Fontos reformok igazi koncepció nélkül - így lehetne összefoglalni a francia kormány egyéves gazdaságpolitikai működését. A tavalyi elnökválasztási harcban Nicolas Sarkozy a kereslet növelésében látta a globalizáció elleni harc legfontosabb csapásirányát és naponta több tucatszor ismételte az azóta legendássá vált szlogenjét: "Dolgozz, hogy többet keress!" Sarkozy a gazdasági növekedés legfőbb ellenségének a szocialista Jospin-kormány által a kilencvenes évek elején bevezetett heti 35 órás munkaidőt kiáltotta ki, és gyorsan megkezdte az erre vonatkozó szabályozás felpuhítását, elsősorban a plusz munkaórák adómentességének biztosításával. A hivatalos adatok szerint a vállalatok 60 százaléka élt ezzel a lehetőséggel, és a legutóbbi törvény már a "fehérgalléros" dolgozókra is kiterjeszti ezt a lehetőséget.
Dolgozz és keress!
A 35 órás munkahét szétverésének másik fontos lépése az volt, amikor az országos illetve az ágazati szintről a vállalati szintre "tolták le" a bértárgyalásokat. A háborgó nagy szakszervezeteket a kormány azzal hallgattatta el, hogy lényegében exkluzív szerepet adott nekik a különböző szintű szociális egyeztetőkön.
Az utóbbi évek egyébként egyik legfontosabb változása, hogy a munkavállalók 8 százalékát tömörítő, de korábban igen befolyásos munkavállalói szervezetek érdekérvényesítő képessége látványosan csökken. A gyakori tüntetéseken egyre kevesebben vesznek részt, a demonstrációk eredménye lényegében nulla, a sztrájkjog részleges korlátozása sem kavart hullámokat.
A párizsi kormány gazdaságpolitikájának másik fontos része a kisvállalatok megerősítése: ennek érdekében leegyszerűsítették a cégalapítást, kedvező adózási feltételeket teremtettek a szerény éves bevétellel rendelkező cégek számára, 45 napban maximálták a fizetési határidőt, megkönnyítették a csődbe ment vállalatok átvételét. Christine Lagarde gazdasági miniszter az egyik legnagyobb eredménynek tartja, hogy az országban tavaly 320 000 új vállalat jött létre. Más adatokkal a kabinet nemigen dicsekedhet, kivéve a munkanélküliség szerény, de fokozatos csökkenésével, amely ma 7,2 százaléknál tart.
Ebben a helyzetben Sarkozy a kitörési pontot az innováció és a kutatás-fejlesztés kiemelt támogatásában látja, a kormány számos intézkedést hozott ezen a területen az elmúlt hónapokban. A kutatás-fejlesztési projekteket támogató vállalatok jelentős adókedvezményben részesültek, az egyetemek és a kutatóintézetek ötmilliárd eurós pluszforráshoz jutottak. Döntöttek arról is, hogy 20 egyetem - önkéntes alapon - hamarosan a gyakorlatban is kipróbálhatja a gazdasági és a személyzeti önállóságot. Ide sorolható az a döntés is, amelynek értelmében támogatják a lakosság és a vállaltok gyors és olcsó csatlakozását a széles sávú internethez.
A francia politikusok talán legtöbbet használt kifejezése a vásárlóerő. Az ellenzék ennek csökkenése miatt támadja állandóan a kormányt, amely erre azt válaszolja, hogy Franciaország európai szinten eredményesen harcol az egyre mélyülő nemzetközi gazdasági válság ellen. Érdekes, hogy amíg a hivatalos statisztikai adatok szerint tavaly a vásárlóerő 3,3 százalékkal nőtt, addig a lakosság ennek ellenkezőjét érzékeli. Természetesen ehhez nagyban hozzájárul az energia árának soha nem látott növekedése, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a kezdődő hitel- és ingatlanpiaci válságot sem. Skizofrén helyzet alakult tehát ki: a lakosság és a politikai osztály nagyobbik része tisztában van a reformok elkerülhetetlenségével, ugyanakkor sokan emelnek szót az állami beavatkozás és a protekcionizmus növelése érdekében.
