Krk 38 kilométer hosszú, területe pedig 405,78 négyzetkilométernyi. A szomszédos Cresszel egyforma nagyságú - a két sziget hajdani osztrák földmérők slendriánsága miatt csatázik régóta négyzetcentiken.
Nyitott kapuk Aranyszigete
Történt ugyanis, hogy a horvát Kvarnerhez tartozó szigetek 1817 és 1823 közötti első nagy felmérésénél a Vransko-tó vízfelületét nem számolták hozzá Cres területéhez, Krkhez azonban hozzácsapták a Soline-öböl vizét is.
Akkoriban osztrák uralom alatt állt ez a rész, az adókat pedig terület alapján szabták ki. Így Krk a bécsi földmérők tévedése miatt átmenetileg rosszabbul járt, hiszen többet fizethetett, viszont máig őrzi a "legnagyobb" címet.
Nevét egyébként a rómaiaktól kapta még a negyedik században, akik a korabeli feliratok szerint három szóval illették legfőbb kikötőjét: Splendidissima civitas Curictarum.
A XV. századi falakkal körbevett Krk városkapuja eredetileg közvetlenül az Adria partján állt, ma egy szép park választja el a tengertől.
A helybeliek úgy tartják, hogy aki ellátogat hozzájuk, különleges útlevelet kap időutazáshoz, hiszen a szűk sikátorokban kószálva olykor századokat is vált az ember, amikor befordul az egyik utcából a másikba.
Minden olyan utca vezet valahova - a legtöbbjük persze az óvárost átszelő főbb utakba torkollik be -, amelynek a közepén kőből kirakott vonal látható. Azon, amelyiken nincs ilyen, csak akkor induljunk el, ha valakinek az udvarába, kertjébe szeretnénk belesni.
A rómaiak a kővonallal különböztették meg ugyanis a bárki által használható, azaz nyilvános, illetve magánutakat. Eltévedni azonban már csak azért is érdemes egy kicsit, mert így megbizonyosodhatunk arról, hogy Krken szó szerint nyitott kapukkal várnak mindenkit. A helyi szokások szerint ugyanis nyáron senki nem zárja be az ajtaját.
Hívás nélkül belépni viszont komoly illetlenség, ha pedig olyan munkában vagy családi beszélgetésben találjuk a lakókat, ami miatt nem tudnak odafigyelni ránk, jobb csendben visszafordulni.
A helyiek többsége egyébként szívesen látja, sőt általában még kávéra is meginvitálja a kíváncsiskodókat. Úgy tekintik, hogy a városuk nyáron egy különleges színház, ahol a turista szíve, joga dönteni: csak néző marad, vagy részt vesz egy kicsit a játékban, azaz érdekli az is, mi történik a kulisszák mögött.
A rómaiak által Aranyszigetnek hívott Krken került elő egyébként a horvát nyelv legrégebbi emléke. A több mint 900 éves baskai kőtábla glagolita betűkkel íródott.
Ez a negyven önálló és egy kiegészítő jelből álló szláv ábécé a klasszikus görögből származó bizánci írást vette alapul, és egészen a XX. század elejéig használták Horvátországban. A horvát katolikus papokról - glagoljasi - nevezték el, akik viszont a beszél, glagoljati igéből nyerték a nevüket.
(A bizánci egyház területén törekvés volt arra, hogy ne csak görög anyanyelvűeknek hirdessenek görögül igét, hanem minden néphez a saját nyelvén jusson el a szertartások szövege. Ezért jött létre a glagolita ábécé.)
Az utolsó ember, aki beszélte, szintén Krk szigetén élt, ám mire egy olasz profeszszor (Matteo Barteli) meglátogatta, már félig süket volt, és csupán egyetlen foga maradt.
Így meglehetősen nehéz volt pontos kiejtéssel begyűjteni Tuone Udaina Burburtól - nevének utolsó tagja a foglalkozására utal: borbélyként dolgozott - azokat a dalmát szavakat, amelyeket a szülei még sokszor használtak, ám ő maga életének utolsó 20 évében már senkivel nem tudott gyakorolni.
A régi dalmát beszéd a XVI. században kezdett elfelejtődni és keveredni például olasz szavakkal, néhány igen régi kifejezést azonban még ma is használnak a szigeten, például gustirna (ciszterna), kapula (vöröshagyma).
Az olasz nyelvész 1897-ben készített 2800 szavas feljegyzése, amit németre is lefordított, a XIX. század végéig maradt fenn. Az eredeti kéziratnak aztán nyoma veszett.
Tuone Udaina Burbur halálát pedig egy taposóakna okozta egy évvel később, 1898-ban - az olaszok, osztrákok, franciák uralta békebeli Aranysziget modern kori története aztán sokféle viszállyal, háborúval folytatódott...
Krk-sziget egyik legkülönösebb növénye a kínai datolya, azaz jujuba, vagy a helyiek nyelvén zsizsula. Az Indiában, Kínában őshonos tüskés fát valószínűleg tengerészek hozták el a horvát szigetre. Bírja a hőingadozást, de az errefelé gyakori, nagyon erős északi szeleket (bóra) már nem, így kizárólag csak a krki városfalakon belül, védett helyen maradt meg. Csonthéjas magvai aszalás után datolyaszerű gyümölccsé ráncosodnak. Frissen rizzsel, kölessel főzik meg, vagy pörkölik, kandírozzák, de őrléssel liszt, illetve kenyér is készíthető belőle. Kérge, levelei a bennük lévő sok csersav miatt gyomorbántalmakra kiváló gyógyszer alapanyagául szolgálnak.
