Ez a díj a magyar népzenére irányíthatja a figyelmet világszerte, ezért különösen örülünk neki - mondta Hamar Dániel lapunknak, miután kiderült: együttese, a Muzsikás kapja meg idén a legnagyobb világzenei szakvásár, a Womex díját.
Muzsikás: világszám
A World Music Expót, vagyis a Világzenei Vásárt tíz éve rendezik meg mindig más-más európai nagyvárosban. Idén őszszel Sevillában mutatkozik be több mint ötszáz, világzenével foglalkozó szakmai szervezet, kiadó, koncertszervező. A cégek természetesen jóval több előadót, együttest képviselnek, akiknek ezen a szakvásáron (is) próbálnak ismertséget, lemezszerződést, fellépési lehetőséget szerezni. Vagyis nem túlzás azt állítani, hogy arra a néhány napra egy helyen gyűlik össze mindenki, aki a világzenében számít.
A szakvásár minden évben egyetlen díjat oszt ki: a zsűri a zenei kiválóságot, a társadalmi hatékonyságot, a kereskedelmi sikert, a politikai mondanivalót vagy az életművet figyelembe véve választ ki egy-egy előadót, szervezetet, intézményt. Idén először kivételt tettek és dupláztak: a Muzsikás mellett a finn Sibelius Akadémia Népzenei Tagozatának munkáját is elismerték.
A magyar zenekar díja azért is különleges, mert a vásár tízéves történetében még nem kapta meg európai előadó a szobrot, amely egy ősi, hatezer éves anyaistennőt ábrázol, jelképezve a zenei kreativitást, termékenységet. A Muzsikás tagjai november másodikán, nagyszabású ünnepségen vehetik át a szobrocskát, és ebből az alkalomból egy koncertre is felkérték őket. Más "kézzel fogható" díjazásról nem tudnak a tagok, de Hamar Dániel zenekarvezető szerint ennél jóval nagyobb lehet az elismerés hozadéka.
- Ez a díj nemcsak a Muzsikás, hanem a magyar népzene elismerése is - mondja Hamar. - Segíthet abban, hogy a nemzetközi figyelem a magyar népzenére irányuljon. Néhány éve, amikor egy előadó kapcsán felfigyelt a világ az ír népzenére, hamarosan szinte a semmiből ír zenét játszó együttesek tömege bukkant fel. A magyar népzene még nem volt "divatos", mint az ír vagy a latin, de úgy vélem, most akár ez is bekövetkezhet.
Hozzáteszi: amikor 35 éve elkezdtek autentikus módon magyar népzenét játszani, fel sem merült bennük, hogy valaha is egy-kétszáz főnél népesebb közönségnek játszanak majd. De aztán rá kellett jönniük, hogy erre a műfajra Kodály, Bartók nyomán sokan kíváncsiak szerte a világban, és szerencsére értik is. Ráadásul egyre nagyobb az igény, a népzenék ugyanis őszinte, tiszta, mesterkéltség nélküli muzsikák, amelyek nem az üzlet miatt léteznek, hanem azért, mert az embereknek szükségük van a segítségükkel megélhető érzelmekre, érzésekre. Ennek ellenére sok munkájuk fekszik abban, hogy elérték: az elmúlt években népzenei, illetve a népzenét a klasszikus muzsikával ötvöző programjaikkal visszatérő vendégei lettek a világ leghíresebb koncerttermeinek. Ezt a mostani díjat sem a közelmúlt valamely kiemelkedő előadásáért kapták (bár nemrég egyetlen nem britként léptek fel a BBC Proms fesztiválon), hanem az elmúlt évek sikereiért, eddigi munkájukért. Ez derül ki a honlapon olvasható méltatásból is, amelynek szerzője, a neves producer, Joe Boyd többek között azt írja: a Muzsikás helyezte el a magyar népzenét a nemzetközi térképen.