Még csak nem is az a legnagyobb gond, hogy a "Fener" takarékra állítva küldött összesen hetet az MTK-nak, sőt jó, ha húsz-harminc százalékot kiadott magából - az extraklasszis játékmester  Alex például a legtöbbször poroszkált csupán, és minden ütközést kerülve már-már unottan szabadult a labdától -, mert az isztambuli futballisták annyival járnak gondolkodásban a magyar játékosok előtt, és oly összehasonlíthatatlanul technikásabbak, továbbá gyorsabbak még (számukra) korzótempóban is, hogy ezt az irdatlan különbséget képtelenség ellensúlyozni.

A dráma a teljes reménytelenségben van.

Idehaza a nihil pályán kívüli bajnokai meg a velük együttműködő örök hazudozók refrénszerűen hangoztatják: az akadémia, az igen! Aztán az európai porondon egy csapásra kiderül, hogy a "csodamodell" is a szörnyű rendszer része, nemzetközi egybevetésben épp annyit tesz, mint az értéktelen egész. Ebből a végtelenül sivár környezetből nincs kiszakadás, elvégre a "tehetséges" fiatalok abban az iramban sajátítják el azt, amit elsajátítanak (a semmit), amelyet már évtizedekkel korábban meghaladott a világ. Majd jön egy valódi futballcsapat, és a "talentumok" még véletlenül sem találkoznak a labdával... Teljesen mindegy, ügyesek-e vagy sem (persze nem is különösebben azok), mert a csődképzésből eredő dinamikával nemhogy versenyképtelenek, de egyenesen más "sportág" szegényes reprezentánsai lesznek. Ez a más sportág egyébként nem létezik, nem is érdekel senkit, ám nálunk kizárólag ennek a letéteményeseit nevelik. A felismerés már régi, de újra és újra szembesülni kell(ene) vele: hovatovább determinálva van, hogy az az ifjú, aki az úgynevezett magyar futballban nő fel - vagyis nem menekül minél előbb külföldre -, soha nem válik labdarúgóvá.

Törvényszerű hát, hogy betört a "kirakat", amely amúgy sem több víziónál. A jövőhöz a magyar labdarúgás minden szintjén teljes cserére lenne szükség, de erre annyi esély van, mint a jelenlegi körülmények között a legcsekélyebb előrelépésre. A bennlévő garnitúra - tisztelet a kevés kivételnek - nem akar változást, mert azzal saját maga alatt vágná a fát. Addig viszont, amíg minden és mindenki marad, mint idáig, kizárólag a szégyen lesz az osztályrészünk. (Azt már csak "mellékesen" teszem hozzá: egy olyan országban, amelyet valaha etalonként emlegetett a futballvilág.)

A felelősség súlyos, a kör ördögi. Ezzel együtt vagy a szánalmas szisztémával számolunk le, vagy az itteni labdarúgással, ahogyan nézem, örökre...

Bajnokok Ligája

selejtező, második forduló, visszavágók

MTK-Fenerbahcse	0-2	0-5
Ventspils-Brann Bergen	0-1	2-1
FBK Kaunas-Rangers	0-0	2-1
Partizan Belgrád-Inter Baku	1-1	2-0
Dinamo Kijev-Drogheda	2-1	2-2
Artmedia-Tampere United	3-1	4-2
Sparta Praha-Tiraspol	1-0	2-0
Wisla Krakow-Beitar Jeruzsálem	1-2	5-0
FK Modrica-Aalborg	0-5	1-2
Basel-IFK Göteborg	1-1	4-2
Rapid Wien-Famagusta	0-3	3-1
BATE Boriszov-Anderlecht	2-1	2-2
Dinamo Zagreb-Domzale	3-0	3-2
Tbiliszi-Panathinaikosz	0-3	0-0