a magas kulcsok valóban a teljesítmény visszafogását eredményezhetik.

II. A viselkedési reakció hatása a költségvetési bevételekre

Tanulmányunkban azt néztük meg, hogy hogyan változnak a bevallott adóköteles jövedelmek, ha megváltoznak az adókulcsok. Eredményeink azt mutatják, hogy alapvetően eltér az alacsony-közepes (a minimálbér és 2 millió  forintközötti éves bruttó jövedelem) és a magasabb (2 millió  forintfeletti éves bruttó jövedelem) jövedelműek adóérzékenysége. Az alacsonyabb jövedelemsávban az érzékenység kicsi, vagyis az ide tartozó adózók alig reagálnak az adórendszer változására. Ezzel szemben a magasabb jövedelműek jelentősebb mértékben megváltoztatják a bevallott jövedelmüket az adóváltozások nyomán. Ezek az eredmények egybevágnak a nemzetközi tapasztalatokkal..

Lássuk tehát, hogy hogyan hat a költségvetés egyenlegére az adózók adóváltozásokra adott reakciója. Példaként tekintsük a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség 2005-ös emelésének becsült hatását: 2004-ben 5,3 millió  forint éves bruttó jövedelem fölött már nem kellett nyugdíjjárulékot fizetni, míg 2005-re ez a határ 6 millió forintra módosult. Vagyis azok számára, akik 5,3 millió  forint és 6 millió  forintközötti éves bruttó jövedelemmel rendelkeznek, megnőtt a marginális és az átlagos adókulcs. Ha nem vesszük figyelembe az adózók viselkedési reakcióját erre az adóemelésre, akkor joggal várnánk, hogy a költségvetés bevételei növekednek egy ilyen lépés nyomán: magasabb adókulcs több állami bevételt jelent.

Csakhogy az adóemelés hatására, számításaink szerint az ebbe a jövedelmi sávba tartozó adófizetők csökkentették a bevallott jövedelmüket, alapvetően módosítva ezzel a költségvetés bevételeit. A számított adóérzékenységeket felhasználva azt látjuk, hogy az éves 5,3 millió és 6 millió közötti jövedelmű adófizetők átlagos jövedelme 5,6 millióról 5,4 millió forintra csökkent. Ezek után kiszámítva az általuk befizetett adót és járulékot már azt látjuk, hogy ahelyett, hogy a költségvetés bevételei nőttek volna, kis mértékben csökkentek. Vagyis az érintett csoport tagjai olyan mértékű viselkedési választ adtak a járulék növekedésére, hogy a bevételek növekedés helyett kis mértékben csökkentek. Ha a 6 millió  forintfölötti jövedelműek befizetéseinek alakulását is figyelembe vesszük, akkor a járulékplafon emelése növelte a bevételeket, ám a viselkedési válasz figyelembevétele ezt a növekedést nagyjából a felére csökkenti.

III. Egy egykulcsos adórendszer hatásai

Eredményeinket adóreform-javaslatok, például egy egykulcsos szja-rendszer hatásainak becsléséhez is fel lehet használni. Fontos leszögezni, hogy az alábbiakban egy illusztratív példáról és nem egy esetleges konkrét adóreform javaslatról van szó. Ennek megfelelően számos ponton éltünk egyszerűsítésekkel, például a külön adózó jövedelmek kihagyása a számításokból. A cél az, hogy érzékeltessük a viselkedési hatások nagyságrendjét.

Hipotetikus adórendszerünkben egyetlen, 30,3 százalékos szja-kulcs van, amit az éves minimálbér fölötti összevont jövedelmek után kell megfizetni, valamint minden jövedelem után fizetni kell a 13,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot (nincs tehát nyugdíjplafon). A gyakorlatban is jellemzően így szoktak festeni az egykulcsos rendszerek: van bennük nulla kulcsos sáv, és külön TB járulék is. A 30,3 százalékos kulcsot úgy választottuk meg, hogy ha nem számolunk a viselkedési hatásokkal, akkor a költségvetés bevételei ne változzanak. Azért éltünk ezzel a megkötéssel, mert a mai helyzet, különös tekintettel a Konvergencia programra, nem teszi lehetővé a költségvetési bevételek csökkentését a kiadások csökkentése nélkül. Érdemes megjegyezni, hogy az így kapott adókulcs jóval magasabb a létező egykulcsos rendszerek régióban bevezetett kulcsainál (9-25 százalék).

Nézzük meg először, milyen aggregált hatásokkal jár a reform. Viselkedési hatások nélkül nem változik a bruttó jövedelem és az adóbevétel is alig változik (így választottuk meg az adókulcsot). Bár egyénenként változik a nettó jövedelem, annak átlagos változása szintén közel nulla. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az adózók a számított adóérzékenységnek megfelelően megváltoztatják a bevallott jövedelmüket, akkor az összes bevallott jövedelem 1,7 százalékkal nő, és ennek nyomán a munkavállalóktól származó adóbevételek 2,4 százalékkal nőnek, míg a munkáltatói járulékbefizetéseket is tartalmazó adóbevétel 2 százalékkal nő. Szintén nő az adózóknál maradó, vagyis a nettó jövedelem, 1,4 százalékkal. Ha esetleg lemondunk az adóbevételek növekedéséről, akkor a 30,3 százalékos kulcsot 27,8 százalékra mérsékelhetjük. Tisztán egykulcsos rendszer esetén, ami a minimálbér alatti jövedelmeket is megadóztatja, a szükséges kulcs 18,5 százalék. Az ekkora változáshoz tartozó viselkedési reakció hatására a teljes adóbevétel, a bevallott jövedelem és a nettó jövedelem is mintegy 4 százalékkal nő. Ha lemondunk a költségvetési többletbevételről, akkor az adókulcs 16 százalékra csökkenhető. (Bár felmerülhet, hogy ilyen nagyságú adócsökkentésnél nagyobb az adóérzékenység, a nemzetközi tapasztalatok ezt nem erősítik meg.) Ezek a hatások nem jelentéktelenek – a teljes bruttó jövedelem a GDP közel harmadát teszi ki -- de valószínűleg elmaradnak az egykulcsos adót támogatók várakozásaitól.

A jövedelmek növekedése elsősorban annak köszönhető, hogy a 2 millió  forint fölötti jövedelműek jó részénél csökkent a marginális adókulcs aminek hatására megnövelik a bevallott jövedelmüket, ezzel párhuzamosan az alacsonyabb jövedelemsávokban nem nőtt jelentősen a bevallott jövedelem.

Az átlagok kedvező alakulása azonban elfedi azt, hogy a reform igen eltérő módon érinti a különböző jövedelemcsoportokat, és ez a szempont sajnos ritkán és pontatlanul merül fel az adórendszerről szóló vitákban. Az újraelosztási hatások bemutatására az adózók jövedelmi tizedeiben az átlagos jövedelem változását ábrázoljuk (ez a kör nem tartalmazza azokat, akik nem fizetnek szja-t, pl. az inaktívak és a nyugdíjasok jelentős része!).

A legkisebb jövedelműeknél (alsó 30 százalék) javulást figyelhetünk meg, a viselkedési hatástól függetlenül: ez az éves minimálbérnek megfelelő jövedelem adómentessé tételéből következik, ami általánosabb, mint a jelenlegi adójóváírás. A nagy vesztesek középen találhatók, ott ugyanis jelentősen nő az átlagos adókulcs. Érdemes azt is megfigyelni, hogy a 8. jövedelmi tizedben a viselkedési reakció nélküli veszteséget nullára változtatja a bevallott jövedelem növekedése, a legjelentősebb ilyen különbséget azonban a 9. tizedben kapjuk. Vagyis egy kb. 30 százalékos egykulcsos szja bevezetése jövedelmet csoportosítana át a közepes jövedelműektől (775 ezer és 2,45 millió  forint nettó éves jövedelem közöttiek) a náluk szegényebb és gazdagabb adófizetőkhöz.

Összefoglalásként az mondható el, hogy célszerű minél szélesebb adóalapra minél alacsonyabb marginális adókulcsot kivetni, függetlenül attól, hogy az adórendszer egy vagy több kulcsot tartalmaz. Ezért az adórendszer nem a kulcsok számának a csökkentésével tehető hatékonyabbá, hanem a kivételek, kedvezmények, legális kiskapuk megszüntetésével, vagyis az átláthatóság növelésével. Egy átlátható, egyszerű adórendszerben a bevallások ellenőrzése is egyszerűbb, és ezért olcsóbb is.

A magasabb jövedelműeknél megfigyelt magasabb adóérzékenység miatt megfontolandó, hogy a marginális adókulcs a jövedelem szerint akár még csökkenjen is, és a rendszer progresszivitását egy kellően magas adómentes sávval biztosítsuk (ekkor ugyanis az átlagos adókulcsok a jövedelemmel növekszenek). Így a magas jövedelműektől úgy tudunk átlagban több jövedelmet elvonni, hogy közben minél kevésbé fogjuk vissza jövedelemtermelő aktivitásukat.

Mindenekelőtt azonban arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy felelőtlenség az adórendszer átalakításáról a nélkül vitatkozni, hogy tisztában lennénk az alapvető hatásokkal, és azok nagyságrendjével. Az adórendszerre adott viselkedési hatások alapvetően módosítják az egyes reformok költségvetési hatásait, míg az ezek mögött meghúzódó, részletes újraelosztási hatások megmutatják, hogy mely társadalmi csoportok lennének az egyes reformok nyertesei és vesztesei.

Egy hipotetikus, egyszerű, egykulcsos szja-rendszerre vonatkozó számítás azt mutatja, hogy a költségvetés egyensúlyának fenntartása mellett, ami elmaradhatatlan elvárás a mai körülmények között, a munkakínálati oldali viselkedési reakciókat is figyelembe véve kb. 27,8-30 százalékos egykulcsos szja lenne bevezethető, ami lényegesen magasabb a mások által felvázolt javaslatoknál. Ennek egyik oka, hogy rendszerünk megtartotta a minimálbér adómentességét, az alacsony jövedelmű rétegek pozíciójának védelmében. Ám még egy ekkora kulccsal bíró egykulcsos rendszer is annyira magas extra terheket róna a közepes jövedelmű adózókra, hogy kétséges a bevezethetősége. Egy ennél alacsonyabb egykulcsos adórendszer terhét vagy a szegényebbeknek kellene viselnie, vagy a bevételek csökkenésével járna, amit csak a kiadások csökkentésével lehetne ellensúlyozni.

Számításaink a lehetséges viselkedési reakciók közül azonban egyáltalán nem tartalmazzák a vállalatok munkaerő iránti keresletének a változását, és a munkapiaci aktivitás várható növekedését is csak részben. Bár azok figyelembevétele mindenképpen alacsonyabb adókulcsokat eredményezne, nagyságrendjükről nincs megbízható információnk. Lehet, hogy akkorák, amik a felmerülő reformjavaslatokban szereplő adókulcsokat realitássá teszik – ám azok alátámasztásához akkor a vizsgálatunkhoz hasonló mélységű eredményekre van szükség. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.

A tanulmány teljes szövege PDF-formátumban itt érhető el >>

(A szerzők közgazdászok)