Súlyos szavakkal élve úgy fogalmazhatnánk, hogy választási vitrinné alakítaná a lakások ablakait, és pártfogoltjai számára igényelné ki a márciusi kokárdákat a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület. Ha ez ilyen egyszerűen történne, politikai rokonszenveink szerint könnyen dönthetnénk arról, hogy eleget teszünk-e a kérésnek. Kényessé válik a helyzetünk viszont, ha politikai elkötelezettségünk visszafogottabb, ha emiatt nem is tudjuk pontosan, hogy kik szólítanak meg bennünket, amikor az egyesület mozgalmat hirdet, kérve, legyen a nemzeti szalag összefogásunk jelképe. Március elejétől tegyük ki ablakainkba, autóinkra ezt a szalagot, március 15-én tűzzük szívünk fölé a kokárdát, és maradjon ez így a választások végéig.

Nehéz helyzetbe kerül, aki elfogulatlanul tekint e felhívásra. Számolnia kell vele, hogy ha vonakodna eleget tenni a kérésnek, tudni fogják ezt róla a lakók, az autósok, a járókelők, a munkatársak. Ha akarják, besorolják: kirakta/nem rakta ki - például az ablakba a szalagot. El kell hát döntenie, akarja-e, hogy besorolják. S ha igen, tudja-e, hogy hová sorolják be? A hű magyarok vagy csak az adott helyzetben kormányhű magyarok közé?

A döntéshez jó tudni, hogy az egyesület az ádázul megosztott magyar politikai élet egyik oldalának nem is visszafogott tömörülése. Azonosításában nem az a meghatározó, hogy alapító elnöke Mádl Ferenc, a köztársasági elnök, hogy ők szervezik Orbán Viktor vigadóbeli évértékelését. Ettől még a nagy többség elhihetné, kitűzhetné az általuk kínált szalagot. Ám a korábbi és az újabb nyilatkozataikkal való azonosuláshoz már komoly elkötelezettség szükséges. Ezek harcos, pártos, mozgósító szövegek: "Elég volt azokból, akik az elmúlt ötvenöt évből negyvenhét éven át kormányozva szenvedések tömkelegét zúdították az országra." "Elég volt azokból, akik nem ismerve se Istent, se Embert, se Hazát, saját hatalmuk visszaszerzése érdekében mindent és mindenkit képesek letiporni."

Legfrissebb nyilatkozataik arra vallanak, hogy a kibocsátók becsületbeli ügyüknek tartják, hogy a "tiprók" ne kerüljenek még egyszer helyzetbe. Ehhez joguk van. Ki-ki az ellen küzd, aki ellen jónak látja - a maga zászlai alatt. De hogy kerül ide a kokárda és a nemzeti szalag? Ezek éppen arra szolgálnának, hogy nemzeti - és ne politikai! - keretben fogják össze az országot. Semmiképpen nem arra, hogy az egyik felet győzelemre vezessék a másik ellen. Ilyen funkciójuk akkor van zászlóknak, kokárdáknak, ha az ellenfél idegen.

A polgári együttműködés által támogatott erők egyébként nem is hagynak kétséget a politikai harc nemzetet megosztó jellege felől. E tekintetben következetesek is. Négy éve, a választási kampányidejére eső március 15-én Orbán Viktor azt mondta például, hogy ugyanúgy két erő vonul fel, mint a 48-as forradalomban. A múlt, a tehetetlenség erői állnak szemben a tetterővel, a jövővel. Szó sem volt a mindannyiukra egyaránt illő kokárdáról. A mostani felhívás az, amely egy természeténél fogva csak egymás rovására vívható harcba olyan jelképeket, érzéseket vonna be, amelyek így csak önmaguk ellen fordulhatnak. Mert akinek van hozzá szeme, felismeri Csurkáék Hősök terén használt öt méter átmérőjű kokárdájának jelentését, de így, tudván tudva is elszorul az ember szíve. Ennél finomabban kötné egyoldalú politikai célokhoz a nemzeti érzés szabadságát a Polgári Együttműködés által ajánlott szalag. De ezzel erősebben támadja is a természetes közösségi szeméremérzetet. Mert a legtöbb ember számára nem jó nagyon másmilyennek lenni. És másmilyenségünket az utcán magunkra tűzött jelekkel (vagy azok hiányával) demonstrálni. Nem tartozni oda, ahová kell. Egyben kényszert érezni arra, hogy kitaláljuk, hová is kellene. Ha emiatt a nemzeti szalag felhívás nyomán bizonytalanság támadna többekben, talán segítség számukra, ha tudják, a kibocsátó egyesület egyik alapító elnökségi tagja és a Fidesz alelnöke egy és ugyanaz a személy: Kövér László. Ő mondta szombaton, a "Kossuth-centenáriumi év tavaszán", hogy Magyarországon a szocialisták Kéthly Anna emlékét, akik pedig liberálisnak nevezik magukat, Kossuth Lajos emlékét gyalázzák meg. Nos tehát, az egyesület részéről ezt szánnák az ablakainkba, erre kellene mindannyiunknak felvarrni a nemzeti összetartozás kokárdáját.