Csorbult szélű csempe körben a falon, a mennyezetről hőelszívó kürtők nyújtóznak, a betonpadlón gépsorok rozsdás lábnyomai. Annak már vagy négy éve, hogy aranysárgára sült itt az utolsó kifli, és azóta is eltelt két év, hogy egy siófoki matematikus, Juhász László kultúrközpontot álmodott ide. De még mindig érezni az édeskés élesztőillat foszlányait.

- Nem eléggé gyűrött! - hallatszik a Lisztraktár feliratú terem irányából. A dagasztógép helyére került kivetítő filmkockáin Frank O. Gehry magyaráz izgatottan egy félkész papírmakett fölé hajolva. - Legyen inkább olyan, mint egy afrikai maszk - ad eligazítást kollégájának, aki újabb papírlapot szel, meggyűri, és hozzátapasztja a tákolmány falához.

A jelenetet O. Gehry egyik legjobb barátja, Sydney Pollack rendező rögzítette. Az életrajzi film következő képkockáján már egy autóban ülnek, az építész pedig kanadai gyerekkoráról mesél, amikor a nagymama zsákszám gyűjtötte a fűtéshez a gallyakat, amelyekből vasárnaponként egész városokat építettek fel együtt. Meséli, hogy kamionsofőrként kereste kenyerét, miközben arról álmodott, repülőgépet vezethet egyszer. Ehelyett megbukott a perspektíva kurzuson, majd esti iskolában kerámikusnak tanult, de onnan is eltanácsolták.

- Világhírű építész lesz - idézi a Pritzker-díjas építész mosolyogva egy grafológus jóslatát, aki gyerekkori rajzai láttán állította fel a diagnózist. S nem tévedett. Ennek bizonyítékai népesítik be a siófoki kiállítócsarnokot. O. Gehry játékosan tekergő felületei, levegős terei, a fénnyel kokettáló óriás titánhasábjai: egy bátor elme monumentális víziói.

- Szoborszerű épületeiben egyesítette a képzőművészetet az építészettel. Azonnal jelképpé váló, organikus kreatúrái városokat rajzoltak fel a térképre - mondja a művészettörténész Sz. Szilágyi Gábor, a kiállítás kurátora, miközben ennek leghíresebb példáját, a bilbaói Guggenheim Múzeum merész fémkompozícióját vizsgáljuk.

A szinte egyetlen biztos vonallal megrajzolt vázlatok mellett ott sorakoznak a később megvalósult épületek fotói. A híres pop-art művésszel, Claes Oldengurggel együtt tervezett távcsőbejáratú irodakomplexum és az óriásbárkára emlékeztető Walt Disney-koncertterem Amerikából, a Ginger és Fred táncoló figurájából átértelmezett "Táncoló ház" Prágából, a spanyol szőlőültetvény kellős közepére biggyesztett fémmadárforma szálló.

- Miközben minden egyes munkája fékezhetetlen fantáziáját tanúsítja, hihetetlen alázattal vizsgálja a megrendelő igényeit, a környezet kultúráját - meséli Szilágyi. - Amikor nemrég Abu-Dzabinak tervezte a legújabb Guggenheim Múzeumot, elleste az ősi arab építészet trükkjeit, szélcsatornákat, szellőző kürtőket használt.

Mint a kurátor meséli, vele nem fordulhat elő az, ami Zaha Hadiddal történt nemrég Weil am Rheinben be sem költözhetett a tűzoltóság, annyira használhatatlannak bizonyult az öntörvényű sztár agyszüleménye. O. Gehry múzeumai, koncerttermei, irodaházai, kutatóintézetei negyven éve összetéveszthetetlenek: mindegyik más és mindegyik hasonló. Ahogy egy amerikai kritikus írta: épületei geometriai formákban megfogalmazott esszék.

- Miután Gehry világhírűvé vált, sorra időpontot kértek az építészek, foglalkozzam velük is - meséli a filmben Gehry pszichológusa. - De egyiküket sem vállaltam. Azt szerették volna, ha híres építészt faragok belőlük, de Gehry titkát nekem sem sikerült megfejteni.