Tilos a munkahelyi cikizés, az ombudsman szót emelt a szégyentáblák ellen. Pszichológusok szerint azonban nem csak a becsmérlés lehet kártékony: a "bezzeg Pistikézés" is visszaüthet.
Nem tartozik másra a minősítés
"Te még rejtett értékünk vagy, de számítunk a munkádra!" - a többi között ez volt az a mondat, amely miatt egy munkavállaló ombudsmani vizsgálatot kezdeményezett munkaadójával szemben. A beadványt megfogalmazó azért kérte a biztos állásfoglalását, mert cégénél ilyen és ehhez hasonló megjegyzésekkel minősítette a vezetőség az alkalmazottak munkáját egy nyilvános dicsőség-, illetve szégyentáblán.
Paranoiás főnökök téglát bérelhetnek
Az adatvédelmi biztos állásfoglalásában jogsértőnek minősítette az eljárást. "A listán történő adatkezelés révén elért cél nem felel meg az adatvédelmi törvényben rögzített, úgynevezett célhoz kötöttség elvének, vagyis nem tekinthető jogszerűnek" - idézte Szabó Mátét a Népszava. Az ombudsman szerint a munkaadó értékítélete első pillantásra méltányosnak tűnhet, pedig nyilvánvalóan azt a véleményét nyilvánította ki, hogy nem elégedett az illető munkájával.
"A beadványban ismertetett mondat a munkavállalóra vonatkozó véleménynek minősíthető, melyből az érintettre vonatkozó következtetés, a gyenge munkateljesítmény egyértelműen kiolvasható" - fogalmazott a biztos, aki szerint ez a minősítés az adatvédelmi törvény szerint az illető személyes adata, és csak akkor továbbítható harmadik személynek, ha ahhoz az érintett előzetesen hozzájárul.
Az érdekvédők szerint a dolgozók nyilvános értékelése mindennapos gyakorlat, de többnyire kiscsoportos megbeszélések keretében történik. A vezetői visszajelzés, a teljesítmény minősítése a cég és a munkavállaló közös érdeke, amire ideális esetben négyszemközt vagy a lehető legszűkebb körben célszerű sort keríteni. Ettől függetlenül sűrűn megtörténik, hogy az alkalmazottaknak nyilvános megaláztatást kell elszenvedniük a munkahelyen. Kevés empátiával és vezetői készséggel megáldott főnökök a legkisebb hiba vagy késlekedés miatt képesek úgy ráförmedni a kollégákra a többiek előtt, ahogy még a családban sem ildomos. A legelemibb jóérzést sértő modort engednek meg maguknak.
A munkaadók időnként a dolgozókat megszégyenítő újítások bevezetésével is megpróbálkoznak. Pataky Péter, az MSZOSZ elnöke azt az esetet említi példaként, amikor jól látható jelzést akartak viseltetni azokkal a nőkkel, akik épp a havi ciklusukhoz értek. Mindezt higiéniás okokkal indokolták, ami nyilván képtelen magyarázat. Zuglerné dr. Iványi Judit munkajogász arra az esetre emlékszik, amikor a bepanaszolt vezető kurvázta, illetve hasonló, minősíthetetlen jelzőkkel illette női dolgozóit.
Az egyik hipermarketben - a munkaidő minél hatékonyabb kihasználása érdekében - pelenka viselésére akarták rábírni a pénztárosokat, hogy az se vesztegessen a megszabottnál több időt a mellékhelyiségbe járással, akinek éppen efféle problémája van. A szakemberek szerint ezek szerencsére extrém esetek.
Visszatérve a dicsőségtáblákra: a régi "brigádkultusz" elemei - főként a multinacionális cégeknél - ma is fellelhetők: általában a hónap, az év dolgozóját választják meg, vagy "akikre büszkék vagyunk" táblával ismerik el a jól végzett munkát, ami sokszor ugyancsak rosszul hat a dolgozói morálra. Pongor-Juhász Attila, munkaügyi tanácsadó szerint leginkább a csapat- és a versenyszellem erősítésére készülnek az efféle értékelések. Ez azonban, főleg ha nyilvános, akár munkáltatói öngól is lehet: a "bezzeg Pistikézés" balul is elsülhet.
- Ha pozitív, ha negatív, fontos az objektív mérce, mert hajlamosak vagyunk abból kiindulni, hogy az, akit dicsérnek, biztosan nem érdemelte meg. A magyar emberek igazságérzete ráadásul mérhetetlen, így még a jó szavaknak is nagyon megalapozottaknak kell lenniük - mondja a szakember. - Ha azonban az értékelés világos, egyértelmű és vitathatatlan, valamennyi munkavállalót motiválhatja. Fontos, hogy a cél is reális legyen, amelynek elérése után nyilvános dicséret vagy a jutalom jár - mondja Pongor-Juhász Attila, aki szerint alkati kérdés is, hogy az irónia miként hat a dolgozóra: van, akit padlóra küld egy gúnyosnak mondható megjegyzés, másvalakiben éppenséggel erősítheti a bizonyítási vágyat.
A szakértők szerint a jutalmazás és a büntetés határai is adottak: bizonyos dolgokkal tilos kifejezésre juttatni a munka minősítését. Így például nem lehet büntetés az - amire már szintén volt példa -, hogy valakit kizárjanak az üzemi étkezésből, vagy alapvető emberi szükségleteinek kielégítésében korlátozzák, esetleg "szamárpadra" ültessék.