Noha 15 év alatt masszív stáb állt fel a huszonévesek gründolta egykori filléres altertábor mögé, a mára messze a határokon túl is ismertté vált, itthon viszont a rajongás mellett egyre gyakrabban kritizált Szigetet mégis egyetlen arccal azonosítják: Gerendai Károlyéval.
Mr. Sziget
Három nappal a mínusz egyedik előtt, teherautók és félig kész színpadok között sikertelenül próbálunk egy fotó kedvéért kiülni valahova a Hajógyári-szigeten, úgyhogy a Sziget-iroda udvarán kötünk ki. Gerendai Károly lecsap az öngyújtóinkra, cserébe italokat hoz - így derül ki, hogy nem tudja, a saját büféjében árulnak-e sört.
Elég furán hangzik, hogy fesztiválszervezőként absztinens vagy. Valószínűleg egyedül te láttad hajnali kettőkor józanul a Szigetet, hogy néz ki olyankor?
Szerintem olyankor sem vészes. Inkább akkor ijesztő látvány egy kicsit, amikor elmennek aludni az emberek, és ott marad utánuk a szemét. Aztán reggelre eltüntetjük, hogy mire felkelnek, kezdődhessen minden elölről. A Sziget igazi hangulata viszont épp az éjszakai órákra áll be: igazi pezsgés van, a sok kis helyen mindenütt történik valami, amiről nem jó lemaradni.
Te ezt élvezed vagy ellenőrzöd? Mennyire érzel kényszert, hogy mindent kézben tarts?
Az elején még frászom volt attól, hogy mi lesz, ha elengedem a dolgokat, aztán rájöttem, hogy működnek azok nélkülem is. Még mindig belekotnyeleskedő típus vagyok, de azzal vigasztalom magam, az én dolgom nem az, hogy létrejöjjön a Sziget, hanem kontrollálni, hogy milyen lesz - hiszen mégiscsak az én gyerekem. A végén nekem kell odaállni, és az arcomat adni hozzá. Igenis szeretném, hogy valamennyire az én értékrendemet is tükrözze.
Hogyan ellenőrzöd, hogy mit tükröz? Ismerősökön át, vagy figyeled, hogy mit írnak, beszélnek róla?
Nézem a fórumokat, vannak persze személyes visszajelzések is, és minden évben készíttetünk közvélemény-kutatásokat. Nyilván mást mondanak a valódi barátok, mást mondanak, akik tiszteletjegyet akarnak, és mást mondanak a kritikusok. A legelső Sziget az underground kultúra köré szerveződött, már ott is volt egy kis színház, egy kis mozi, de ez eléggé szűk merítés volt. Aztán másodjára egy kifejezetten mainstream lépést tettünk, azt mondtuk: ide nekünk az egyébként kissé kifakult Woodstock-szellemiség sztárjait. Ha volt mélypontja a Szigetnek programilag, akkor ez volt az, meg talán a következő év. Érdekes, ma sokan hangoztatják, hogy ezek voltak a hősidők, amikor még a kultúráról szólt a Sziget és jó programok voltak. Utána jött az, amire lehetne mondani azt is, hogy ciki, de tudatosan tettük bele: a Táncdalfesztivál. Ez is a hajnali Sziget-sétáim eredménye, az egyik kocsmában láttam, hogy az asztalon üvöltve táncolnak az emberek Soltész Rezsőre. Akkor azt gondoltam, ha ez ebben a közegben is így működik, akkor csináljuk meg élőben is, hiszen mibe kerül a Soltész Rezsőt idehívni?
Előszeretettel mondják, hogy ez már gagyi, miközben a Szigeten minden kulturális műfaj megjelent és komoly szerephez jutott. A másik vád az, hogy nekünk már csak a pénz számít. Ha így lenne, akkor lassan már nem lenne más, csak Nagyszínpad, hiszen csak az működne önállóan üzletileg. A legutóbbi kutatásban pedig az jött ki, hogy az általános vélemény szerint drága a Sziget, hogy mi már a külföldieknek csináljuk, azért vannak ennyire elszállva az árak. Ilyenkor komolyan nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Egyrészt a vendéglátás árai az ifjúsági szórakozóhelyek átlag árszintjén maradnak, másrészt már egyetlen sztár koncertjére is kétszer annyiba kerülnek a jegyek az Arénában, mint a Szigeten egy napra, ahol nem egy koncertet kap valaki, hanem egy csomó mindent. Az európai fesztiválok átlagára dupla ennyi.
A szellemiség jócskán megváltozott a kezdetekhez képest. Mások jöttek el, nyilván vannak, akik visszasírják, és feltehetőleg éppen ők drágállják is.
Szerintem egy dologban volt szerethetőbb a kezdetekkor a fesztivál: családiasabb volt. Ez nyilván nagyon fontos érték. Persze akkor még sokkal kevesebben voltak, és alapvetően hasonló emberek jártak csak ide, ma meg már mindenfélék. De ennek a közönségnek éppen, hogy érték kellene, hogy legyen az, hogy nagyon sokféle emberrel találkozhat, hiszen a Szigeten - ellentétben a külvilággal - attól még, hogy valaki másra szavaz, más zenét szeret, vagy máshogy öltözik, nem ellenség.
És miért lett két nappal rövidebb a Sziget?
Ma a gazdasági környezet nem ideális Magyarországon arra, hogy egyre több pénze legyen a fiataloknak szórakozni, tehát el kellett döntenünk, hogy a jegyárakat emeljük-e tovább, vagy a kiadásokat csökkentjük. Két út van: az egyik, hogy csinálunk hét napot, csak rosszabbat, ami szerintem a halál lenne, vagy jobbat csinálunk, de kevesebb nap alatt. Most ezt a döntést hoztuk.
A Balatonsoundról
Csináltunk egy Balaton Sound nevű rendezvényt, ahol a helyszínen 9000 forintba került volna a napijegy, de elővételben minden jegy elfogyott és 25 ezer forintot kínálgattak darabjáért, csak hogy bejussanak, úgy, hogy sokkal gyengébb volt a programkínálat, mint itt. Ráadásul azon anyáztak, hogy miért adtuk el az olcsóbb 7000 forintos elővételi áron az összes jegyet, miért nem tettünk félre a drágábból a helyszínre, és hogy persze azért csináltuk mindezt, mert így nagyobbat kaszálunk. Ha ez a baromság el tud terjedni, akkor persze a Szigetnél is normális, hogy drágának tartják.
Ha már Balaton Sound, hol született az ötlet: egy kockás papíron, egy szívben vagy egy fejben?
A kollégák nagyon erőltették, hogy mi is csináljunk valamit a Balatonnál, én meg mondtam, hogy szerintem nekünk nincs szükségünk több rendezvényre, így is épp elég bajunk van. Másrészt nem hiszek abban, hogy még egy fesztivált kéne csinálni, ami ugyanolyan, mint a többi. Akkor mondták, hogy legyen elektronikus zene, amit személy szerint eléggé rühellek, így mondtam, hogy ez annyira nekem nem vágyam, de egy dolgot el tudnék képzelni: ha csinálnánk egy teljesen máshova pozicionált rendezvényt. Ez egy kísérlet volt, és tavaly úgy tűnt, bejött, de arra mi sem gondoltunk, hogy a második évben már az összes jegyet elővételben eladjuk. Amiben csak az a szomorú, hogy mindenhol megkaptuk azt, hogy a Balaton Sound mennyivel jobb fesztivál, mert ott sokkal jobbak a szolgáltatások, mint a Szigeten - miközben az van, hogy már majdnem olyan jó színvonalat tudott felvonultatni, mint a Sziget.
Eddig igyekeztünk vállalható kompromisszumokat kötni, soha nem elkurvulni. Vannak más cégeim is - van, ami szerelemgyerek és van, ami pénzkereset. Kevesen tudják például, hogy van valami bútorgyárban is részesedésem, de soha életemben nem jártam a közelében sem, mert annyira nem érdekel. A Sziget messze több a mi életünkben, mint egy vállalkozás.
A rövidítéshez semmi köze nem volt annak, hogy minden évben meccsezni kell a környező önkormányzatokkal?
De. Azt gondoltuk, hogy ez egyben jó gesztus a környék felé is. Az újpesti polgármester azt követeli a bírósági perben, hogy este tíztől ne legyenek egyáltalán programok, ami körülbelül annyit jelent, hogy ne legyen Sziget. Még mindig nem született ítélet, de reméljük, előbb-utóbb fog, és nekünk kedvez. Elég fura, hogy azt állítja a IV. kerületi önkormányzat, hogy nem tud tőlünk aludni a lakosság, miközben a IV. kerületi emberek nem így látják. Mindenesetre senkit sem szeretnénk zavarni, és talán pozitív üzenet lehet, ha rövidítünk a Sziget éjszaka is működő napjainak hosszán, mert a plusz két napon még nincs fesztivál. Csak a Nagyszínpad működik, és az este tizenegykor véget ér.
Említetted a Táncdalfesztivált, vagy az idén például betoltatok punkzenekarokat is a Nagyszínpadra. A Sziget követi az ízlést, vagy nevel és trendeket formál?
Is-is. Nem tudsz elmenni valamelyik irányba: ha sikeres rendezvényt akarsz, ki kell szolgálni a tömegízlést, ha pedig azt akarod, hogy jó érzésed is legyen tőle, akkor bele kell vinni azokat a tendenciákat, amivel neveled az embereket. Van egy alapproblémánk a magyar közízléssel - ami nézőpont kérdése -, mennyire progresszív. A romániai átlagízléshez képest, ezt látom a Félsziget kapcsán is, egész jól állunk. A világ fejlettebb részeihez képest meg erősen le vagyunk maradva. Ebben elsősorban a média a hibás, de a rockipar művelői is erősen benne vannak, végül is, rajtunk is múlott a közízlés - most együtt kell vele élnünk. Ha megveszünk Nyugat-Európában népszerű előadókat, akikre várhatóan idejönnek az ottani fiatalok, azzal a tudattal tesszük, hogy Magyarországon jó eséllyel nem lesz közönségsiker. Ha viszont azt akarjuk, hogy jöjjenek el a magyarok, azokat is mellé kell tenni, akik nem nagyon cikik még Nyugaton és ismertek itthon. Ebből áll össze a végén egy szerintem vállalható egyveleg, amire mindkettő igaz: nevel is, mert egy csomó magyar fiatal most hall majd először mondjuk a MGMT-ről vagy a Wombatsról, másik oldalról meg egy csomó nyugati fiatal értetlenül áll, hogy a Jamiroquai mit keres 2008-ban egy jelentős fesztivál Nagyszínpadán.
A te fennhatóságod eldönteni, ki jöhet?
Valamennyire igen.
Az akaratod ellenére el lehetne hozni valakit?
Nem és nem. Voltak már csúnya küzdelmeim, bizonyos dolgoknak keresztbefeküdtem. Pedig elhoztuk mi már a Boney M valamelyik klónját is, persze egyértelműen poénból. Szívesen elhozom akár a Karel Gottot is, mert azt gondolom, hogy még ezt is lehet a helyén kezelni. De azzal már bajom van, ha a kollégák azt erőltetik, hogy hívjuk el Alice Coopert, meg Bon Jovit vagy az Aerosmitht. Ráadásul nem személy szerint velük van bajom, csak rájuk nem lehetne azt mondani, hogy viccből jöttek ide. Viszont, ha 2008-ban komolyan gondoljuk, hogy elhozzuk őket, akkor sírva fakadok. Persze ez is viszonylagos, mert például a Sex Pistolst én is támogattam. Előfordult néha, hogy belecsempésztem a programba olyan előadókat, akikre azt mondtam, ez magamnak is egy kis ajándék. Akiken én felnőttem, David Bowie, Lou Reed, Patti Smith, Iggy Pop, Nick Cave, valahogy mind voltak már a Szigeten...
Említetted a külföldieket. Hol van az optimális arány, ahol a részeg angol csajok árnyékában a magyarok még el tudnak menni a színházsátorba?
Ha megnézed, egyrészt a részeg angol csajok is el tudnak menni a színházsátorba, mert már az a program is nemzetközi. Másrészt a költségek folyamatos növekedése miatt be kell állítani azt a szintet, hogy stabilan megteljen a fesztivál, és megfizessék, amibe kerül. Az időjárási bizonytalanságok miatt az előre eladott hetijegyek a tervezhetőbb forrás, ezért már az idén is növeltük a sátorozós befogadóképességet, hogy annyi ember férjen be, amennyit be szeretnénk engedni. Hetijegyeket viszont főleg a külföldiek vásárolnak, és itthon a piac a következő években sem fog bővülni. Az ideális arány a fele-fele lenne. Most még a magyarok vannak többen, de ez az arány csak estére áll be: ha kijössz kora délután, még több a külföldi, mert a hetijegyesek 70 százaléka az. Éjszakára pedig már átfordul kétharmadegyharmadra, mert a napijegyesek 90 százaléka magyar.
Mi lesz a Hajógyári-szigeten zajló építkezéssel, nem kell miatta költöznie a fesztiválnak?
Nem, ott szállodákat építenek, kaszinót és konferencia-központot, és ez csak a hajógyár területét érinti, minket nem. A kaszinó tud majd működni a Sziget mellett is, a szállodákat pedig a fesztivál alatt pont én fogom kibérelni a fellépőknek: ha helyben el tudom szállásolni őket, az nekem és a működtetőknek is jó. Azon meg eléggé ki lennék akadva, hogyha a fellépőink panaszkodnának a zajra a fesztivál alatt. Az én problémám az, hogy annyira irracionálisan működik az országban minden, hogy kiszámíthatatlan, nem arat-e valaki egyszer sikert a Sziget elleni támadásokkal. Ha azt olvasnám, hogy a riói karnevált ki akarják csinálni a rióiak, azt mondanám, szerencsétlen hülye rióiak. Van nálunk végre valami, ami működik, szórakoztat egy csomó fiatalt és idejön érte sok turista is, bevételt termel az országnak, ráadásul nem kér hozzá állami segítséget, mégis minden hónapban olvashatod, hogy éppen ki, miért akarja kicsinálni.
Ezt leszámítva akármeddig mehet a szekér, csak arra kell odafigyelni, hogy ne menjünk szembe a trendekkel, ne csináljunk olyan butaságot, amivel tönkretennénk a fesztivál image-ét. De ez már rajtunk múlik - ha nem bolondulunk meg, miért tennénk ilyet?
