Ráadásul a legközelebb van az ajtóhoz. Így jelentősen megkönnyítette a Heracles Almelo szakvezetőjének a dolgát, hogy az Ajaxtól elszenvedett 5:1-es zakó után mihamarabb vehesse a kalapját, búcsút mondva egyben a holland futballbajnokság első ligája, az Eredivisie 2007/08-as szezonjának is. Bár a két görög hős, Héraklész, azaz Herkules és Ajax csatája - a holland csapatokat igen régen (az amszterdami klub egy- idős a XX. századdal) mitológiai alakokról nevezték el - ezúttal oktatófilmre hasonlított inkább, a tudósítóknak az ArenA-t megmutató idegenvezető kényszeredetten nevet, amikor arról esik szó, hogy milyen külföldi hírességek fordultak itt meg. Madonna, Tina Turner, Pavarotti...

És a futballisták? Az ArenA Hollandia legnagyobb, 52 ezer fő befogadóképességű, lélegzetállítóan szép stadionja - amely a görög hős óriásemblémájával már akkor feltűnik, amikor vonatunk befut a szemközti Bijlmer vasútállomásra. Mintha már születésekor elrendeltetett volna, hogy nehezen jöhet csak egyenesbe. A százmillió eurós beruházással épült stadionban rendezték volna az 1992-es nyári olimpia nyitóünnepségét, ha nem Barcelona lett volna a befutó... A négy évvel későbbi arénaavatón pedig 3:0-ra nyert az Inter Milan. Hallunk az érdekességekről: a fedett lelátó, a nyitott gyep, valamint a Benelux-országokban köztudottan esős időjárás szentháromsága miatt ventilátorokkal kell szárítani a füvet. - Esetleg, ha a csapatról is mondana néhány szót... - vetem éppen közbe, de végszóra már vonulunk is át a földszinten lévő Ajax Múzeumba.

Ez alighanem a legalkalmasabb hely a világszerte szurkolótáborral - így a hazai iwiw közösségi portálon is rajongói oldallal - rendelkező csapat megismerésére. Az Ajax ugyanis jórészt a múltjából él. Ottjártunkkor a legtöbben a BEK-trófeát fényképezik. Ez ugyanis eredeti kupa, nem másolat: az Ajax 1971 és 1973 között zsinórban háromszor hódította el, így örökre megtarthatta. A hatalmas serleget csak Madridban (Real), Münchenben (Bayern), Milánóban (AC) és Liverpoolban lehet még eredetiben fotózni. Sokan állják körül a '95-ös - holland bajnok és szuperkupagyőztes, BL-, és Interkontinentális Kupa-győztes - álomcsapatot bemutató részt. Danny Blind a világ egyetlen nem olasz játékosa, aki a klubok számára megszerezhető öt legjelentősebb trófeát is a magasba tarthatta. Társai Edwin van der Sar, Frank és Ronald de Boer, Frank Rijkaard, Dennis Bergkamp, Patrick Kluivert, Edgar Davids, Clarence Seedorf, Marc Overmars, a dán Michael Laudrup voltak azokban az években...

Aztán egyszer csak, mintha elvágták volna. Többen elmentek, egyesek a régi oroszlánbarlangból, a De Meerből az ArenA-ba már át sem kísérték a csapatot. A hazai és a nemzetközi sikerek kezdtek elmaradozni, a személyi ellentétek pedig szaporodni. Morten Olsen, a dán edző is összekülönbözött a de Boer fivérekkel. A legutóbbi mélypont tavaly október volt, amikor az MTK-t is megjárt vezetőedző, Henk ten Cate körül elfogyott a levegő, így odébbállt, a kapitány, a Kopasz Gladiátornak, Holland Rombolónak is nevezett Jaap Stam pedig a motiváció hiánya miatt visszavonult a profi labdarúgástól. A "motiváció hiánya miatt" - a világ egyik legnevesebb csapatától. (Amelyet egykor, 51 éve persze a Vasas 4:0-ra vert a Népstadionban. De ez nem amszterdami riport tárgya.)

Az Ajax végül Dzsudzsák Balázs csapata, a PSV mögött a második helyen zárta az Eredivisie-t, de elbukta a BL-selejtezőben való részvételt. A klub illetékesei kérdéseinkre bagatellizálni igyekeztek az immár évtizedes hullámvölgyet, nemzetközi porondon például a dúsgazdag riválisok gazdasági versenyelőnyére hivatkoztak. (Vajon hoz-e fordulatot az új edző Marco Van Basten?)

Miközben az amszterdamiak és a régi szponzor, az ABN-AMRO épp búcsút intenek egymásnak - rossz hír a magyar drukkereknek is: cserélhetik le a bank reklámjával ékesített, korábban beszerzett mezeket -, a világelső klubok a fiatal tehetségeket szipkázzák el. Tavaly a 21 éves Ryan Babelt a Liverpool 11,5 millió fontért, a két évvel idősebb Wesley Sneijdert a Real 27 millió euróért vette át. John Heitinga most megy el a madridi Atléticóhoz. Pedig Amerikától Dél-Afrikáig - itt is vannak Ajax-testvércsapatok - közismert: az amszterdamiak ereje mindig is a fiatalokban, az utánpótlásban rejlett. Akármilyen közhelyszerű is: ahogy a nagyszerű múltnak (Ajax Múzeum) és a feledhető jelennek (ArenA) is megvannak itt a saját helyszínei, úgy a jövőnek is.

Ez is a neve. De Toekomst, azaz A Jövő. Csak át kell mennünk a műút túloldalára. Itt található a világ egyik legismertebb futballakadémiája. Alex, aki a fiatalokkal közös ebéden mellettem ül, tizenhat éves. - Utrechti vagyok egyébként, de mindig is az Ajaxba akartam kerülni. Az edzéseket, a meccseket a rendes suli mellett csináljuk, de ide is hozunk tanulnivalót, másnapi leckét - mondja. Jelentkezni nem lehet. Akiből lehet valami, arra az Ajax szakemberei idejében felfigyelnek szerte az országban. Már hatéves kortól toboroznak. Költség nincs, minden, a futballal kapcsolatos kiadást az Ajax áll. A-tól E-ig, a nyolctól a tizennyolc évesekig két-két csapatot adnak ki az ifjú tehetségek, s már itt ráállnak a nagyokat jellemző játékszisztémára. Erős középpálya (4-3-3) és "TIPS" a kulcsszó, azaz technika, intelligencia, személyiség (azaz kreativitás) és gyorsaság. Utánpótlás-paradicsom helyben: hét edzőpálya, tíz tréner, masszőr, táplálkozási szaktanácsadó, "napközis tanárok". De a klub követel is. Alap a jó iskolai bizonyítvány, a teljesítményt külön Ajax-ellenőrzőben vezetik. A puritán holland társadalomban - ahol sokan tejet isznak ebédhez, függönyök híján pedig belátni az otthonokba, hiszen a polgároknak nincsenek titkaik - nem olyan szembetűnő, de a külföldi riportert meglepi, hogy nem engedik a baseballsapka és a fülbevaló viselését, továbbá nem csöröghetnek a mobilok sem. Javadalmazást nem kapnak, Hollandiában törvény tiltja, hogy pénzzel jutalmazzák a 18 éven aluli sportolókat. Évente egy-két reménység jut fel a nagycsapatba. A legújabb csilag Siem de Jong, aki az ősszel, tizennyolc évesen debütált a felnőtteknél. A 38-as szám az övé. A nagy kérdés, ki kaphatja meg a 14-es mezt a jövőben. A legutóbbi szezonban ugyanis senki nem futhatott ki a pályára az Ajax mindenkori legnagyobb sztárja, Johan Cruijff (Hollandián kívül: Cruyff) számával. Az Ajax sajtótermét ma is az a híres fotó díszíti, amelyen a 70-es évek háromszoros legjobb európai futballistája bajnoktársai elé guggol. A De Toekomst akadémia szinte száz százalékban holland fiatalokból áll - így az Ajax újabb fénykorában (?) a nemzeti válogatott gerincét is adhatja majd.

Ám a holland társadalom átalakulásával felmerült egy új probléma. A 16 milliós országban 900 ezres muzulmán közösség él, főleg a nagyvárosokban. A helyi szóhasználatban "autochtone", azaz a hagyományos többségi társadalom, illetve az "allochtone", vagyis az új kisebbségek együttélése márpedig korántsem problémamentes. A holland liberalizmus ütközik a bevándorlók magukkal hozott szokásaival, felfogásával. Elég csak felületesen követni ehhez a holland politikai sajtót: a populista népvezérek, Pim Fortuyn, Geert Wilders, Rita Verdonk, a muzulmán közösséget maga mögött hagyó, nőjogokat védelmező Ayaan Hirsi Ali, valamint az iszlám radikalizmus számos megnyilvánulása illusztrálja ezt.

Miközben a nagyvárosi foghíjtelken a török, marokkói fiatal rúgja a bőrt (fehér társa pedig megy a léghűtött fitneszterembe), addig az Ajax hagyományosan középosztálybeli klub. Mellettem a tribünön porcelánöltönyös yuppie-k foglaltak helyet a Heracles Almelo elleni meccsen. Az Ajax "zsidó" csapat is. Az idézőjel különösen indokolt. A mi szektorunkban fiatalok Izrael kék-fehér nemzeti lobogóját tartották a magasba (miközben az Ajax színe piros-fehér), a drukkerek "Joden! Joden!" ("Zsidók! Zsidók!") kiáltással biztatták a csapatot. Ez az amszterdamiak egyik választott beceneve. Bár a második világháború előtt valóban sok zsidó szurkolt az Ajaxnak, legtöbbjüket megölték a holokausztban - a népirtás éppen Hollandiában bizonyult az egyik legalaposabbnak. Később egyszer az történt, hogy a csapat egy játékosát lezsidózták, mire az Ajax dacból zsidónak kezdte magát tekinteni. (Amszterdam polgárai is zsidó vallású elöljárót választottak Job Cohen személyében egy olyan városban, ahol ténylegesen alig élnek zsidók.)

Talán a Tottenhamtől eltekintve az európai futball világában szokatlan a zsidóságra való hivatkozás. David Beckham héber nyelvű tetoválása ("Én a kedvesemé és ő az enyém" - szerelmi mottó az Énekek énekéből) nem több bájos trivialitásnál, amelyet legfeljebb Posh Spice és a fél világ ismer. - Nem vagyunk mi zsidók, csak erősek, mint Izrael! - mondja nevetve a könynyed "edzőmeccs" után az Izrael-zászlót feltekerő két fiatal, amikor kérdezem: miért éppen ez a lobogó. A helyzet David Endt, az Ajax a klubról könyvet is írt sajtófőnöke szerint abszurd. John Jaakke klubelnök nyíltan beszélt arról, hogy a klubnak nem tetszik a szurkolók felvett azonosulása a zsidósággal, amely pró és kontra is szélsőséges reakciókat vált ki: a klubra vonja az antiszemitizmust és a közel-keleti politikába is belekeveri. Amikor a lelátón a PSV, főleg pedig az ősellenség Feyenoord drukkerei néznek farkasszemet - e két csoport az Ajax iwiwes fanklubjának oldalán az egyébként kutyák, macskák számára rendszeresített "Állatok" rovatba fért be -, az ajaxosok megkapják a "Hamasz, Hamasz, zsidókat a gázba!" rigmust, ami hollandul még rímel is. Cserébe viszont a szomszédvár gyalázása a válasz az ArenA "B-középjétől": "Amikor eljő a tavasz, lebombázzuk Rotterdamot!" 1940. május 14-én a német légierő több négyzetkilométer területen tarolta le a kikötővárost, legalább nyolcszáz lakost ölt meg, 80 ezret tett hajléktalanná.

Amszterdam, 2008. augusztus