Szokatlanul nagy a forgalom a zalakomári Bagó ABC előtti kis parkolóban hajnali hat órakor.
Az M7-es napszámosai
Piros, rozsdás Zsigulival öt - elnyűtt bakancsot, famert, zubbonyt viselő - roma srác érkezik. Aztán kerékpáros férfi fékez le az üzletnél, lestrapált biciklijét a bolt falának támasztja, gondosan lelakatolja. Befut aztán három, narancssárga munkásmellényes ember is. Sorra érkeznek az álmos tekintetű férfiak, negyed hétre pedig már kéttucatnyian - főként romák - toporognak a bolt előtt. Csak állnak és várnak.
- Úgy hallottam, itt veszik fel az embereket az M7-es építéséhez - lépek oda a férfiakhoz.
Senki nem válaszol. Hirtelen nagyon elcsöndesedik a társaság. Bizalmatlanul méregetnek, csak akkor enyhül a feszültség, amikor elmondom, nem hatóságtól jöttem. Egy negyvenes férfit szólítok meg újra:
- Munkáért jött?
Sokáig vár, mielőtt válaszolna.
- Meglehet - böki ki végül, s közben kérges tenyerébe fúrja tekintetét.
- A sztrádán dolgozna?
- Ott.
- Ki adja a munkát?
- Egy férfi.
- Hogy hívják ezt az embert? - kérdezem, de nem felel, csak vállat von.
- Mit kell dolgozni?
- Gereblyézés, földegyengetés.
- Mennyit fizetnek egy napra?
- Ne kérdezgessen annyit.
- De mégis, mennyit kapnak?
- Keveset.
- Zsebbe fizetnek?
- Hagyja már abba.
- Van szerződésük, kék könyvük?
- Megmondtam, hogy ne kérdezgessen! - emeli fel a hangját, s úgy tűnik, hiba lenne még jobban felbőszíteni.
Megszólítok még néhány férfit a bolt előtt állók közül, de hiába. Elfordulnak, vagy intenek a fejükkel, hogy ne is próbálkozzak. Aztán egyikük megelégeli jelenlétemet, s azt mondja:
- Jobban teszi, ha most elkotródik.
Tíz perc múlva fehér Suzuki tér be a bolt elé. Felélénkül a társaság. A volán mögött ülő testes, atlétatrikós férfi elkurjantja magát:
- Ide a brigádomat!
Négyen ugranak, s már ülnek is be az autóba. Nem sokkal ezután mikrobusz érkezik. A sofőr néhány szót vált a várakozókkal. Öt embert visz magával. A furgon után hajtok, de csak a közelben épülő M7-es autópálya munkaterületének határáig jutok, ott sorompó állja utam. Azt, hogy a sorompón túl mi történik a boltnál kiválasztott férfiakkal, kapnak-e munkát, s ha igen, akkor feketén vagy legálisan, nem tudom meg.
Később, a már kihalt Bagó ABC-ben az eladót kérdezném, mit tud a reggelente itt gyülekező munkásokról. Már szólna, de megjelenik a főnökasszony, és rám förmed, amikor megtudja, miről érdeklődöm:
- Tűnjön innen azonnal!
- Járhat még napokig a faluban, megkérdezhet száz embert is, de idegennek senki nem beszél arról, hogy kik, miként kapnak munkát az autópályán. A Bagó ABC-nél sem fogják elismerni, hogy a hajnali gyülekező valójában embervásár, ahol a munkaadók válogatnak a jelentkezők közül - mondja a polgármesteri hivatalban Rontó Károly, a település jegyzője. - Hallgatnak az emberek, pedig szinte mindenki tud az M7-es építéséhez kapcsolódó kétes ügyletekről. A hajnali, megalázó embervásárról, a feketemunkáról, a gyerekfoglalkoztatásról.
Az M7-es autópálya Balatonkeresztúr és Nagykanizsa között - Zalakomár mellett - vezető szakaszát 2006 végén kezdték el építeni. A Zalakomárig tartó részt nemrég már át is adták. Néhány hét múlva, augusztus végén pedig elkészül a 15,5 kilométer hosszú Zalakomár-Nagykanizsa szakasz is. Itt éppen most, a hajrában van a legnagyobb szükség a kétkezi munkásokra, akikre elsősorban tereprendezést, gereblyézést, vízhordást, korlátszerelést bíznak. Az összesen 43,8 milliárd forintba kerülő beruházás sokáig zavartalannak, munkaügyi botrányoktól mentesnek tűnt, legfeljebb az okozott izgalmakat, elkészül-e határidőre a pálya. Nem sokkal az első szakasz átadási ünnepsége előtt, június végén azonban egy Zalakomárban élő, 13 éves gyereket találtak az építkezésen a munkaügyi felügyelők. Bár máig vitatott, hogy a fiú dolgozott-e vagy csak az apjának vitt ki ebédet, az eset nagy vihart kavart. A történtek miatt Varga Miklós, Zalakomár polgármestere és Rontó Károly - a korábban határőrtisztként, magánnyomozóként és önkormányzati revizorként is dolgozó - jegyző egyenesen arra a következtetésre jutott: a fiú esete alighanem csak a jéghegy csúcsát jelenti. Ezért aztán úgy határoztak, kisebb nyomozásba kezdenek. Fényképezőgéppel járták az építkezést, kérdezgették a sztrádán dolgozó helybelieket, felírták, ellenőrizték azoknak a furgonoknak a rendszámát, amelyekkel rendszeresen munkásokat visznek az építési területre, tájékozódtak a helyi családsegítő szolgálatnál, de még az iskolákban is. Az így összegyűjtött információdarabokat aztán összeillesztették. Mindezek alapján sötét képet fest a beruházásról Rontó Károly:
- Zalakomárban négy helyen, például a Bagó ABC-nél toborozzák a munkásokat, s naponta harminc-negyven férfit visznek el dolgozni. Nincs szerződésük, az alkalmi munkavállalói könyvek pedig, ha vannak egyáltalán, kitöltetlenek, bélyegezetlenek maradnak. A bér zsebbe jár, s mindennapos a figyelmeztetés: razzia idején futniuk kell, ahogy csak bírnak, árkon-bokron át. A felnőttek három-ötezer forintot kapnak, a gyerekeknek, úgy tudom, csak kétezer járt. Merthogy gyerekeknek is adtak munkát. Nem egynek. Legalább tíz-húsz, 15 évesnél fiatalabb fiúnak. Helyi pedagógusoktól tudom, hogy a tanév vége felé többen is napokig hiányoztak az iskolából, később pedig új mobillal, ruhákkal villogtak, s büszkén mesélték, megdolgoztak a holmikért.
A jegyző szerint a munkásokat toborzó emberek a kivitelező sokadik alvállalkozójának megbízás, szerződés nélküli közvetítői. Mint mondja, könnyű lenne őket lebuktatni, ha lenne akárcsak egyetlen "munkavállaló", aki tanúskodna. De nincs ilyen. A napszámosok jó része évek óta munkanélküli, így senki nem akarja, nem meri kockára tenni a Komárban nagy kiváltságnak számító rendszeres bért.
- Részben ezért is döntöttünk úgy - folytatja a jegyző -, hogy nem a hatóságokhoz, hanem a sajtóhoz fordulunk: talán nagyobb visszatartó erőt jelent a nyilvánosság, mint egy kilátástalan eljárás.
Rontó Károly higgadtan kezdi beszámolóját, ám mondatról mondatra indulatba jön:
A jegyző állításait csak részben támasztják alá az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) tapasztalatai, adatai. Eddig ugyanis csak egyetlen esetben találtak gyereket az építkezésen, s az az ügy sem zárult még le jogerősen. A hatóság szerint semmi jele annak, hogy az építkezésen több gyerek dogozott volna. A feketemunka kapcsán viszont egybevágnak az "önkormányzati nyomozás" és a hatósági ellenőrzések eredményei. Az OMMF-től kapott tájékoztatás szerint az év elejétől a múlt hét közepéig összesen 130 munkáltatót, s 456 dolgozót ellenőriztek a munkaügyi felügyelők a Zalakomár és Nagykanizsa között épülő sztrádaszakaszon. Az eredmény: 50 munkáltató megszegte a foglalkoztatási szabályokat, összesen 207 embert dolgoztattak feketén.
Az autópályát építő PVT-M7 konzorcium szerint a sztrádaszakaszon összesen mintegy ezren dolgoznak. Az OMMF közel 30 millió forint munkaügyi bírságot szabott ki az idén az érintett sztrádaszakaszt építtető munkaadókra. Az egyik legnagyobb, négymillió forintos büntetést arra a vállalkozóra rótták ki, akit a 13 éves gyerek foglalkoztatásával vádolnak. Igaz, a vállalkozót nemcsak a fiú, hanem további 19 feketemunkás miatt is büntették. A főfelügyelőség tapasztalatai szerint a térségben élők mellett "vándormunkások" is jócskán akadnak az építkezésen: főként a Nyírségből, az Alföldről költöztek többen Zalába a sztrádaépítés idejére. Úgy tudjuk, hogy a pályán elcsípett 13 éves fiú és szülei Borsodból települtek át Zalakomárba a munkalehetőség miatt.
- Nem vitatom, valóban voltak szabálysértések a foglalkoztatásban, s ez nem jó, hiszen egyetlen embert sem volna szabad jogszerűtlenül alkalmazni. Fővállalkozóként azonban mi minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy ilyen esetek ne fordulhassanak elő. Minden alvállalkozónkat szerződésben köteleztünk a munkaügyi szabályok betartására, s jeleztük, hogy a jogsértőkkel azonnal megszakítjuk az együttműködést. Tény ugyanakkor, hogy egy ekkora, több mint száz alvállalkozót, ezernél is több ember érintő, majd két évig tartó beruházásnál nincs tökéletes megoldás a feketemunka megelőzésére - mondja Mészáros József, a sztrádaszakaszt építő PVT-M7 konzorcium projektigazgatója.
A vezető kérdésemre elmondja: az összes olyan alvállalkozóval szerződést bontottak, aki feketemunkást alkalmazott, azt viszont nem tudja, hány ilyen esetre került sor. Ennek ellentmond viszont az OMMF jelentése, amelyben az áll: az ellenőrzések során akadtak "olyanok, akik már többszörös visszaesőként, több munkaügyi bírság ellenére is változatlanul feketén foglalkoztattak".
Mészáros József a gyerekmunkavádak kapcsán azt mondja:
- Egyetlen gyereket találtak az építkezésen, s az az ügy sem zárult még le. Egyébként pedig szinte nincs olyan nap, hogy a pályán ne bukkannának fel munkaügyi ellenőrök, rendőrök. Vagyis ha lettek volna kint gyerekek, akkor, ahogy az illegálisan foglalkoztatott felnőtteket, őket is megtalálták volna a felügyelők. Mindemellett a mi alkalmazottaink, például az alvállalkozói munkát irányító építésvezetőink is jelezték volna, ha gyerekeket látnak. Felháborítónak, alaptalannak tartom a zalakomári polgármester és a jegyző vádjait, s ha nem hagynak fel a rágalmazással, jogi lépéseket teszünk.
Noha a polgármester, a jegyző, de még a kivitelező és a munkaügyi hatóság szerint is virágzik a feketemunka a pályaépítésen, reménytelennek tűnik Zalakomárban olyan érintettet találni, aki hajlandó lenne erről beszélni. A faluban járva mindenütt zárkózottsággal, bizalmatlansággal, ingerültséggel, olykor agresszivitással találkozom, amikor a feketemunkáról érdeklődöm. Kik a zalakomári feketemunkások? Hol és hogyan élnek? Mennyit keresnek? Mire elég az a pénz? Mi lesz velük, ha elkészül a sztráda, s már a napszámra sem számíthatnak? Sorakoznak a kérdések, de nincsenek válaszok. Senki nem akad, aki beismerné, hogy dolgozott vagy dolgozik a pályán. Legfeljebb azt mondják: hallottak ismerősökről, akik kaptak munkát meg zsebbe fizetséget. Az utcákon, presszókban, boltokban megkérdezettek ismerőseinek ismerősei révén jutok el a falu Kis-Balaton felőli oldalán élő Bogdánékhoz. Többen is határozottan állítják, hogy a családfő régóta dolgozik a pályán. A ház asszonya barátságosan fogad, de amikor megemlítem neki, hogy férjét keresem, s a sztrádamunkáról kérdezném, bizalmatlanná válik.
- Ki mondta, hogy ott dolgozik? Ez nem igaz. Pedig higgye el, lenne helye annak az ötezer forintnak.
- Honnan tudja, hogy annyit fizetnek? - kérdezem.
Zavarba jön.
- Így hallottam - feleli, de amikor azt kérem, mondja meg, kitől, hogy felkereshessem az illetőt, csak a fejét csóválja, arra már nem emlékszik.
Próbálom megkeresni a pályán elcsípett 13 éves fiút és szüleit. A falu egyik, főként romák lakta utcájának utolsó házánál meg is találom a gyerek anyját, ám elhárítja érdeklődésemet. Szó nélkül faképnél hagy. Ő sem beszél. Hallgat. Ahogy hallgat az egész község - amíg még van miről. Hamarosan átadják ugyanis a község mellett vezető sztrádaszakaszt: már csak egy hónapig juthatnak - így vagy úgy - munkához Zalakomár láthatatlannak tűnő napszámosai.
A Balatonkeresztúr és Nagykanizsa közötti sztrádaszakasz építése nem csak a feketemunka miatt, s nem csak Zalakomárban szított feszültségeket. A szakasz mellett lévő somogyi és zalai települések egy részétől ugyanis - túlfizetésre hivatkozva - visszakéri a kivitelező PVT-M7 konzorcium a korábban befizetett iparűzési adóelőleg egy részét. Ennek jogosságát az önkormányzatok vitatják. Azt, hogy összesen mekkora összegről van szó, nem tudni, a PVT-M7 illetékese ennek kapcsán csak azt közölte: "nagyságrendileg nagyobb összeget fizettünk be, mint amennyit kellett volna." A megkérdezett polgármesterek sem kívántak pontos öszszeget mondani, csak azt tudtuk meg: Zalakomárnak a korábban kapott ötmillióból majd négyet kellene visszafizetnie. A zalakomári jegyző szerint egyébként nem csak a visszafizetés okoz gondot: nehéz megtalálni, elérni a PVT-M7 alvállalkozóit, és ha még sikerül is ez, többségük semmibe veszi az iparűzési adó fizetési kötelezettségre felszólító leveleiket. A viszszakért iparűzési adó ügyében a sávolyi körjegyzőség könyvszakértői vizsgálatot indított, ennek lezárultáig azonban nem kívánt részleteket elárulni Bobek József, a somogyi falu polgármestere. Vereczkey Mátyás, a PVT-M7 egyik gazdasági projektvezetője azt mondta: az adóelőleget előzetes becslés alapján kell befizetni, így az mindig csak utólag derül ki, pontos volt-e a kalkuláció. Mára kiderült - tette hozzá -, hogy tavaly a kelleténél többet fizettek be, ezért visszajár nekik az összeg egy része. Mint mondta, biztosak abban, hogy követelésük jogos, s arra számítanak: erre a megállapításra jut majd a községek által indított vizsgálat is.
