Kurd terroristák vállalták a felelősséget a világ egyik legfontosabb olajvezetéke, a Baku-Tbiliszi-Ceyhan (BTC) cső felrobbantásáért. A károk globálisak, azokat más nemzetek mellett a magyarok is megérzik, hiszen a hír hatására a hét elején tartósan csökkenésnek induló, jóval 120 dollár/hordó alá csúszó árak tegnap megfordultak és ismét 120 dollár fölé ugrottak.
Felrobbant a BTC, az "olaj-Nabucco"
PKK: terrorakciókkal a kurd önállóságért
A szeparatista Kurd Munkáspárt (PKK) az 1970-es években alakult Ankarában, kommunista és kurd nacionalista pártként (előbbi a Szovjetunió felbomlása után már egyre kisebb szerepet játszott programjában). Fegyveres harcát a török kormány ellen 1984-ben indította meg, független kurd állam létrehozását követelve. Azóta több mint 37 ezer katonai és civil áldozatot követelt a konfliktus. A harcok során a török hadsereg az ország délkeleti és keleti részein több ezer kurd falut rombolt le, s százezrek kényszerültek az ország más részeibe, nagyvárosokba menekülni. A török kormányt gyakorta éri kritika a nemzetközi közösség részéről azért, mert nem tartja tiszteletben a kurd kisebbség jogait. A PKK az 1990-es évek közepén folytatta leghevesebb támadásait. 1999-ben azonban elfogták a szervezet vezetőjét, Abdullah Öcalant, és nem sokkal ezután a PKK ötéves, egyoldalú tűzszünetet hirdetett, és csökkentette követeléseit. Részt kért az ország politikai életében, nagyobb önállóságért és kulturális jogokat akart a kurdoknak, valamint bebörtönzött tagjainak szabadon engedését. A betiltott, terrorszervezetnek minősített csoport, amellyel a török kormány nem volt halandó tárgyalni, 2004-ben indította újra fegyveres akcióit. A gyakori, ám rövid életű tűzszünetek ellenére a török katonák és civilek elleni támadások intenzitása növekszik. Az Európai Bizottság 2004 áprilisában sorolta a terrorszervezetek közé a PKK-t.
A becslések szerint 4-5 ezer fegyveressel rendelkező mozgalmat észak-iraki bázisokról irányítják, s itt állomásozik a PKK legtöbb tagja is. Tavaly december 16-án a török légierő több észak-iraki PKK-tábort is megsemmisített, ez év februárjában pedig tízezer török katona vonult be Észak-Irakba. A török hadsereg hét nap múlva, feltehetőleg az Egyesült Államok nyomásának engedve vonult vissza. A török hatóságok szerint egy egyhetes harcokban 240 felkelő és 27 katona vesztette életét.
(Munkatársunktól)
A hatalmas robbanás hetekre megbénította a stratégiai fontosságú objektumot, az "olaj-Nabuccót", az egyetlen jelentős működő csővezetéket, amely Közép-Ázsia (elsősorban Azerbajdzsán) olaját Oroszország megkerülésével, Grúzián és Törökországon át juttatja el a nyugati fogyasztókhoz. Szemtanúk szerint a feltehetőleg házilag barkácsolt robbanószerkezet hatalmas erejű volt, akkora krátert vágott a Törökország keleti részén lévő autóúton (amely közelében a vezeték a föld alatt halad), hogy egy kisebb családi ház beleférne. A lángok egy húszemeletes ház magasságáig csaptak fel, az égő olaj sűrű fekete füstjét száz kilométerre is látni. Szakemberek szerint még egy-két napba telik, amíg a vezetékcsonkban lévő olaj elég és a lángokat el tudják fojtani. Csak ekkor kezdhetik meg a károk felmérését, a vezeték kijavítását.
Több hétbe telik, amíg a világ kőolajszükségletének másfél százalékát szállító vezetéket az üzemeltetők, a BP és a török Botas újra üzemképes állapotba tudják hozni. Mind az azerbajdzsáni szállítók, mind a BP vis maiort jelentettek be, amely felmenti őket a szállítások kiesése miatti anyagi felelősség alól.
Az azerbajdzsáni kőolajszállítások egy részét így a régi, szovjet időkbeli, Baku-Novorosszijszk vezetéken át juttathatják el az oroszországi fekete-tengeri olajkikötőbe, ahol tartályhajókba fejtik, és azok viszik el a fogyasztókhoz Európába. Van Baku és a grúziai Supsa között egy ugyancsak régi, szovjet korszakbeli vezeték, szükségmegoldásként ennek igénybevételét is fontolgatják. A harmadik megoldás, hogy vasúti tartálykocsikban szállítják el az azeri olajat a Baku-Batumi útvonalon a grúz kikötőig (amit Kazahsztán többségi tulajdonosként a közelmúltban vásárolt meg). Mindhárom megoldás drága, sok millió dollár pluszköltséget jelent. Kazahsztán egyébként csatlakozni akar a vezetékhez, Bakuba, a kiindulópontba a Kaszpi-tenger túloldaláról, Aktau kikötőből vinnék át a kazah olajat, amelyet Bakuban belevezetnének a BTC-be, amely azt elvinné az európai vásárlókig.
A helyi török hatóságok - megfigyelők szerint belpolitikai megfontolásokból - tagadják, hogy a PKK kurd szervezet követte el a robbantást (noha a PKK ezt közleményben vállalta) és "műszaki hibáról" beszélnek. A PKK kurd terrorszervezet katonái már több támadást intéztek a stratégiai fontosságú BTC megbénításáért. A BTC-t a török, a grúz és az azerbajdzsáni titkosszolgálatok együttműködő különleges egységei védik a szabotázsakcióktól. Azerbajdzsáni források (ugyancsak belpolitikai okokból) tudni vélnek a PKK-hoz fűződő "örmény szálról", mint amelynek köze lehet a robbanáshoz, erre azonban nincs bizonyítékuk.
A BTC olajvezeték a Druzsba után a világ második leghosszabb olajlétesítménye, csak török területen több mint ezer kilométer hosszú, a grúziai határtól délnyugati irányban a Földközi-tengerig húzódik. Az 1070 mm átmérőjű csővezeték napi szállítási teljesítménye több mint százezer tonna.
