Bármilyen növény ültethető edénybe, s lehet dísze az erkélynek, kertnek. Az edény kiválasztásával azonban érdemes körültekintően eljárni. Mielőtt a drága edény vásárlásáról döntenek, érdemes a szomszédoknál körbeérdeklődni, ugyanis mostanában nagy divat a kaspólopás. Az általában pirkadatkor járó tolvaj sok bosszúságot okozhat. El kell dönteni azt is, hogy az edény vagy a növény legyen a hangsúlyosabb, az sem mindegy, hogy az ilyen együttes hova kerül. A kertdíszítő szerencséjére a "műalkotás" mobil, addig hordozható, amíg igazi helyét meg nem találja. Az esztétikus helykeresés egyedüli korlátja a növény igénye. Mert van olyan, például a bugenvillea, amelyik igen jól mutat egy árnyékos garázsbejárónál, csakhogy ez a növény a napfényt szereti.

Minden kertben jól mutat az agáve. Ha a pozsgás kedvében járnak, hatalmasra nő. A gyönyörű növény csak lakva ismerszik meg. Ha kedvére tesznek, akkor egyméteresnél is hosszabb leveleket képes növeszteni. A levelek végén komoly tüskék meredeznek. A kertben rohangáló gyerekek és kutyák hamar megismerkednek a veszélyes képződményekkel. A rutinosabb macskahajszoló ebek társul választják az agávét, és az üldözött nyávogót ügyesen terelgetik a szúrós veszedelem felé. Az agávét ajándékozni is lehet, mert rendszeresen nevel sarjakat, amelyeket emberpróbáló módon lehet kibányászni az anya árnyékából. Az agávét világos hűvös helyen vízmentesen kell teleltetni. (A nagyobbak teljesen sötét pincében is túlélik a hideg hónapokat.)

Az (abesszin) banán tágas lakásba, télikertbe való. Hatalmas, emberméretű lenge leveleket növeszt. A lakásban legalább akkora helyet igényel, mint egy gyerek. Előnye azonban, hogy nem mozog. Általában 5-7 évig él, mialatt képes háromméteres magasságot elérni. Nyáron a kert napos, ám szélvédett részén kell neki helyet találni.

Az angyaltrombita egykor parasztudvarok dísze volt, ma már az érdekes növény szerencsére mindenütt megtalálható. A burgonyafélék rokona, de ahogy a család más tagjai, a maszlag, a beléndek, így az angyaltrombita sem kóstolgatni való. Virága és a termése mérgező. A növény még kevés hozzáértéssel is kisebb fácskává nevelhető. Télire fagymentes helyet kell biztosítani számára. Ilyenkor tavasszal a leveleit elhullajtott kopasz csonkot kell kicipelni a szabadba. Gazdagon csak akkor virágzik, ha bőséges vizet és a leanderhez hasonlóan tápoldatot is kap. Ha a szabad földbe ültetik, akkor érdemes alá kevéske szerves trágyát is rakni. A leander és az angyaltrombita könnyen szaporítható a levágott hajtásról.

Az egyre terjedő sétányrózsának semmi köze a rózsákhoz, a 150 fajt számláló vasfűfélék (Verbenaceae) családjába tartozik. Dél-Amerika melegebb vidékein őshonos örökzöld cserje. Az ügyes és metszőollót bátran használó kertész kétméteres bokrot nevelhet belőle. De kiváló cserepes növény is. A verbénához hasonlító, leggyakrabban élénksárga, piros, majd idővel narancsvörös színt öltő virágzatok tavasztól őszig borítják, ha télikertben telel, akkor egész évben virágzik. Vigyázni kell vele is, mert lilásbordó bogyótermése éretlenül, zölden mérgező. Ritka tulajdonsága az is, hogy a magányt kedveli, mert más közeli növényt elsenyveszt. Viszonylag egyszerűen szaporítható, a megérett bordó magvait kora tavasszal kell elvetni. De általában sikerrel szaporítható a metszéskor levágott félfás dugvánnyal.