Az utóbbi tíz nap eseményei bizonyítják: van lejjebb is. A NOB vezetői és a kínai rendezőbizottság (Bocog) tudatosan félrevezette a közvéleményt, amikor teljes sajtószabadságot ígért a játékok idejére. A múlt héten kiderült, hogy a NOB tudtával mégis működik a cenzúra. Az internet számos címszava, honlapja elérhetetlen a Pekingbe akkreditált huszonötezer külföldi újságíró számára.

Tiltakozásukra a Bocog sajtóreferense, Szun Veijia merev arccal azt válaszolta: "mi tartjuk magunkat a megkötött szerződéshez". Aztán felolvasott egy részt a NOB és a rendezőbizottság négy hónappal ezelőtt aláírt szerződéséből. E szerint a rendezők "széles körű internet-hozzáférhetőséget biztosítanak a sajtó munkatársainak, kivéve a pornográfiát, gyermekpornográfiát tartalmazó oldalakat, és azokat, amelyek sértik Kínában a közrendet". Összehajtotta papírját, meghajolt és ment. A tiltakozó újságírók pedig némán néztek egymásra. Kiderült, hogy a szerződést, melyről addig nem tudtak, a NOB részéről a koordinációs bizottság elnöke, a holland Hein Verbruggen írta alá (aki a BBC egy most sugárzott dokumentumfilmje szerint még a kerékpáros-világszövetség elnökeként több millió eurós megvesztegetési botrányba keveredett.). Neki és a NOB többi vezetőjének nem jutott eszébe megkérdezni, hogy a rendezők szerint milyen oldalak "sértik a közrendet" Kínában? Ha ez igaz, naivságuk teszi őket alkalmatlanná tisztükre. Ha pedig összejátszottak a kínai rendezőkkel és tudatosan hagyták a szerződésben a sajtószabadság korlátozására alkalmas kiskaput, azért kellene őket meneszteni.

Múlt pénteken a NOB alelnöke, Gunilla Lindberg közölte a felháborodott újságírókkal: "Minden probléma megoldódott. Az éjszaka megegyezett a NOB és a Bocog képviselője abban, hogy a sajtóközpontban korlátozás nélkül használhatják az internetet". Az öröm negyedóráig tartott. Addig, amíg valaki be nem ütötte a komputerébe a "Tibet" címszót. Erre csupán egy tibeti szőnyeget árusító cég honlapja jelent meg. Változatlanul tabutéma minden olyan jelentés vagy tudósítás, amely külföldön előnytelen színben tünteti fel Kínát, foglalkozik a tibeti forradalommal, a Tiananmen téri vérengzéssel, a Falun Gong szekta, valamint kínai emberjogi aktivisták tevékenységével. Igaz, a tiltakozás után a sajtóközpont internetes képernyőin ismét megjelenik a BBC, a Deutsche Welle és néhány nemzetközi emberjogi szervezet kínai programja. De a szállodákban és pláne a kínai társadalom számára változatlanul elérhetetlenek ezek is. A pekingi francia és német kultúrintézetnek még azt is megtiltották, hogy az eddig engedélyezett kontingens felett hozzák be az olimpia alatt Kínába a nagy országos lapokat, a Le Monde-ot, a Figarót, a vagy a Süddeutsche és a Frankfurter Allgemeine Zeitungot.

Kevan Gosper, a NOB sajtóosztályának ausztrál vezetője, aki korábban többször kijelentette, hogy "a sajtószabadság minden szempontból garantált az olimpiai játékok idején", interjút adott a hongkongi South China Morning Postnak. Kijelentette, csalódott, amiért nincs teljes internetes szabadság Kínában. Szerinte a kínai fél megegyezett a NOB egyes tagjaival a hírszolgáltatás alapvető szabályainak megváltoztatásáról. Szó szerint: "olyan megegyezésre alapul ez a változás, amelynek én nem vagyok részese. A NOB tőlem is visszatartott fontos információkat. (...) Ez nem az, amit a nemzetközi sajtónak garantáltunk. Ellentmond az olimpiai játékokról történő hírközlés normális feltételeinek. (...) Szerintem Jacques Rogge elnöknek legalább értesülnie kellett a cenzúráról. Ha valakit félrevezettem korábbi nyilatkozataimmal, attól bocsánatot kérek."

Bejelentése bombaként robbant. Azt jelentette, hogy a NOB-on belül is komoly ellentétek vannak. Bennfentesek tudni vélik, hogy a korábbi elnök, Antonio Samaranch még mindig hivatalban lévő emberei vetnek gáncsot, ahol tehetik, Jacques Rogge-nak. Az új elnök ugyanis igyekszik véget vetni a NOB-on belüli korrupciónak. Erre utal a NOB szóvivőjének, Giselle Davisnek látszólag Rogge-t védő, de valójában nevetségessé tevő nyilatkozata is. Az elnök korábban "teljes, tájékoztatási szabadságról, internet-hozzáférhetőségről" beszélt az olimpia idejére. Az események meghaladták ígéretét. Korábbi bejelentését Davis így próbálta mentegetni: "nem szabad minden szavát patikamérlegre tenni annak, akinek anyanyelve nem az angol". Más szavakkal: a főnök nem tud angolul, kissé gyagya, nem kell komolyan venni. Nem akárkit, hanem a világ egyik legnagyobb, milliárdokat forgató nemzetközi szervezetének négy nyelven beszélő elnökét teszi nevetségessé egyik alkalmazottja.

Egy ún. sajtókonferencia erejéig Hu Jintao kínai államelnök is fellépett. Nem az volt az érdekes, amit mondott, hanem az, hogy a 27 ezer akkreditált újságíró közül a 18 kiválasztott szó nélkül beleegyezett abba, hogy előre beadott kérdéseikből kihúzzák mindazt, ami kellemetlen lehet. Végighallgatták, hogy az elnök szerint "Kínában sajtószabadság van, volt és lesz. A külföldi sajtó teljes szabadságot élvez." Mosolyogtak a közös fotón és hazamentek. A sajtómunkások is megrúgták a szakma öngólját.

Aztán Pekingbe érkezett Jacques Rogge. Azok utolsó reménye, akik még bíztak abban, hogy a NOB vissza tudja állítani becsületét, tekintélyét Samaranch sötét, korrupt évei után. Rogge visszautasította a gyanút, hogy titkos megegyezést kötött volna a kínai hatóságokkal. Arra a kérdésre, hogy nem volt-e túlzott naivitás megbízni egy diktatúra vezetőinek ígéretében, amikor mindenki ismerte fejlett internetcenzúrázó technikájukat, azt felelte: "mi idealisták vagyunk és az idealizmus mindig tartalmaz bizonyos naivitást". Hozzátette: "Néhány nap múlva, amikor az egész világon erőt vesz az olimpia varázsa, irrelevánssá válik az egész ügy, mindenki elfelejti az állítólagos cenzúra témát. Győz az olimpia szelleme."

Itt már csak sírni lehet. Rogge is azt a hazugságot idézi, amire az olimpiai mozgalom kezdettől épül. Próbálja elhitetni a világgal, hogy az a hely, ahol az "olimpiai család" négyévenként találkozik, az "olimpiai szellem" hatására a béke, a harmónia, a barátság szigetévé válik. És az a gigászi rendezvény, mely erre a hazugságra épül, évtizedek óta remekül szolgálja különböző előjelű diktatúrák érdekeit, kihasználva a NOB-funkcionáriusok naivitását vagy pénzéhségét. Vesztesek a sportolók. Meg mi.