Meg egy másikra, amelyik azt taglalta, miként nyernek háborúkat a katonai vezetők. Délután egykor Miami polgármesterét nem hallgattam meg, aki az amerikai nagyvárosok problémáiról és az elnökválasztásról értekezett. Mindez egy forró nyári napon, az uborkaszezon, az egyetemi vakáció és a törvényhozási szabadság kellős közepén történt, és csak azokat az eseményeket soroltam fel, amelyekre meghívót kaptam.

Washingtonban az év minden napján történik valami fontos, vagy legalább érdekes. Ősszel, télen és tavasszal persze még sokkal több, mint augusztusban. A világ és Amerika legfontosabb gondjairól, a megoldásokról szóló konferenciák, előadások és kerekasztal-beszélgetések zömét az "agytrösztök" szervezik - olyan kormányzati vagy független szervezetek, amelyekben szakértők írnak tanulmányokat, álláspontokat ütköztetnek, néha veszekednek, és általában mindenre van kész receptjük. Ugyanarra a problémára persze több, olykor egymást kizáró is. Vannak intézetek, amelyek tudatosan keresik a nyilvánosságot, mindenféle témákban szakértőket ajánlanak megszólaltatásra az újságíróknak. Mások a háttérbe húzódnak, és közvetlenül a politikai döntéshozók befolyásolására szakosodnak.

Az agytröszt angolul "think tank", ami egyenes fordításban "gondolattartály", ám az igazán pontos magyar kifejezés az "agytank" lenne. Ugyanis az ötvenes évekből származó elnevezés először a főként katonai, nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkozó intézetekre, jelesül a RAND Corporationre vonatkozott. A nyelv fintora, hogy a harckocsit feltaláló britek eredetileg a projekt álcázására hívták a fegyvert tanknak, vagyis "tartálynak". Most itt állunk egy többszörösen kicsavart, eredeti értelmétől megfosztott, majd azt visszakapott, ám később újra elveszítő szóval és egy fordítási dilemmával. A lényeg: a modern világban a tudás fegyver, akinek több van belőle, fölénybe kerül. Egyes források a Wellington herceg által Angliában, 1831-ben alapított Védelmi és Biztonsági Tanulmányok Királyi Egyesült Szolgálati Intézetét (RUSI) tartják a világ első agytrösztjének. Mások az 1884-ben a fokozatos társadalmi változások előmozdítására alapított brit Fabian Társaságot. Az egyik legrégebbi hasonló amerikai intézmény az 1916-ban indult Brookings Institution.

Az agytrösztök száma sokáig mérsékelt ütemben növekedett. Amerikában az első világháború után 21, a második világháború végén 55 létezett. Még 1960-ban is csak 98, a mai értelemben agytrösztnek tekinthető politikai kutatóintézetet írtak össze, ám ekkor robbanás történt. 1970-re 161, 1980-ra 324, 1990-re már 602 volt, most pedig több mint 1100 ilyen intézményt tartanak nyilván, úgyhogy már a lajstromozásuk és rendszerezésük is egyetemi dolgozatok témája lett. Az iparág valóságos virágkorát éli: mindenfelől dől bele a pénz. A Zbigniew Brzezinski nevével fémjelzett Stratégiai és Nemzet-közi Tanulmányok Központja (CSIS), amely az ezredfordulón kis híján csődbe ment, tavaly 33 millió dollárért vett meg egy üres telket a Massachusetts Avenue-n, ahová új székházat épít. A New York-i székhelyű Külpolitikai Tanács (CFR) 60 millió dollárt költ új washingtoni irodaépületére, az USA Békeintézete (USIP) 180 millióért emel új acél-üveg palotát. A Brookings 18 és fél millióért terjeszkedik: megvette a vele szemben lévő épületet. Az International Herald Tribune három okkal magyarázza a külpolitikai intézetekre hulló dolláresőt: a Wall Street, azaz a pénzügyi világ felfedezte magának a politikakutatást, márpedig az ő szemszögükből ezek még mindig csak fillérek, Amerika a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után rájött, hogy jobban kell figyelnie a nemzetközi folyamatokra, illetve a Bush-kormányzattal szemben érzett düh adakozásra késztetett egy sor gazdag embert, köztük például Soros Györgyöt. - Bush elnök ártott a világnak, de használ a mi bizniszünknek - fogalmazott a lapnak John Podesta, a Központ az Amerikai Haladásért igazgatója. Egy tavalyi tanulmány szerint 78 amerikai agytröszt éves költségvetése haladja meg a tízmillió dollárt.

A washingtoni Dupont Circle-től a főpályaudvar, a Union Station felé indulva néhány sarkon belül ott sorakoznak a mezőny legillusztrisabb tagjai. Elsőként a Carnegie Békealapítvány, amely egyelőre a CFR fővárosi irodájának is otthont ad. Mellette a Brookings, aztán a Peter G. Peterson Nemzetközi Közgazdasági Intézet (IIE), a Johns Hopkins Egyetemhez tartozó Paul H. Nitze Felsőfokú Nemzetközi Tanulmányok Iskolája (SAIS), amelynek itt egyszerre két intézete is van, a külpolitikai és a transzatlanti kapcsolatokkal foglalkozó. A 18. Utcán a Connecticut Sugárút felé indulva pillanatok alatt elérünk a neokonzervatív Amerikai Vállalkozás Intézethez (American Enterprise Institute - AEI) és az Európába már nem is nagyon sugárzó Szabad Európa Rádióhoz. Ha a Massachusetts sugárúton sétálunk tovább, előbb-utóbb feltűnik a libertariánus Cato Institute, majd a konzervatív Heritage (Örökség) Alapítvány.

Az agytrösztök több szempont szerint oszthatók kategóriákra, például van pár tucat kormányzati kutatóközpont, zömük a Pentagon égisze alatt. A többiek egy része, mint például a SAIS, egyetemekhez kapcsolódik, és oktatással is foglalkozik. Megint mások multinacionális cégeknek adnak tanácsokat, és ebből tartják el magukat. A RAND Corporationt például eredetileg a Douglas Aircraft nevű repülőgépgyártó hozta létre, fantázianevének megfejtése "Research and Development", azaz kutatás és fejlesztés.

A rendszer bírálói, például a fogyasztóvédő Ralph Nader szerint a kutatók nem nagyon tudják kivédeni a finanszírozóktól érkező nyomást, és gyakorlatilag olyan eredményt szállítanak, amilyet megrendelnek tőlük. Agytrösztökben dolgozó amerikaiak nekem mást mondtak: elismerték, hogy a tanulmányok szerzői nem függetleníthetik magukat teljesen az intézetüket eltartó anyagi forrásoktól, ám egyrészt sokféle agyközpont van, mindenki talál az ideológiai és tudományos nézeteinek megfelelőt, másrészt a "megrendelés" szinte sosem direkt, a vélemények ütköztethetők - éppen ez a rendszer egyik értelme -, és a legrosszabb esetekben is legfeljebb egyfajta öncenzúrát lehet tapasztalni.

Más kérdés, hogy néha lobbiérdekek álcázására vagy az adómentesség kedvéért hoznak létre álagytrösztöket, amelyek aztán tudománynak maszkírozott PR-tevékenységet folytatnak. A dohányipar például a 90-es évek közepén megalapította a Koalíció a Józan Tudomány Előmozdítására nevű intézetet, amelynek a másodlagos dohányzás és a rák közötti kapcsolat tagadása volt a fő tevékenysége. Az elvben tudománypolitikával foglalkozó, seattle-i központú Discovery Institute az utóbbi években a vallásos kreacionizmus modern formáját, az intelligens tervezést próbálja "eladni" az amerikaiaknak.

A komoly agytrösztök között többségben vannak (és több pénzzel rendelkeznek) a konzervatívok, de szép számmal vannak liberálisak, libertariánusok és centristák is. Legtöbbjük (48 százalék) foglalkozik a gazdasággal, ezt az egészségügy (37), az általános és középfokú oktatás (29), a környezetvédelem (27), a külpolitika (26) és az amerikai pártpolitika (25) követi. Az intézetek nemcsak elméleti munícióval, hanem káderekkel is ellátják a kormányzatot. Ebből a közegből - pontosabban a SAIS éléről - érkezett a Pentagonba Paul Wolfowitz, az iraki háború egyik atyja, aki később a Világbank éléről is távozni kényszerült. Ha Barack Obama nyeri a választást, jó eséllyel komoly kormányzati poszt várhatja a Brookingsban dolgozó Philip Gordont, aki most az elnökjelölt Európa-szakértőinek munkacsoportját vezeti. Obama orosz munkacsoportját a washingtoni Carnegie és ugyanakkor a kaliforniai Hoover Intézet szakértője, Michael McFaul irányítja.

Charles Gati politológus, aki a 90-es években a külügyminisztériumban is megfordult, most pedig a SAIS vezető Közép-Európa-szakértője és az orosz tanszék vezetője, tapasztalatból mondja, hogy a kormányzati munkahelyen nincs idő a szaksajtót olvasgatni. Oda már "kész", megalapozott tudással rendelkező emberek kellenek. Ezek egyrészt az agytrösztökben nőnek föl, másrészt ide vonulhatnak vissza töltekezni, illetve kivárni, amíg a politikai szerencse fordulásával újból minisztériumi állást kapnak. (Persze vannak, akik élvezik a szabad életet és a nagyobb fizetést, és nem kívánkoznak a bürokraták közé.)

A magyar politikai erők közül elsőként a Fidesz ismerte fel a rendszerben rejlő lehetőségeket. Orbán Viktor és a párt más politikusai washingtoni útjaik során rendszeresen megfordulnak azokban az intézetekben, ahol ideológiai vagy személyes kapcsolatokat építettek ki. A leggyakoribb megálló az AEI, a Heritage Alapítvány és a Hudson Intézet, bár az utóbbi években bekerült a programba a CSIS is, ahol néhány keményen oroszellenes szakértőnek tetszik a Fidesznek a gázvezetékek ügyében elfoglalt álláspontja. A jóval ritkábban érkező liberális és szocialista látogatók inkább a Brookingsot vagy a Carnegie Békealapítványt keresik fel, de ők is útba ejtik a közép-európai ügyekben megkerülhetetlen CSIS-t. (Medgyessy Péter még miniszterelnökként jóízű találkozót tartott itt Brzezinskivel.) Az agytrösztök környékén időnként Magyarországról érkezett gyakornokok is felbukkannak - ők egy-két kivétellel a Fideszhez kötődnek.

Washingtonban amúgy nagy átrendeződés készülődik. Aki eddig a kormányzatban volt, hamarosan kutatóintézeti állást kereshet magának, és fordítva. Politikusokból tanácsadók, tanácsadókból politikusok lesznek. A mechanizmus precízen működik, a nagy helycsere után újra százával születnek majd a tanulmányok, szerveződnek a konferenciák, hetente küldik a hírleveleket a terjedelmes levelezőlistákra. A részben új személyzettel az "agytankok" a nehéz terepen is kitartóan kúsznak majd tovább a világbéke - vagy legalábbis az amerikai érdekeket legjobban szolgáló megoldások - felé.

Washington, 2008. augusztus

Neves amerikai agytrösztök

Amerikai Vállalkozás Intézet (American Enterpise Institute) - hivatalosan az eredeti amerikai polgári jogok és szabadságok védelmét tekinti fő céljának, az utóbbi évtizedben a Bush-kormányzat ideológiai alapjául szolgáló neokonzervatív ideológia egyik fő műhelye.

Aspen Intézet - jelszavai a felvilágosult vezetéstudomány és a nyílt párbeszéd. Pártoktól független, centrista-liberális kutatóközpont.

Atlanti Tanács - a NATO-ra és a transzatlanti kapcsolatokra koncentráló, pártoktól független intézet.

Brookings Intézmény - az egyik legrégebbi, legtekintélyesebb és leggazdagabb, centrista vagy inkább liberális, de az eltérő vélemények iránt kifejezetten toleráns kutatóintézet. Amerikai alapítványok és a Carnegie Corporation mellett az amerikai, a brit és a japán kormánytól is kap támogatást. Igazgatója Strobe Talbott volt külügyminiszter-helyettes.

Carnegie Békealapítvány - 1910-ben eredetileg magánkézben lévő nonprofit szervezetként indult. Ma inkább liberális.

Cato Intézet - a libertariánusok zászlóshajója, célja a minél kisebb kormány, a minél nagyobb egyéni szabadság és a szabadpiac.

Demos - 2000-ben alapították a középosztály érdekeinek kutatására és képviseletére. Liberális színezetű.

German Marshall Alapítvány - 1972-ben német adományból létesült az Amerika és Európa közötti kapcsolatok előmozdítására. A GMF aktívan támogatja a demokrácia nemzetközi terjesztését. A rendszerváltás idején fiatal magyar politikusoknak szervezett amerikai képzést és szerepet játszott a magyar NATO-tagságért folytatott vitában.

A Háború, a Forradalom és a Béke Hoover Intézete - a Stanford Egyetemen működik, erőteljesen jobboldali, fő tevékenységi területe a demokratikus társadalmak, a piacgazdaság és a nemzetközi kapcsolatok kutatása.

Heritage Alapítvány - konzervatív kutatóintézet. Érdeklődési köre a szabad vállalkozás, a hagyományos amerikai értékek és a nemzetbiztonság.

Hudson Intézet - a szabadpiac és az amerikai nemzetbiztonság iránt elkötelezett, szinte kizárólag neokonzervatív intézet, 1961-ben New York államban alapították, csak négy éve költözött Washingtonba.

Központ az Amerikai Haladásért - a progreszszív nézetek képviseletére alakult, Clinton elnök egykori kabinetfőnöke, John Podesta vezeti.

Külpolitikai Tanács - New York-i székhelyű, de csaknem több amerikai nagyvárosban jelen lévő, 1921-ben alapított, tekintélyes civil szervezet, amelynek egyéni tagsága is van. Folyóirata a Foreign Affairs.

Rand Corporation - a "klasszikus" amerikai agytröszt. Eredetileg főleg nemzetvédelmi és katonapolitikai kérdésekkel foglalkozott, de tevékenységi körét később kibővítette az üzleti élet, az egészségügy, az oktatás, a jog és a tudománypolitika kérdéseivel. Centristának tartják.

Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) - az egyik legtekintélyesebb, a sajtóban is sokat idézett külpolitikai intézet. Egyes források konzervatívnak minősítik, de itt dolgozik a Bush-kormányzatot élesen bíráló, Barack Obamát támogató Zbigniew Bzrezinski.

Új Amerikai Évszázad Projekt - két neokonzervatív személyiség, William Kristol és Robert Kagan alapította 1997-ben. Deklarált célja az USA nemzetközi vezető szerepének előmozdítása.

Woodrow Wilson Nemzetközi Központ Tudósoknak - az amerikai kongresszus alapította az egyetlen, tudományos fokozattal rendelkezett elnök élő emlékműveként.