A kézilabda- és a vízilabda-mérkőzéseknek otthont adó sportcentrum bejáratától a térképek szerint legfeljebb 500 métert kell gyalogolni, az olimpiai önkéntesek viszont helyismeret hiányában gyakran a távolabbi bejáratok felé terelik az embereket.

Minden bejáraton más-más engedéllyel lehet belépni, az ellenőrzőpontoknál még a hátizsákkal érkezőknek is külön sorba kell állniuk. A szurkolók többsége egyetért azzal, hogy a biztonság érdekében szükség van a szigorú ellenőrzésre, azt viszont már kevésbé értik, hogy a csapatokba tömörülő önkéntesek miért nem tudják megmondani, mi merre található.

Úgy tűnik, a lelkes helyi segítők még a jegyek hátuljára nyomtatott szabályzatot sem olvasták, amely szerint a lelátókra legfeljebb 1x2 méteres zászló vihető be, mert a nézőktől először minden nagyobb lobogót el akartak venni. A félreértések tisztázása után végül a tiltólistán nem szereplő tárgyakat beengedték.

A főváros különböző pontjain található helyszínek taxival és buszokkal is könnyen elérhetők, az olimpiai metróvonal melletti központi létesítményekbe viszont már nem ilyen egyszerű a bejutás. A korábbi tájékoztatók és a térképek szerint a belépőjeggyel rendelkezők az olimpiai metróval is közlekedhetnek. A valóságban viszont a teniszpályákhoz is csak buszokkal lehet eljutni, ami a hétvégén még közel másfél órás utat jelentett.

(MTI)