- Sokak - minden bizonnyal jó szándékú - igyekezete övezi a hazai felsőoktatást, ennek ellenére rengeteg nehézséggel küszködünk. A problémák gyökerei számosak, de a legsúlyosabb talán a következetesség és a kiszámíthatóság hiánya - véli Péceli Gábor, a Műegyetem új rektora, aki egy éve levelező tagként a Magyar Tudományos Akadémiát is erősíti. A kiszámíthatóság szerinte egyrészt valamiféle stabilitás tudatos fenntartásával teremthető meg, vagy pedig azzal, hogy előre tételesen feltárjuk, mi lesz a következménye a változtatásnak. Ez utóbbira a reformok esetében is nagy szükség lenne. A hatástanulmányok elkészítése sok időt és nagy szakértelmet igényel, így aztán gyakorta elmarad.

- A nem minden részletében átgondolt reformok rendre "váratlan" nehézségeket okoznak, ezért módosítgatjuk őket, és máris oda a következetesség. A stabilitás biztosítása, azaz a már bevált dolgok megőrzése és fokozatos fejlesztése a politika számára nem igazán hálás, sőt például az intézményi integráció, a kreditrendszer és a bolognai folyamat esetében nyilvánvalóan nem is vállalható. Maradnak a reformok és - a kiszámíthatóság hiányában - az egyik napról a másikra élés - teszi hozzá.

Műegyetemi tapasztalatai alapján Péceli professzor állítja: a felsőoktatás tartósan kedvezőtlen és gyakran kritizált helyzetének kialakulásában az intézmények többcsatornás finanszírozási rendszerének is alapvető szerepe van. A gyakorlatilag elégtelen alapfinanszírozáshoz képest indokolatlanul nagy a pályázati úton elnyerhető pénzek aránya. Ugyanakkor a túlzott mértékű versenyeztetés a forrásokért számos bizonytalanság és baj okozója. Az oktatók munkaidejük jelentős hányadában pályázati és egyéb külső forrásokért versenyeznek, ahelyett, hogy a képzések fejlesztésén és megfelelő minőségű kiszolgálásán fáradoznának. A pályázatok sikere esetleges, miközben a pályázatkészítés rengeteg időt és energiát emészt fel. A külső források megszerzésében sikeres munkatársak ezeket az öszszegeket sokkal inkább "magukénak", azaz tanszéki csoportjaik sajátjának tekintik, mintsem intézményi bevételnek. Ezáltal romlik a pályázati támogatások szakmai eredményessége, és az eredménycentrikussággal szemben a bevételcentrikusság dominál. Ennek közvetlen következménye a felsőoktatást is érintő pályázati rendszerek rendkívül rossz költséghatékonysága. - A fontolva haladás, a kiszámíthatóságra való törekvés hamarabb hozza meg a kívánt eredményt, mint a sokszor ötletszerű változtatások végeláthatatlan sorozata - állítja a rektor.

- A Műegyetem jelenét a felsőoktatás folyamatai közvetlenül érintik: számos átalakítás kellős közepén vagyunk. Az úgynevezett alapképzés (BSc-képzés) első évfolyamai fél év múlva végeznek, a legjobbak számára februárban indul a mesterképzés. Ez további két év tanulást jelent, amelynek végén korszerű és legalább az eddigi ötéves képzés színvonalának megfelelő tudással kell kikerülniük a hallgatóknak az intézményből.

A műegyetemi képzés szempontjából a természettudományi tárgyak középiskolai oktatásának tervezett átalakítása kifejezetten hátrányos, a problémamegoldási készségek és a strukturált gondolkodás fejlesztését oly nagy mértékben támogató matematika és fizika tárgyak megőrzése, illetve bővítése alapvető fontosságú. A természettudományi és az informatikai ismeretek leíró jelleggel történő tanítása már eddig is számos nehézséget okozott a fizika- és informatikaoktatásban - sorolja a rektor az egyetem hatáskörén kívül eső gondokat. A baj szerinte az, hogy a leíró jellegű tanítás sokszor nélkülözi az önmérsékletet, a túlságosan sok fogalom és témakör felszínes ismertetésével ezek a tárgyak - lényegüket veszítve - bemagolandókká silányulnak, és ezáltal teljesen célt tévesztenek. Ezen a tervezett összevonás csak ront.

A diákoknak pedig kedvet kellene csinálni a műszaki pályához, mert a mérnökök iránti igény változatlanul növekszik - egyelőre lényegesen jobban, mint a fiatalok érdeklődése a pálya iránt.