A főváros e faladatra szakosodott cége, az Ill-Net Kht. - amely 1997 óta foglalkozik a köztéri illemhelyek üzemeltetésével - nyilvántartása szerint ma jelenleg alig nyolcvan vécéjük van, ezek közül is csak mintegy ötven van üzemképes állapotban.

A köztéri illemhelyeket tekintve Budapesten a két világháború közötti időszak számít az aranykornak, a ma általában üzlethelyiségnek kiadott, díszes rácsozatú mellékhelyiségek akkoriban létesültek, döntően a Nagykörút vonalán. A 2-es és 3-as metró átadásával ugyancsak javult a vécéhelyzet, hiszen az állomásokon több helyen is épült nyilvános illemhely. A szakemberek szerint az ezt követő időszak tekinthető a mélypontnak, igaz, azóta sem történt sok javulás. Hacsak nem számítjuk annak, hogy a nagy forgalmat lebonyolító létesítményekben, így a pályaudvaron vagy a plázákban is kötelező e szolgáltatást biztosítani. Sőt, ma is érvényes, bár ritkán követett szabály, hogy a közintézmények mellékhelyiségeit bárki ingyen is igénybe veheti.

Egy nemrégiben készült fővárosi felmérés szerint Budapest lakói és vendégei sok mindent hiányolnak a közterületekről; a padokon, a fákon és a szemeteseken kívül sokak szerint több nyilvános vécére is szükség volna. A fővárosi önkormányzat az előző önkormányzati ciklusban ezért is hirdette meg az úgynevezett utcabútortendert. Ennek egyik része lett volna, hogy a nyertes cég hosszú távon, 25 évig ingyen hasznosíthatta volna az általa telepített utcabútor - például nyilvános vécé - reklámfelületeit. A több tízmilliárdos értékű tender ellen nemcsak az ellenzék, hanem a közterületi reklámszakma is tiltakozott. A tenderen négy éve hirdettek eredményt, a nyilvános vécék kategóriájában a Wall-JC Decaux konzorcium nyert, a szerződést azonban évekig tartó egyeztetések során sem sikerült aláírni. Végül kiderült, hogy a tender keretében telepítendő illemhelyeket nem lehet szinkronba hozni a fővárosi szabályozási kerettervvel, a 2006-os választások után ezért az ügy le is került a napirendről.