A negyvenhét éves Gansükh és aktatáskája elválaszthatatlanok. Hivatalos iratait, meg az általa írt verseket hordja magával, azonkívül a sámánszertartáshoz szükséges eszközöket, és azt a negyvenegy darab követ, amelyből jósolni szokott. A táska egyszersmind jelkép: a darhat törzsből való férfi egyik lába még a múltban, a másik már a jövőbe lép.

Füredi Zoltán antropológus-filmrendező, aki a mongol nyelvből szerzett bölcsészdiplomát, azt a történelmi pillanatot "kapta el" kamerájával Mongóliában, amikor az átalakulás még éppen csak elkezdődött, de máris súlyos ellentmondásokkal terhes. - Még nem épültek ki, nem szilárdultak meg az új intézmények, miután a régiek lebomlottak, ezért sokkal nyíltabban látszanak az emberi és társadalmi viszonyok, problémák, mint például nálunk - magyarázza.

Útjai során tizenöt éve ismerkedett meg Gansükhkel. A férfi eredetileg állattenyésztő volt, mint a mongolok többsége. Egy völgyben élt 100 kilométerre Mörön megyeközponttól (650 kilométerre a fővárostól, Ulánbátortól). Aztán különös dolog történt vele: "meghalt" majd "föltámadt". Állítólag élettársa mérgezte meg, rokonai már a temetését intézték, amikor hirtelen föléledt és kefirt kért enni. A kórházban gyomorrákot állapítottak meg, de ebből csodával határos módon kigyógyult. Mindezt jelnek tekintette, hogy a szellemek közelebbi kapcsolatba akarnak kerülni vele. Sámán lett, szellemidéző, és a jövendőmondást is kitanulta.

Gyakran előfordul, hogy Ulánbátorban, ahol az év egy részét tölti Gansükh, négy-öt "ügyfelet" is fogad naponta, ami - figyelembe véve, hogy egy-egy sámánszertartás két óráig is eltart - komoly teljesítmény, kemény munka. Tisztes fizetség jár érte. A magyar rendező meséli, főként betegség vagy balszerencse elhárítása miatt fordulnak sámántudományához. Jósként viszont leggyakrabban karrierkérdésekben ad tanácsot: szabad-e valamilyen üzletbe belevágni, bízhat-e a fiúban a szerelmes lány hosszú távon és így tovább.

A férfi utóbb Ulánbátoron kívül, Mörönben rendezkedett be. Már nem bajlódik állatokkal, viszont próbálkozik a politikával. Úgy véli, a mongoloknak életformaváltásra van szükségük, amihez elsősorban az oktatást kellene megszervezni: a nomadizálásról a takarmányozó állattartásra kell átállni. Ez egyet jelent a növénytermesztéssel, amit eddig csak a szövetkezetekben végeztek. Ám azok szétestek a szovjet rendszer összeomlásakor. Pang a feldolgozóipar is (például a bőrgyártás), mert az állatokat főként helyben vásárolják föl és viszik ki jobbára külföldi (kínai) kereskedők. Helyi feldolgozóipar kellene. A súlyos gazdasági problémákon enyhítene a bányászat (arany- és érckitermelés) fölfutása, de a külföldi koncessziósok gyakran rablógazdálkodást folytatnak a természettel. Gansükh képviselőjelölti programja ezekre a kérdésekre keres a hagyományt és a modernizációt egyaránt szolgáló megoldásokat.

Hiába gondolkodik átfogóan, és hiába a jóstehetsége, gyenge eredményt ért el választókörzetében (ahol egyébként nem volt visszhangja az ulánbátori zavargásoknak). - Nagy pénzeket mozgattak meg ellenfelei a választási kampányban, neki csak az egyik újság egyetlen számára és egy kis szórólapra futotta - magyarázza a vereséget Füredi, aki "megfigyelő kamerával" követte a jelöltet életének helyszínein.

Várhatóan novemberre készül el a Belépő a Mennyországba munkacímű dokumentumfilm. A lengyel gyártópartner, a Koncept Media már kapott hozzá pénzt a lengyel filmintézettől. Itthon a magyar fél, az Inforg Stúdió csak koprodukciós hozzájárulásban bízhat, mert "nem magyar témájú" dokut önállóan nem szoktak támogatni. Pedig csak látszólag távoli Gansükh esete. Ha jobban a mélyére nézünk, rólunk is szól.